Egy klasszikus zenei videóklip megtekintése során szükségszerűen fel tud merülni a kérdés a nézőben: kellett-e ez a klip a zeneműhöz, vagy csak egy felesleges manír? Hozzáadott-e a mozgókép valamit a zenéhez, képes volt-e szimbiózisba lépni a két médium, netán ki tudta-e egészíteni bármivel a vizuális matéria a hallottakat, vagy csupán oda nem illő szemfényvesztés, amit a zene levet magáról? A kérdés jogossága azért sem kétségbe vonható, mert a videóklip, mint mozgóképes műfaj, kialakulása és története során annyira összenőtt a popzenével, mint alapanyaggal, hogy egy ennyire esszenciálisan eltérő zenei műfajra rávetíteni vagy átmásolni a rég alakot öltött és berögzült műfaji sajátosságokat óhatatlanul is diszharmóniához vezethet.