Portfóliók

Végrendeletet írnék, vidámat
hogy az élet milyen szép és jó
rájöttem, hazudni pedig muszáj
akkor, ha az igazság csak fájhat

Nem tudhatom, meddig maradok
élni fáj, s én gyáva fakír vagyok
kit kínoz a hétköznapok szögeságya
de megvárja a fájdalmas holnapot

Végrendeletet írok hát, vidámat
sikíts, nevess, örülj, míg lehet
nem több a világ, óriás dühöngő
aggódó szülőd pedig még várhat

Gyengeségemből te meríts erőt
hatalmas legyél, legyőzhetetlen
az árnyékod leszek, nem látsz csak
érzel, mint tűző napon perzselő hőt

Ki nem bántott, átlépett rajtam
végrendeletet én majd annak írok
hazudni fogok, de szépen teszem
legalább, ahogyan élni is akartam