Portfóliók

Eső

Hideg cseppek hullámzó hada hullik alá,

Arcomon kopogó képek kattogása kalapál.

Néha Nehéz eldönteni, hogy kik akarunk lenni,

Bizonyos dolgokat idővel észre kéne venni.

Fűben kanyargó,  kis ösvényen mélán tétovázok,

Hátam mögött mélykék kökénybokrok téptek kabátot,

Előttem is van még, tövis mi felhasítja bőröm,

Tudom, haladni kell, de egy cseppet még elidőzöm.

Mintha víz alá merülnék, úgy tompul el a fejem,

Keserédes emlékek húzzák le, mélyre a testem,

Megfeszülök, lassan dolgozni kezd az összes izom.

A tudatom felszínét levegőért átszakítom.

Megküzdöttem magammal, az utam tovább folytatom,

A hibáimat a világnak én fel nem róhatom,

A tavasz hívó szavát szerencsére nem felejtem,

De a legjobban azért, mégiscsak a sört szeretem.