Portfóliók

Fénysugárral tör elő a narancsvörös hajnal,

Megküzdöttem már számtalan felesleges bajjal.

A havas lankákat megfestik a szótlan színek,

Az idő az, ami gyógyírt ad a kósza szívnek.

A felerősödő fényben felszikrázik a hó.

Az életben? Ó… Van ami rossz és van ami jó.

Párát vet körém minden egyes fagyos lehelet,

Valami véget ér, hogy jöhessen az új kezdet.

Dideregve fázom, de a tél sem tart örökké,

A téridő formálja az egyenest körökké.

Ökölbe szorított kézzel elindulok délnek,

Megyek, míg téltemetők reményt nem énekelnek.