Portfóliók

a külváros étlapján szerepel, ahol laksz. Ülök feléd a villamoson - mintha csak a strandon ülnék -, várom a rossz időt. Délután össze is ollózok néhány mihaszna felhőt, izmommal feszítek napernyőt, egyben rímelek is. Ha pedig egészen közelre hasalnék, tenyerem lenne a homokvár gigantikus felvonóhídja. Csak méretarányosan.
Így zötykölődök tehát, számolom a megállókat, fejemhez néha strandlabda vágódik. Mert július van. A fülledt estéken sört szórnak szét a városban, barátaimmal gyorsan odaszaladunk csipegetni. Kinn a külvárosban pedig eközben egyre tátong egy sütő, benne az imaginárius pizzával. A hamarosan következő ételemmel, amelyet sohasem készítesz el.

1998. július 17.