Németh Gábor és Biró Zsombor Aurél írópáros adott ennek drámai keretet. Gábriel arkangyalnak („Isten embere”) teleportálnia kell a csepeli Csillag büfébe, oldalán – a még ugri-bugri – Mihály arkangyallal („Isten hercege”) valamint egy még hajnalban is pazarul festő szőke, nőnemű angyallal. Küldetésük, hogy a levélözönt megállítsák, a bableves-mizériát - a lecsókolbász kiiktatását -  égi beavatkozással rendezzék. A problémamegoldó módszerük a testbeugrás. Az általuk választott három alany: II. Lajos a büfé tulaja, aki kemoterápiájáról infúzióval a karjában elszökik a kórházból, hogy megregulázza fiát, III. Lajost, aki ideiglenesen viszi a családi büfét a csajával, de csakis addig, amíg a kóceráj eladásából leléphetnek majd Balira, egy távol-keleti dolce vita reményében. Apa és fia összecsap a büfé sorsa felett, miközben megelevenedik a család 20. századi története, benne I. Lajossal, az alapítóval, ahogy apáról fiúra örökítve nyomorítják meg a Lajosok saját és egymás életét. Elkeseredett vitájuk nem tud win-win helyzetre kifutni, a megoldást az adja, hogy III. Lajos társa anyának érzi magát, és ahogy a történelemben már sokszor volt, a leendő utód érkezése elsimítja az ellentéteket. Ehhez a cselekményszálhoz csatlakozik be az előadás második felében Bíró Zsombor Aurél írása jelen korunk „sláger” sztorijával: mit tesz egy család, egy apa, ha kiderül, hogy a kedvenc gyerek meleg? 

Bíró Bence dramaturg a sem nyelvében, sem cselekményében nem összeillő, vélhetően önéletrajzi ihletésű történetelemeket sikeresen eggyé gyúrta, erős támogatást kapva Kovács Andrea karakterépítő jelmezeitől és Szeberényi Lejla maszkjaitól. A rendező, Keresztes Tamás a jelenetekben látomásos színpadképeket hoz, Tarantino kézjegyét idéző road movie fílinget vizualizálva a színpadra. Egy majdnem világvégét a majdnem világvégén, furcsa figurákkal. 

Az előadásban három színész áll a színpadon, mindannyian több szerepben. Mucsi Zoltán alakítja Gabrielt, I. és II. Lajost, majd a fiának nemi orientációjával kapcsolatos „szörnyű” valót megtudó orvosapát. Gabrielként nagy biztonsággal hozza a „mucsisan” jellegzetes karaktert, amit személyével összefonódva hosszú évek óta „Kapa” néven ismerünk. A többi általa megformált alakban azok sérültségét ábrázolja, a „lelkileg szétszakadt” embereket, a groteszk alatt a drámai rétegeket is pontosan játszva. Egyenletesen komikus árnyalatú színpadi jelenléte, finom technikával – kis mozdulatok, félrenézések, csendek – magabiztosan megteremtve az eltérő társadalmi osztályból származó, így más gyökerekkel, intellektussal bíró apafigurákat. Pontosan láttatja, hogy az adott férfiak mit gondolnak a világról, a környezetükről és benne önmagukról. Alakítása magával ragadó pillanata az, - amikor úgy ötven perc mellébeszélés után -, egy csendes, nézőtér felé forduló pillantásával eljátssza, hogy a fiáról iskolás kora óta tudja, hogy saját neméhez vonzódik, mégis belement a „játékba”, várta a gyerek coming outját. 

Olasz Renátó Mihály arkangyal, II. és III. Lajos, illetve a meleg fiú karakterében fiatal, érzékeny figurákat játszik, akik még mindannyian önmagukat keresik az életben, és éppen valamilyen belső krízist élnek meg. Az összes általa hozott karakternek van önálló, más és más szubjektív világa, kiválóan érzékelteti játékával a lelki árnyalatokat, nem bújik a maszk és jelmez támasza mögé. 

A 2023-ban prózai színművész szakon végzett Kádár Kinga – a csini szőke angyal, III. Lajos kissé őrült barátnője és a meleg fiú nővére szerepében – pontosan illeszkedik a trióba. Szerencsés, hogy pályájának ebben a szakaszában, amikor a tapasztalatok gyűjtése a legfontosabb, részt vehet ilyen produkcióban. Szélsőséges, egymásnak homlokegyenest ellentmondó figurákat formál fantáziával, egyedi ízzel, nem csak verbálisan, de fizikailag – színpadi mozgásban  – is sokat dolgozva színpadi karakterei megformálásán.  

A rendező, Keresztes Tamás érzékeny, feszült színész lelkialkatából fakad, hogy a színpadra vitt témák sajátos atmoszférával bírnak, gyors képekben váltogatva ehhez a dráma, lírai, groteszk elemeket. Kísérletezik, látomásos koncepciója van a színpadi vizualitás egészéről, benne a térről és díszletekről. Az előadásban elénk táruló látványvilág –  lepusztult műanyag bútorok, hullámpalából készült büfé, szétesett képű kivetítő –  nem csak háttérként működik, hanem aktív eleme a történetmesélésének, gondosan választott zenei betétekkel kiegészítve a drámai hatás elérésében. 

Az előadás szerethető: elrajzolt látványvilága, groteszk villanásai és elsősorban az invenciózus színészi játék miatt. A színpadon pergő események mindkét történetben nyugvópontra jutnak. A Csillag büfét (talán) megmenti IV. Lajos születése, az apai szeretet pedig erősnek bizonyul, a kedvenc fiú nemi orientációja bagatell tétel a megbonthatatlan szülő-gyermek kötelékben. Az cseppet talán lehangoló, hogy Gábriel arkangyal már az első jelenetben besokall, közölve, hogy elkúrtuk, az emberiség nem is olyan soká iszonyatos szaharai hőségben, fulladozni fog műanyag szemetének tengerében. Az utolsó percekben pedig meg is érkezik a nylon vihar, és valóban gyorsabban érkezik meg, mint azt most hisszük. 

Németh Gábor – Biró Zsombor Aurél: Mindent bele, avagy a lelkek nyugalma (generációs kíntorna két szerzőre és három színészre) 
Delta Produkció, bemutató 2025. szeptember 20. 
Szereplők:
Kádár Kinga
Mucsi Zoltán
Olasz Renátó
Alkotók: 
Maszk: Szeberényi Lejla
Jelmeztervező: Kovács Andrea
Fénytervező: Markó Zsolt
Plakát: Nagy Gergő
Videó: Török Marcell
Dramaturg: Bíró Bence
Rendezőasszisztens: Láng Zsuzsa és Szőnyi Franciska
Rendező: Keresztes Tamás
A Jóisten és Gyula hangja: Thuróczy Szabolcs
Külön köszönet: Domokos Imola, Gyulay Eszter, Tölli Judit, Vati Tamás és Koma Bázis

Fotók: Delta Produkció honlapja