Portfóliók

Ahogy felnézek az éjszakai égre,

A távoli múltat látom,

Szirmukat bontó csillagvirágok,

A legszebb rózsát idővel megtalálom.

A szemem megigézi az apró pontok pislákoló fénye,

Remény ígéretét súgom,

Szavak szőtte szemérmes súlyok,

Világok óceánjain át úszom.

Nem hagyom, hogy leláncoljon az önkép szenvedélye,

Célom előttem kristálytiszta,

A lágy hullámok minden zajt magukba ittak,

Szertefoszlott illúziók, soha nem is volt kalitka.

Érzem, közel a túlpart végre,

Magamra figyelve leszek én is csillag.

Ragyogni kell, hogy a sugarak hulljanak vissza,

S önvalónkból fakadjon a mindenség titka.