„Tanulni kell. A téli fákat.

                                                             Ahogyan talpig zúzmarásak.”

                                                                              (Nemes Nagy Ágnes: Fák)

                                                              „Szeretem én a téli fákat,

                                                               tanúlok tőlük állni, állni”

                                                                              (Erdélyi József: Téli fák)

Hogy kitől „tanulhatta” Nemes Nagy Ágnes az egyik leghíresebb, és legtöbbet elemzett versét, a Fák című költeményt? Szerintem Erdélyi Józseftől (1896-1978), a harmincas-negyvenes évek ismert költőjétől, akinek a Téli fák című verse így kezdődik: „Szeretem én a téli fákat, // tanulok tőlük állni, állni.” Nemes Nagy Ágnes Fák című verse, amely összegyűjtött verseinek címere, így indul: „Tanulni kell. A téli fákat. // Ahogyan talpig zúzmarásak.”

Nemes Nagy versének első sora annyiban tér el Erdélyiétől, hogy a „Szeretem én” szókapcsolat helyett „Tanulni kell” áll. Viszont Erdélyi versében sem kell messzire menni a tanulás fogalmáért, hiszen második sora máris a „tanúlok tőlük” szavakkal folytatódik.

Véleményem szerint elég nagy a hasonlóság a két versindítás között ahhoz, hogy elképzelhetőnek tartsuk: Nemes Nagy Ágnes versének kiinduló ihlete szorosan Erdélyi e verséhez köthető.

Vegyük sorra, mi szól e hipotézisem mellett! A szavak és szókapcsolatok párhuzamossága lehet az első érv, melyet fentebb már bemutattam. Erdélyi „Szeretem én”-jének helyére Nemes Nagynál ugyanúgy két szó került („Tanulni kell”), egy három szótagos, és egy egy szótagos. Ide tartozik még a tanulás aktusának többszöri megismétlése mindkét versben, illetve a főnévi igenevek gyakori használata. Erdélyinél „állni”, „tűrni”, „szolgálni” etc. Nemes Nagy Ágnesnél pedig a tanulni szó háromszori ismétlődése. Nem beszélve a hasonló címről. A második érvem ritmikai. Mindkét vers kilenc szótagos sorokkal kezdődik, és mindkét mű jambikus ritmusú (mindkettőben vannak egészen tiszta jambus-sorok is). A harmadik érvem szintén a versritmushoz kapcsolódik, és a cezúrán alapszik: a versek nyitósoraiban ugyanott találhatók a sormetszetek, a szünetek. Az első sorban a metszet mind Nemes Nagy, mind Erdélyi költeményében a negyedik szótag után áll: „Tanulni kell. / A téli fákat”, illetve „Szeretem én / a téli fákat”. Míg ugyanez a metszet a második sorban mindkét mű esetében az ötödik szótag után csúszott: „Ahogyan talpig / zúzmarásak”, és „tanúlok tőlük / állni, állni”. A negyedik érvem tematikai, és a két vers hasonló témáján alapszik (tél, téli fák, tanulás).

Csak zárójelben jegyezném meg, hogy Nemes Nagy Ágnes e versének van egy másik ‒ valószínűleg későbbi ‒, végig páros rímekkel dolgozó változata is (Tanulni kell), amely az egyszerűbb dalhanggal kötődik Erdélyi versének stílusához. De bővebben ezzel a verssel most nincs értelme foglalkozni.

Van egy sora Nemes Nagy Fák című versének, amely rímtelenül marad („akár a test emlékezetbe”), és mintha erre a sorra az Erdélyi-vers hasonló, s egyben záró rímei felelnének: „rászegezve”, „szőlőgerezdje”. Ezt nem illesztem be az érveim közé ‒ ahhoz gyenge lábon állna ‒, csak érdekes észrevételként említem. Ahogyan azt is, hogy mind Erdélyi, mind Nemes Nagy versében fehér takaró van a fákon, illetve a fák körül: az előzőnél hó, az utóbbinál dér. Érdekes még az is, hogy míg Nemes Nagy nem mondja ki a fák tetteit („kimondhatatlan tetteit”), addig Erdélyi sorra megnevezi őket: „birkózni görcsös ágkarokkal”, „Állni fejfának és bitónak” stb. A két górcső alá vett mű első sorpárjának ritmusa abban is rokonságot mutat, hogy egy-egy soruk szaporán indul, gyorsan, nekiiramodva: a ti-ták vagy a tá-ták helyett álló ti-tikkel. Erdélyi versének első sora indul így: „Szeretem én…” Míg Nemes Nagy Ágnes versének a második sora: „Ahogyan talpig…” (Egyébként, ha mai helyesírással írnánk, tehát rövid u-val a hosszú helyett, akkor Erdélyi második sora is ti-tivel indulna: „tanulok tőlük…”) Ha minden véletlen lenne, amiket eddig felsoroltam, akkor szerintem valószerűtlenül sok lenne a véletlenekből.    

Mivel igazságos szeretnék lenni, hadd soroljak fel néhány lehetséges ellenérvet is!

Először is a két alkotó lírájának nagyfokú eltérésére hívnám fel a figyelmet. Erdélyi József a népies iskolához tartozott, Nemes Nagy Ágnes a polgárihoz, urbánushoz. Erdélyi szubjektív lírát művelt, Nemes Nagy objektívet. Ennek ellenére szinte biztosra vehető, hogy Nemes Nagy ismerte, és olvasta Erdélyi verseit. Már csak azért is, mert egy ideig a Nyugat folyóirat is támogatta Erdélyi Józsefet (ahogyan például Illyés Gyulát, aki méltán az egyik legismertebb Babits-tanítvánnyá vált). Erdélyi ezért szerepelhetett azon a híressé vált, 1932-es csoportképen, amely a Nyugat fennállásának 25 éves jubileumán készült a Zeneakadémián. (Erdélyi egyébként Szép Ernőnek és Babits Mihálynak is ajánlott egy-egy lírai alkotást.) 

A második ellenérvem a rímképletek különbözősége. Nemes Nagy Ágnes verse páros rímmel kezdődik, majd csapongóbb kadenciákra vált, s a rímek távol kerülnek egymástól. Erdélyi József verse viszont végig félrímekre épít, tehát az x-a-x-a mintát követi. (Ha már itt tartunk, egyébként Nemes Nagy Ágnes versében, mintha nyomokban felfedezhető lenne a félrímes megoldás is. Például ezekben a sorokban eléggé erősen kísért: „Ahogyan talpig zúzmarásak. // Mozdíthatatlan függönyök. // Meg kell tanulni azt a sávot, // hol a kristály már füstölög”.) A harmadik ellenérv az, hogy Nemes Nagy belekever a versébe nyolcszótagos sorokat is, melyek hímvégződést kapnak („Mozdíthatatlan függönyök”), míg Erdélyi József végig nővégekre futtatja ki sorait. 

Ezek lennének tehát az érveim és az ellenérveim a két vers nexusának tekintetében, s ezek után már a kedves olvasó dolga eldönteni, melyik felé hajlik. Jómagam úgy vélem, hogy Nemes Nagy Ágnes versének kiinduló ‒ fontos, hogy csak a vers indításáról beszélek, és nem az egész szövegről ‒ ihletforrása az Erdélyi-vers lehetett. De talán maga Nemes Nagy sem tudott erről. Talán csak az emlékezetének legszéléről bukkantak fel a régebben olvasott Erdélyi-poéma beazonosítatlan sorai.

Zárásul még annyit fűznék hozzá, hogy Nemes Nagy Ágnes verse jobb, mint Erdélyié.      

Fényképek: kiemelt kép: Fortepan, a fotó adományozója Hunyady József; 1. Erdélyi József: Csigó László felvétele; 2. Turul Fotóriport Iroda / PIM / europeana.eu