színház / előadás
2024. 10. 03.
Hogyan oldható meg az iráni helyzet? – teszi fel a kérdést a Koppenhágai Egyetem konferenciája, ahol különböző értelmiségiek (újságírók, zeneszerzők, papok, firstladyk) ezt a problémát vitatnák meg. De nem ez történik: az előadások nem foglalkoznak érdemben az eredetileg kitűzött kérdéskörrel, inkább az ember belső természetét, vágyait kutatják, a kelet és a nyugat szembenállására mutatnak rá, azaz Iránnál egyetemesebb kérdések felé fordulnak. A sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház Iráni konferenciája a Városmajor Szemle+-on járt.
2024. 09. 25.
Továbbra is olyan világban élünk – különösen a média területén –, amelyben a férfiak hozzák a döntéseket. A #metoo, a cancel culture is inkább a befolyásos férfiak túlkapásairól szól, bár vannak erős asszonyok, akik szintén simán hozzák ezeket. Penelope Skinner egy excentrikus színésznő történetét vetette papírra, akit a híres rendezővel való szerelmi afférja arra késztetett, hogy sikerei csúcsán eltűnjön. A szereppel Hernádi Judit újabb lehetőséget kapott megmutatni, hogy maga színházi lioness.
2024. 09. 16.
Hittem, ha Ascher Tamás előveszi Pintér Béla húszéves „Don-kanyar operáját”, annak oka van. Dacára, hogy a tartalmi és a technikai kivitelre is tisztes pontokat adok, összevetve a látottakat Pintérék morbiditásában csontig hatoló előadásával, korántsem érintett meg annyira. Kevés az az apropó, hogy 2024-ben is érvényes Magyarországon a hajdani sláger: „Ki tudja, holnap mire ébredünk?”
2024. 09. 14.
Vajon tévedhetetlen a bírói ítélet? Ha nem, akkor a halálbüntetés nem jogos, hiszen nincsen jogorvoslati lehetőség. De hogyan és kinek kell igazságot szolgáltatnia, illetve bosszút szabad-e állni egy tévesen végrehajtott kivégzés miatt a hóhéron? Ezeket a kérdéseket járja körül Martin McDonagh Hóhérok című drámája, melyet a Jászai Mari Színház társulata adott elő a Városmajori Színházi Szemlén (Szemle+).
2024. 07. 19.
ALS. Így hívják azt a betegséget, mely megfosztotta Karsai Dánielt a beszéd és a mozgás képességétől, és amit azért osztott rá az élet, legalábbis az előadás végén lejátszott hangfelvétel alapján ő úgy gondolja, hogy általa létrejöhessen egy olyan színpadi alkotás, mely a tabuk feloldásáról szól. Mindannyian hálásak lehetünk neki, még akkor is, ha éppen nem értünk egyet azzal a kérésével, hogy Magyarországon is engedélyezzék az eutanáziát, hiszen a betegségek, ha eltérő mértékben is, de mindannyiunk életének részei, ahogy maga a halál is.
2024. 07. 17.
Az elsősorban a kisebbségek felkarolásáról ismert, többek közt fogyatékkal élő művészekkel is együttműködő MáSzínházban mutatták be a KÖT-EL-ÉK – „Okos lány, túlteszi magát rajta!” című előadást, Bakonyvári Krisztina rendezésében. A középpontba ezúttal egy, az emberiség felét alkotó, magát mégis sokszor kisebbségben érző csoport, a nők kerültek, egy három generációs család példáján keresztül bemutatva mindennapi küzdelmeiket.
2024. 06. 28.
Kicsit olyan évente elmenni a Ringre, mint egy virág szirmait tépdesni, szeret, nem szeret, jó lesz, nem lesz jó. Igaz, olyan, hogy nem jó, Fischer Ádám felügyelete alatt nehezen elképzelhető, inkább csak lehetett volna jobb is. Az idei ciklus első és második estéje után mindenesetre ez utóbbi érzet az erősebb.
2024. 05. 29.
Itt lakik, de sosem látom. Ilyen érzést hagyhat a nézőben a Budapest Bábszínház Ország Lili Stúdiójában látható előadás, mely történetének középpontjában egy 16 éves lány áll, aki a kamaszokhoz hűen úgy érzi, a tanárai, barátai, és a családja sem érti meg az érzéseit. Azonban nincs kevésbé egyedül egyik karakter sem, mint a főszereplőnk.
2024. 05. 17.
Mindenekelőtt bevallom: ennek az előadásnak a főpróbáját láttam. Mégis merem publikálni az alábbi reflexiót, ugyanis már a ott kiderült, hogy rendkívüli processzus résztvevője vagyok. Az előadás kezdetére olyan mértékű tömeg érkezett, hogy nem mertem megkockáztatni egy lehetséges vércukor-ingadozásos rosszullétet: a szűk nézőtéren megzavartam volna mások örömét.
2024. 05. 15.
A Stúdió K színházban Závada Péter szövegkönyve alapján Kovács D. Dániel rendezésében látható a kortárs skót szerző, David Greig darabja, a Prudencia Hart különös kivetkezése. Meg tudnám alkotni a legrövidebb valaha írt ajánlót/kritikát, egyetlen mondatban a februárban bemutatott előadásról, íme: „Szerintem az előadás zseniális, mindenkinek látnia kell.” És lehet, hogy erről ennyit kellene írni, és kész. De ez talán nem elég meggyőző, és semmiképpen nem tűnik kellőképpen megalapozottnak, és a bennem lakozó bölcsészlélek is szólásra kényszerít…
