Portfóliók

- blues verséhez -

tudod,
a vándorlét sem csak öröm, bár elviselhető
a részeg hajó-szabadság, az elvileg menő
a sors dobál ide-oda, kénye-kedve szerint
a tenyerén hordoz, aztán újra pofonlegyint

a pikareszk, mint műfaj jó, de kézzelfogható
hátrányai mutatkoznak, ha ágyad csak plató
s lábaidnak ütemére szólót gyomrod korog
rongyos nadrágba kutya kap, közben bőszen morog

ha kergetéstől kifulladsz s az inad remegő
vagy szeretőd pisztolyt fog rád (az már vérre menő)
s hogy koszos-bűzös vagy, annak oka nem víziszony
szóval vannak árnyoldalak, ezt tudnod kell, bizony

de mindez semmit nem jelent, hogyha érezheted
a bőrödön a borzongást vagy épp a naphevet
hajnal felé beszívni az édes-friss levegőt
szavakkal elkápráztatni az út szélén menőt

a szabadság s a teljesség érzését élni meg
kipróbálni, tapasztalni mindent, amit lehet
merőben újat alkotni és a költészetet
fenekestől felforgatni, másképp nem éri meg

- - -

s ha elfárad, elege lesz és kifogy a rímből
hajóra száll, elutazik messze tájra Rimbaud