Portfóliók

Szív alakú lábnyom
hosszú lábad hosszú árnya
átlépett a parton
ferde a fény, kezed tartom

Szikrázás
karcsú nap, végtelen vigasz
megfürdünk mindenben, ami
tiszta, közös és igaz

Fűpokróc
egy csókunk a másikból kinő
kézenfogva vezet minket
valamerre az idő

Isten akarata
ellök, útra bocsát a tó
elpakoljuk az érintést
ahogy fentről látható

Pilla
csíkká ken az emlékezet
minden pontot, s minden csík
a szemed, a szemed

Kút
szívlapát a szívem túrja
világítasz nekem, hogy
lelássak a fényen túlra

Te
vagy az
egyetlen csillag az
égen

Ködfüggöny
halkan szólt az ősz
vége az előadásnak
lássatok neki egymásnak

Kettő kell
ősi avarillat honol
a jövő egy puha fészek
ölünkben alszik a természet

Házon kívül
rázárjuk mindenkire az ajtót
csókunk ne rebbentsék
az úgyis bosszantók

Drótkerítés
rázom naphosszat
átnyúlsz, cirógatsz
fejemben kombinált fogó

Világszép natúr
közelről tüsző, pólus, szőrszál
messzebbről mozduló mosolyod
bűvöl, beszív és dobog

Süppedés
elvesztem benned
mindenem, szemedben tévelygek
nekem kell lenned

Gépezet
félrenyeljük a teendőt
viszket és terel valami
kiabálunk, nem hallani

Szív utca
ott megy a világom
nevet és világít
és csak én látom

Tigrisderék
a sarkon két ember, akik
vonzásból még taszítanak
de már csak két napig

Horizontál
felhők tartják az eget
sakkban, pamacsot ereget
a napunk, holnapunk

Dunaújváros
a betonban emberek élnek
szívem fele házfalra festve
a másik tégedet kísérget

Egymás
könnyet seprünk, hull az ősz
vállnak vetve egyre feljebb
csókunk hegytetőn időz