Portfóliók
Téli mustra Lacival
Téli mustra Lacival
Triptichon a természetért
Dél-Bakony, január
narancsszínt lopott a tócsa
az aszfalton péntekre virradóra
mikor a teodolit fölé hajolt
Laci kukaszín anorákban a tarolt
fennsíkon valahol Fűzfő felett
hol a földbe mérget vetett
lelkiismeretlen humanoid faj
míg meg nem történt a baj
s most talajt cserél sietve
szégyenlősen szepegve
mint fiatal lányka alsóneműjét
ha átázott az intimbetét
*
Mátra, február
megszenvedte már az embert e vidék
ércét megsarcolták kiontva hegynek belét
míg a patak tisztára mossa a tájat
a felszín alatti rend magára még várat
a fagyos Toka-patak éppen áradt
Gyöngyösoroszi felett s alatt
én óvatosan a mederbe léptem
- beleloccsan a csizmámba!- féltem
egy ragaszkodó akácág belém karolt
kitéptem magam: bőrömbe karmolt
vérem vidáman kézfejemre serkent
a prizmát tartottam sodrásnak ellent
derekam görcsös pózmerevében
talpam a gumicsizma hidegében
már vártam a teodolit lézerpirosát
rögzítse prizmám koordinátapontosát
eltelt vagy két perc e megfeszített pózban
megállt akkor az idő a gravitációban
lekiabált fentről a műszer mögül Laci:
nem látlak Pisti! állj arrébb oda ki!
*
Ferencmajor, március
meghasadt hordóhasú silók
szögvas óriáslábaikon
égfele meredő bitók
dér csillan rozsdavirágaikon
beszakadt a megtépázott falú istállók teteje
szétáradt itt minden mint tört koponya veleje
a természet már majdnem visszavette
a nagy betonplaccot dacos gyeppel fedte
Laci azt mondja: jó még ez a beton
én úgy gondolom rég vége vagyon
itt lassan újra a természet az úr
s ha megzabolázza újra egy nagyúr
a természet majd vár türelmesen
az Által-ér partján lapul sejtelmesen
ideje időtlen nem jár le soha
ő nem, csak az ember mostoha
Tata, 2012-13 hosszúra nyúlt telén
