Portfóliók

  “A tiszta érzésért, szép szerelméért harcoló János Vitézről szóljon az előadás, aki az árva Iluskát választja, nem a királyleányt és a felekirályságot, nem a pénzt nem a hatalmat. Friss, élő hang legyen egy benzigőzben, emberi gyengeségekben evickélő, fuldokló világban. A népmesék ősi történetéhez, bölcsességéhez kapcsolódó forrás, Petőfi Sándor ízes nyelvezetébe öltöztetve.”

   Ilyen és még ilyenebb útmutatásokat hagyott hátra (előre?) Kovács Ildikó a halála előtt nem sokkal papírra vetett János Vitéz c. bábjáték forgatókönyvében. Ezen alapul ez a játék, meg az azelőtti hosszú beszélgetéseken, a mindenkori legfontosabb instrukció az volt, hogy „Tessék játszani!”.

Az egyszerű népi bölcsességek világához kitűnően igazodik és kiegészíti azt Simó Enikő vidám-vásári hangulatot árasztó bábserege.

A pásztorfaragások világától a mézeskalács huszárokon által a rongy-törökbabákig, minden van. A groteszk lehelete is beleng persze, s hol, ha nem a francia-udvarban... No meg a gazduram csupafej alakja, s a gonosz mostoha alaktalan alaksága szinte már abszurd de úgy, hogy mégis Petőfi Sándor.

Ami jó és szép az előadásban az két hölgy, Kovács Ildikó és Simó Enikő érdeme, a sikerületlenségek felelőse az előadó, Demeter Ferenc, azaz én, az Irgumburgum Bábteátrum fő- és egyben mellékmindenese.

Aki nem hiszi, nézzen utána.

1

2

griff