Portfóliók

Itt vagyok, de mégsem jelen,

Az üresség finoman fogja a kezem.

Magával húz, egy messzi vidékre,

Ott ölel meg az ég fekete kékje.

Homokszemeket kap fel a szenvedély,

Kavarogva zúdul rám minden emlék.

Hiányzik valami, de a sötétben nem találom,

Messzire visszanézve azt hiszem, homályosan látom.

 Még elérhetem a távoli reményt,

Karomat kinyújtva megérintem a pislákoló fényt.

Pedig csak álmodom, rég ájultan fekszem,

A dűnék apránként temetik el a lelkem.

Magához szorít a szerelmes sivatag,

Az utolsó sóhaj végül kiszakad.

Csend van, már nem számít semmi,

Távoli ragyogás hív, ideje menni…

Elrepülök a messzi végtelenbe,

Összefonódott, sosevolt életekbe.

Örökkévalóság, csak a fejemben létezik,

Végül minden ugyan oda érkezik.

De visszatérek, még mindig élek.

Törött bordák, a fájdalom felébreszt.

Mesterséges lélegeztetéstől édes a szám,

Hunyorgok, melegséget áraszt egy kedves szempár rám.