Az Arthur C. Danto, Hans Belting vagy éppen Hegel nyomán nyomán értett művészet halálát, mint motívumot újra és újra visszaidézik azok, akik az eddigi személyes és társadalmi funkciók, szerepek, irányzatok átalakulását egy új, baljós jövő előfutáraként értik. A technológiai környezetünk és domináló online trendek következtében valóban láthatjuk, ahogy művészek már előbb alkotnak képernyőre és szociális média felületekre, mint hagyományos képzőművészeti médiumra. A kiállítás és megmutatkozás sokszor inkább tartalomgyártás és -időzítés, melyek a művész virtualitását éltetik – mindezt az algoritmusokáltal meghatározott digitális éteriségben.