bezár
 

Portfóliók

filozófia dolgozat

Letöltöm! - (38.50K)


Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Világképem

Egy barátom szerint: a világ nem is létezik, hiszen azt is elhisszük, amit álmodunk, akkor, amikor álmodjuk, aztán a halál: a felébredés.
A Világ születésével kapcsolatban szkeptikus vagyok. Ez azt jelenti, hogy a tudomány által megfogalmazott részben bebizonyított elméletekben hiszek. Isten? Nem hinném. A Biblia nem említi a dinoszauruszokat. Számomra a biblia a tömeges népbutítás legalapvetőbb eszközét jelképezi. Az egész arra épült, hogy az uralkodók nem voltak képesek betartatni a törvényeket a néppel, ezért valamelyik okos filozófus, aki magát „Isten”-nek hívta, rájött, hogy az emberek hisznek. Így rájött, ha teremt egy kultuszt, és magyarázatot ad néhány mesével benne a népnek a világ keletkezéséről, mellette erkölcsre, és hitre tanít, akkor bizony betartják majd a törvényeket erőszak alkalmazása nélkül. Így néhány kódexmásoló segítségével elterjedt az Ó testamentum. A dolog annyira jól sikerült, hogy megírták az Újat is.
Mellesleg ma már kacagunk azon, hogy régen több Istenben hittek, meg totemizmus. Ma meg az emberek még mindig templomban imádkoznak. Jó elismerem, a hit jó kapaszkodó, de nem szabad elfogultan hinni valamiben, amiről pontosan tudjuk, hogy nem igaz.
De hát egyszerű, hisz az embernek, ha valami logikusnak tűnik, azt általában el is hiszi. Egy példa: A NASA által küldött fényképek alapján mindenki elhiszi, hogy a Föld gömbölyű. Na de kérem, a Föld forgási ellipszoid alakú! Tanultuk az iskolában. Én speciel még nem láttam kívülről a Földet. Tehát jártunk a Holdon. Na de lobogott a zászló? A felvételeken világosan látszik, hogy az űrhajó landol. Előre küldték a kamerát? Természetesen mindenki abban hisz, amiben akar, mindaddig, amíg nem árt vele másnak. „Élni, és élni hagyni.” Nyílván erre nem annyira gondoltak a keresztes háborúk idején. „Szerelemben, és háborúban nincs szabály.” Háború alapvető szó az emberiség nyelvrendszerében. Ezt a szót mindenki ismeri. Az elvileg „civilizált” világunkban a mai napig vannak háborúk. Hogy megértsük miért van ez, van egy kis történetem a dolog megmagyarázására.
A történet szereplői Samu, és Tóni ősemberek. Az őskorban vagyunk, Esik az eső, hideg van Samu éhes, bandukol az erdőben, fázik. Egyszer csak rábukkan egy barlangra, és bemegy. Tóni ott sütögeti a mamutgyereket a tűz felett. Samu meglátja, és odamegy Tónihoz, és kér belőle egy kicsit. Tóni nem ad neki, hiszen órákig szenvedett, hogy levadássza, és megehesse. Samu elvonul, és gondolkodni kezd.
-Éhes vagyok, nem akarok kimenni az esőbe, vadászni. Sokáig tartana. Na de Tóninak már van, és nem akar adni. Ez igazságtalan. Most fogom a fatuskómat, és jól fejbe somom Tónit, és elveszem tőle a húst.
Valahogy így kezdődhettek a háborúk. Csak aztán, mint minden, a háborúk is fejlődtek. Ma már atomtuskóink vannak, meg elszánt Samuink tankokkal. Tulajdonképp a „fejlődés” miatt hisszük azt, hogy többek vagyunk bárminél. Valamiért az emberi ego is fejlődött. Emiatt azt gondoljuk, hogy ami gyengébb, az a miénk. Na de kérdem én, mire fel? Ugyan azt csináljuk, mint bármely más állat. Eszünk, iszunk, alszunk, közösülünk. Csak mi még mellette pusztítunk is. Szerintem nevetséges dolog, hogy emberek legálisan vadászhatnak állatra. És akkor már az is nevetséges, hogy a humanizmusunk kiterjedt odáig, hogy a gyilkosság bűn, de ha katona vagy, büntetlenül ölhetsz embereket. Mellesleg alapvető emberi nézetek, és megnyilvánulások ma már sajnos a következők:
-Nekem sok van, akkor csak nekem legyen sok.
-Nekem nincs, akkor neki se legyen.
-Nekem nincs, neki van, akkor keresztbe teszek neki.
-Nekem sok van, neki nincs, akkor kiszúrok vele, nehogy keresztbe tegyen.
-Nekem sok van, neki is. Nekem kell, hogy több legyen.
-Egyikünknek sincs, akkor jó barátok lehetünk, és sajnálkozhatunk, mindaddig, amíg neki nem lesz több.
Az ember alapvetően egoista. Ha valaki megnéz egy filmet, és nem tetszett neki, akkor rögtön azt mondja, hogy az a film rossz. De hát hogy jön bárki ahhoz, hogy kritizálja egy másik embernek a munkáját, akkor, ha ő nem tud jobbat? Egyáltalán kinek a dolga megállapítani valamiről, hogy az jó, vagy rossz. Hogyan tudjuk megállapítani? A mesterségesen kovácsolt társadalmi elvárások alapján, amik szerint Európában élünk? Csak mert a Világ más tájain másképp élnek. Azok szerint a furcsa etikett szabályok szerint? Máshol mások ezek a szabályok. A nudizmus büntetendő? Akkor tartóztassuk le az újszülötteket. Vajon mi lenne abból az emberből, akit születése után elszeparálnánk a világtól, és egy nagy fehér szobába zárnánk, és csak enni, inni kapna? Vajon tudná-e mi az az etikett? Egy tömeggyilkosnak sem lehet elmagyarázni, hogy amit csinál, az rossz. Hiszen ő úgy gondolja, hogy az természetes, és ő élvezi, tehát jó.
A tévében üzenik az embernek a világ elvárásait. Manapság ronda az a lány, akin van egy kis hús. Le kell tisztítani az arcunkról a pattanásokat, különben kicsúfolnak, hiszen azt mondták a tv-ben, hogy az undorító. Szűk ruhákat kell hordani, mert a mozifilmeken is az van a sztárokon. Ez így viccesen hangzik, pedig mind ezt csináljuk. Aki meg azt mondja, hogy nem, és pont ellenkezőleg cselekszik, az is a média ráhatása miatt cselekszik, csak ellenkező irányban. A butítás sajnos már az iskolában kezdődik. Egy kisgyereket megtanítanak engedelmeskedni, fegyelmezettnek lenni, megtanulni azt, amit mondanak, megmondják neki, hogy a szabad akarata által kreált viselkedés jó-e vagy rossz. Ezzel leteszik a pedagógusok, és szülők azokat az alapköveket a fejlődő gyerekben, amit a média, és a társadalom tovább épít. Voila, felnőtt korára kész a társadalomnak megfelelő, tökéletesen jól szituállt ember. (Itt párhuzamot vonnék a fehér szobába zárt gyermekkel.) Ha pedig a gyermek rossz útra tér, és bűnöző lesz:
-vajon hol rontottuk el a dolgot?
Ugyan mindegyikünk egy külön egyén, és egyéniség, és külön-külön talán nagyon okosak vagyunk, de tömegesen egy nagy hisztérikus emberi masszává változunk, aminek vezetőre van szüksége.
A vezető is egyén, és amint vezető lesz, rögtön kibújik belőle a Samu, az ego, a kapzsiság, és a tömegmassza követi. Még akkor is, ha tudja, hogy amire készül, és amire kényszeríti a masszát, az rossz. De magyarázd meg egy tömeggyilkosnak, hogy amit csinál, rossz. És elő is bukkan civilizált emberi tudatunkon esett csorba arc képe. Egy bajszos úriember, akinek a jobb keze néha kiegyenesedik a levegőbe. Előjön újra a kérdés:
-Hol rontottuk el?
Nem hinném, hogy erre tanították az iskolában. És a huszonegyedik század új figurája is kezd kibontakozni a csillagos, fehér piros zászló mögül, szerintem már az ajtónkon kopogtat a nagy harmadik mamut gyerek sült elorozása. Vajon tényleg hagyni fogjuk? Ezért tanulunk történelmet, hogy újra elkövessük a régi hibákat? Inkább zárjanak mindenkit egy fehér szobába gondolkodni egy kicsit!
A háborúban emberek halnak meg, ez minket nem érdekel mindaddig, amíg nem valami rokonunk, ismerősünk, barátunk halt meg. Talán nem lennének háborúk, ha rászánnánk magunkat, és megismerkednénk egymással mi civilizált emberek, és barátok lennénk. Barátokat talán nem gyilkolunk.
Emberek vagyunk. „Aki vadállattá válik, megszabadul az emberi lét fájdalmától” /Dr. Johnson/ Na, de ha vadállatokká válunk, az emberek kiközösítenek. Mindenki nem lehet vadállat, hiszen civilizáltak vagyunk.
Csak mindemellett nőket erőszakolunk, gyerekeket, állatokat bántunk, gyilkolunk, háborúzunk, hazudunk, lopunk, csalunk, butulunk, butítunk.
Mert emberek vagyunk.





nyomtat


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés