bezár
 

színház / előadás

Anyamúzeum és képhasadás
Anyamúzeum és képhasadás
Szabadulóművészet. Kiszabadulás a közép-közép sötétségéből, beszabadulás a terek intimitásába, felszabadulás a társadalmilag pozícionált szubjektum nyomasztó reflektálatlanságából. A színház elszabadulása. Az egységes narratíva hiánya, a montázstechnika, a történet és a szereplők megismerhetetlensége, az élő és élettelen elmosódása hogyan képesek termékeny kérdéseket, problémákat, értelmezési lehetőségeket és befogadói stratégiákat felvetni? Innen indul a Peeping Tom társulat Moeder előadása a Trafóban.
Hiába menekülsz, hiába futsz...
Hiába menekülsz, hiába futsz...
Mit teszel, ha művész vagy, de a hazádban nem ismernek el? Ha a honi kritika csak gúnyol és fanyalog, vagy a változó rezsim propagandagépezete elvárja, hogy úgy táncolj, ahogy éppen fütyül? És még ha meg is teszel mindent, ha körömszakadtáig is harcolsz, hogy a hivatásodnak élhess, a korábbi kultusz szimbólumaként először csak nemkívánatossá, majd államellenséggé válsz?
Óda az emberhez
Óda az emberhez
Van egy trükköm. Időnként, ha már telítődtem az emberi rosszindulattal és ostobasággal, amikor úgy érzem, a korlátoltság, a türelmetlenség és az emberi játszmák hálója egyre vastagabb ruhát fon körém, beülök a Müpába, és átadom magam a Recirquel Újcirkusz Társulat varázsának. A Fesztivál Színház elsötétített nézőterén ülve, újra és újra szerelmes leszek az emberbe. A megismételhetetlenségig egyedi, csodálatos emberi lénybe, aki elképesztő teljesítményekre képes, sérülékenységében is erős létében pedig folyamatosan átlépi a határait, ha kell, a lehetetlent kísértve.
Jelmezzel és énekkel a bürokrácia ellen
Jelmezzel és énekkel a bürokrácia ellen
Az alapok adottak: a külföldön is elismert karnagy, Halas Dóra; az általa vezetett sok(hang)színű Soharóza Kórus; egy kifutó, valamint a nemrég Színikritikusok Díját elnyert jelmeztervező, Nagy Fruzsina fantáziadús és extravagáns, olykor világító jelmezei. Ezek az alapok kiegészülnek Bartha Márk elektronikus őrületeivel és Kovács Áron intenzív fénytechnikájával. Az eredmény: „hivatalos”, elgondolkodtató divatbemutató, amelyen a magyar kisemberek és Kodály Zoltán, a magyar népdal motívumai és Fekete Ádám újszerű, kifejező, zseniális rímekben gazdag szövegei egyaránt képviseltetik magukat.
Ha a pápát Johannának hívnák
Ha a pápát Johannának hívnák
Milyen lenne, ha a keresztény világ legnagyobb méltóságának egy nőt választanának? Johanna rögös útját a pápai trón elfoglalásáig, és annak személyes következményeit meséli el Donna W. Cross világhírű regénye, A pápanő (Die Päpstin), melyet Dennis Martin musical-feldolgozásában mutatott be Magyarországon először a József Attila Színház.  
Afrikai népmesék újragondolva
Afrikai népmesék újragondolva
Szeretem az olyan előadásokat, melyben a gyermeki naiv szemlélet egy felnőtteknek szóló színdarabban keveredik. Pontosan ez történt, amikor a Zug színházban találkozott egymással a Homo Ludens Project és az afrikai népmesegyűjtemény, a Csillagok szíve.
A játék tökéletes illúziója
A játék tökéletes illúziója
Nem először járt a Trafóban a 2009-es alakulása óta sikert sikerre halmozó ausztrál társulat, a Gravity & Other Myths: két évvel ezelőtt A simple place című produkciójukkal, most pedig a Backbone-nal rajzolták újra a fizikai színház határvonalait.
Kint is vagyok, bent is vagyok, zsidósággal foglalkozok
Kint is vagyok, bent is vagyok, zsidósággal foglalkozok
„Hová tűntek a zsidók?” – teszi fel a kérdést dalban Tasnádi Bence a DEKK színház és a Gólem Színház közös szatirikus kabaréjában. A Kiválasztottak úgy mutatja be a magyar köz- és magánélet lehetséges reakcióit egy csoport váratlan eltűnésére, hogy a fővárosi közegen kívül valószínűleg jóval kevesebben kacagnának bizonyos jelenetein, mint a Jurányi biztos falai között. Ugyanakkor nagy előnye az előadásnak, hogy mások kipécézése mellett önmagához is szórakoztató önreflexióval viszonyul.
Leplezetlenül
Leplezetlenül
Tágulok. Testem belső feszültségei átalakítják minden sejtemet. Ha valaha is kételkedtem abban, hogy lehet kontroll nélkül, az agyamat kikapcsolva élni, most választ kapok a kérdéseimre. Itt vagyok, annyira a jelenben, a testemben, mint korábban csak ritkán. Éppen szülök, együtt azokkal a nőkkel, akik erről mesélnek nekem. A Trafóban, a Tünet Együttes táncosaival a Burok című előadáson. Egyúttal átalakulok, nézőből résztvevővé. Velem tartasz?
Emlékezni egy másik múltra
Emlékezni egy másik múltra
A történelem sokszólamú, bár többnyire kiemelkedik egy, a vezérszólam, amit tankönyvekbe írnak, hivatalos helyeken és ünnepeken felidéznek, és mindig az éppen uralkodó politikát szolgálja. Szvetlana Alekszijevics, fehérorosz író művei viszont épp az ilyen vezérszólamok ellen dolgoznak: a közelmúlt történelmi traumáit megélő emberekkel készített beszélgetéseiből összeszőtt kötetei átélhető sorsokat mutatnak be, emberekét, akik látták a Szovjetunió összeomlását, az afganisztáni háború és a csernobili katasztrófa tragédiáit. Az Örkény Színház előadása arra vállalkozik, hogy e sok szólamból bő két órában mutasson meg egy reprezentatív összeállítást.
2   3   4   5   6   7   8   9   10 
bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés