Bár Tajvanon a hadiállapot négy évtizede (1949–1987) alatt a Kínai Nacionalista Párt rezsimje a múzeumokat a szárazföldi Kína iránti hazafias lojalitás erősítésének eszközeként használta, az 1980-as évek végétől kezdődő demokratizálódás fokozatosan előtérbe helyezte a szigetország történelmi és kulturális sajátosságait. Ezzel párhuzamosan a múzeumok egyre nagyobb teret biztosítottak a társadalmi identitás sokszínűségének is.[1]