Portfóliók

Zöldes homályba vész el minden egyes pillanat,

Tükörként a percek újra, újra elillannak.

Mozdulatlanul állok. Töprengve, egymagamban,

Vermelek a világban, mint halak az iszapban.

Most lelassul az érzelmek sűrű áramlata,

Nem vet hullámokat semmitmondó álakarat.

A megtört, tompa fény a sötétlő mélybe bukik,

Egy csepp Halált árul ott lent egy kis kerek butik.

Vastag a jégpáncél, még szilárd a talpam alatt,

De helyenként a derengésből szemek kutatnak.

Hogy hirtelen reccsenjen a felszín… Várják, lesik,

S magukkal húzzák azt, aki a vízbe esik.