Portfóliók

Jim Jarmusch: Halhatatlan szeretők

Jim Jarmusch érdeklődése a kilencvenes évek első felében, a nálunk is kultikusként tisztelt Éjszaka a Földön után némileg eltávolodott az (egyébként egyre jobban a mainstream felé forduló) szerzői filmektől, és pályája ekkortól datálható szakaszában a műfaji filmek felé fordult. Modern, továbbra is jellemzően szerzői olvasatú zsánermunkái sorában a western- , a szamuráj- és a bérgyilkosfilm után ezúttal az egyébként is reneszánszát élő vámpírfilm következett.

Ahogy korábbi műfaji kísérletei, úgy a Halhatatlan szeretők is megtartja a kötelező elemeket: vért szívó, arra állandóan szomjazó, annak hiányában pedig erejüket vesztő, szigorúan éjszakai lények , akik kerülik a napfényt, harapásuk pedig halálos. A rendező mindössze ennyit tart meg a kötelező elemekből és szabályrendszerből (egyik vámpírszereplője például nem átall hívás nélkül átlépni a küszöböt, az ezt szóvá tevő szereplőnek pedig ironikus félmondattal vág vissza a fokhagyma halálos mivoltáról). A lényeg természetesen ezúttal is mindaz, ami a határokon túl van, ami a vámpírlét valód lényege – ebben pedig egyesül mindaz, amit korunkról, a társadalomról, a művészetről, a tudományról, és mindenekelőtt természetesen a szerelemről gondol.

A film vámpírjai – a Halott ember William Blake-jéhez, a Szellemkutya szamurájához, vagy Az irányítás határai szótlan bérgyilkosához hasonlóan – ezúttal is önkéntes számkivetettségben élő, a társadalomtól elzárkózó és saját elhatározásából attól távolmaradó figurák. Ám hőseink ezúttal nem magányosak: sajátos, zárt közösséget alkotnak, egy ténylegesen külön álló és egymásra utalt kis közösséget, mely még akkor is létezik, sőt, mi több, kommunikál egymással, ha egymástól épp több ezer kilométer választja el őket.

A négy figura közül a legerősebb kapocs természetesen a (magyar) címben is jelzett szerelmespár, Adam és Eve között létezik. Az első emberpár nevét viselő duó közös története több száz évre tekint vissza, és ezalatt több házasságot is kötöttek egymással; igen jellemző, hogy míg ezek tényét kihangsúlyozzák, egyetlen szó se hangzik el arról, mikor, miért és mennyi ideig éltek külön egymástól. Elszakíthatatlan és megkérdőjelezhetetlen egymásra utaltságuk rögtön a film kezdő, gyönyörűen koreografált képsoraiban egyértelmű lesz: az Adam (Tom Hiddleston) által feltett lemez hangjaira a kamera lassú kötröket kezd leírni, a férfi felett éppügy, mint az ekkor épp Tangerben tartózkodó nő felett, mintha Eve (Tilda Swinton) is átadná magát a zene gyönyörének. A két szerelmes a kamera mozgására találkozik egymással, de a muzsika ritmusára, kettejüket ugyanis maga a művészet (Adam részéről elsősorban a zene, Eve részéről pedig az irodalom)e, valamint a tudomány is egymás mellé rendeli. Mindaz, amit ők - akár a közelmúltban, akár a jelenben - alkottak, és mindaz, amit a tudomány eredményei közül ők befogadni és megérteni képesek, kettejük kapcsolatát szolgálja, egyúttal pedig távolságtartásukat és idegenkedésüket a halandóktól, kik minderre nem képesek, vagy nem hajlandók. Az újra és újra visszatérő nevek, műcímek és felfedezések mellett (melyek halmozása egyébként egy idő után már inkább gyengíti, mintsem erősítené a film szövetét) Jarmusch a művészetet és a tudományt használja a két szerelmes összekapcsolására is: a fentebb már idézett, zenével kísért nyitókép mellett ez köszön vissza a kvantumfizika egyik alaptételének, az Einstein nevéhez fűződő különös, vagy kísérteties távolhatás ("spooky action at a distance") többszöri felbukkanásában, melyet Eve újból ás újból hallani akar Adam szájából.
 

Ám az idilli képbe a diszharmónia felhangjai is társulnak: a három generáció legfiatalabb tagja, Eve húga, Ava (Mia Wasikowska) egészen mást képvisel. A "fiatal" lány Jarmusch szemében már az új, éretlen, és egyedül a vágyainak engedelmeskedő személyiség. Narcisztikus, ámde teljesen üres személyiség, aki a megállapodásokat és a szabályokat is áthágja, és képtelen parancsolni ösztöneinek, lépéseivel pedig egyre közelebb kerülünk a tragédiához. Adam és Eve, illetve Ava különbsége pedig mindennél jobban a vámpírfilmek központi motívumában, a vérszívásban mutatkozik meg: míg a vér az adott helyzetben mindegyiküknek elsősorban az életben maradást, a túlélést jelenti, addig ez a vágyait kordában tartani képtelen lánynak szinte nem is több, mint ártatlan, következmények nélküli szórakozás, hőseink számára viszont egyúttal a élehetőség is a halhatatlan szerelemre.

Halhatatlan szeretők / Only Lovers Left Alive
Színes, feliratos, amerikai filmdráma, 123 perc, 2013
Korhatár: 16 év

Forgatókönyvíró, rendező: Jim Jarmusch
Szereplők: Tom Hiddleston, Tidla Swinton, Mia Wasikowska, John Hurt, Anton Yelchin, Jeffrey Wright.

Forgalmazó: A company Hungary Kft.