bezár
 

Felhasználói adatlap

-- Pikli Natália --

felhasználói adatlapja

Egykori magyartanár, jelenleg egyetemi oktató, kutató, örök szerelemben a színházzal - akit még kamaszként a színház és színházcsinálás füstje egyszer megcsapott...
Most épp a Magyar Shakespeare Bizottság elnöke is.

Pikli Natália által feltöltött cikkek:

Problémadarab komoly problémákkal
A budapesti Katona József Színház „Csekkold 4.0” programjának részeként szerepelt idén a prágai Divadlo pod Palmovkou színház Szeget szeggel előadása. A lengyel rendező, Ján Klata neve nagy várakozásokat ébresztett a főként szakmai nézőközönségben, azonban sajnos az egyéni elképzelés és ötletek nem tudtak igazán jó előadássá összeállni: a Shakespeare-dráma gerincét adó kérdésfelvetés erkölcs és erkölcstelenség összefonódásáról ugyan az előadásban is központi szerepet játszott, de több okból nagyrészt súlytalan maradt.
Az ember, a polgár és a diák
Képes-e egy 19. századi, a mindenkori hatalom és főként az iskolarendszer által kötelezően piedesztálra állított költő megszólítani 21. századi diákokat? Lehet-e érvényes színházat csinálni egy leharcolt tanteremben, fogékony-e egy mai kamasz másra, mint a musicalek színes-szagos világára? A k2 művészei már nem először bizonyítják be, hogy igen, ez mind lehetséges: Az apostol három színésszel, melegítőben és egy tantermi „üres térben” eljátszva is életre kel, összes kínzó kérdésével együtt.
Boncasztal és polgári szalon: az önzés terei
Feridun Zaimoglu, Günter Senkel és Luk Perceval fűzte fel 2007-ben Molière négy drámáját egy fonalra: a szerelem és önzés ellentétpárja egy főszereplő alakján keresztül köti össze az embergyűlölő alakját (Mizantróp) és a vadászt (Don Juan) a második részben megjelenő Tartuffe-fel és a vén zsugori Harpagonnal (A fösvény). A történetet a főszereplő férfi alakja tartja egybe, aki belakja az önzés különböző tereit, míg körülötte kering a többi női és férfi szereplő.
Nyomokban Sexpírt is tartalmaz
Sokan szeretjük az Örkény Színházat, ahol 2001 óta Mácsai Pál művészeti vezetése alatt jobbnál jobb előadásokat láthatunk, sok rendezőtől, sokféle formában. Ez a színház megtanította közönségét gondolkodni, színházat érteni és élvezni. A Kertész utcai Shaxpeare-mosó viszont mintha pont arra kérné a közönségét, hogy ne gondolkodjon: ebben az őrületben nincs rendszer. Fogadd be, fogadd el, úgy, ahogy van.
Karneváli bolondozás szerelmi körítéssel
„Vidám Shakespeare” az idei Gyulai Shakespeare Fesztivál mottója, ezzel a fókusszal válogatott kiválóan Elek Tibor igazgató és a szervezők, így hozva létre különféle magyar és külföldi produkciók és programok színes, tanulságos egyvelegét. A grúz Ifjúsági Színház Sok hűhó semmiért előadása Dimitri Khvtisiashvili rendezésében ennek a célnak megfelelően igazi karneváli, vidám bolondozással szórakoztatta a nézőket.
Hősök, árulók, bohócok: Coriolanus és a művészet egyesítő ereje
Shakespeare Coriolanusa nem kellemes ember, a róla szóló tragédia sosem ígér könnyű színházi sikert. Az ukrán nemzeti színház alkotóinak kezében azonban e véres, kegyetlen és – sokszor bizony szövegében is száraz – mű felfénylik, sötét és véres valóságában is költői és filozofikus színeket nyer, igazi katartikus élménnyel ajándékozza meg a nézőt. Egyszerre szól az ókori Rómáról, a mai Ukrajnáról, egyben bármely politikai rendszer és háború embertelenségéről.
Hazudjunk, hisz mire jó az igazság?
Makszim Gorkij 1902-ben írta drámáját a társadalom számkivetettjeiről, akik legalul, a mélyben élnek, mégsem érződik sem porosnak, sem idejétmúltnak a mű. Ascher Tamás egyszerre maira és kortalanra hangolt rendezésében, Radnai Annamária friss és pontos fordításában az előadás élő tanúság arról, amit nap mint nap látunk magunk körül, ha van szemünk rá. A mélyben című előadás felmutatja a sokszor láthatatlant: az otthonukat, családjukat, munkájukat, hitüket vesztettek világát, és bennük az emberit: jót, rosszat, igazságot, hazugságot egyaránt.
A mi Platonovunk, avagy az ígért nagy boldogság
Csehov e korai darabja olyan, mint Büchner Woyzeckje, egyszerre túl sok és túl kevés, túlburjánzik a szöveg, és valahogy mégsem elég. Olyan, mint az életünk: intenzíven, nagyon él, de nem segít értelmezni önmagát. A Kamrában viszont Radnai Annamária élő és nagyon pontos fordításának köszönhetően, Székely Kriszta rendező és Szabó-Székely Ármin dramaturg kezében egy este alatt A Platonov képes arra, hogy fordítson picit a mi világunkon is – nézzük, és közben ráérzünk arra, hol rontjuk el mi is magunkat, emberi kapcsolatainkat.
Szatirikus passiójáték: így élünk mi
Bagossy László rendezésében a magyar közönség először láthatta e barokk passióba és sokrétűen szórakoztató, helyenként torokszorító színészi játékba csomagolt hatalmi körtáncot, mely röpke kilencven percben szatirikus és egyben megható képet fest a világról, amelyben élünk. Megalázó és megalázott csak helyet cserél, a privát kapcsolatokban az önzés és az emberi közöny győz, a hatalom és pénz bűvkörében pedig az ember vulgáris, taszítóan ízléstelen, kegyetlen, vagy önként rendelődik alá a hatalomnak. 
Otthonos boldogtalanság
A Mohácsi Testvérek és Kovács Márton közreműködésében megszülető előadások izgalmas, maradandó színházi élményként őrződnek meg a nézők tudatában. Gyakran provokálnak önkritikus gondolkodásra olyan kibeszéletlen társadalmi problémákkal kapcsolatban, mint az előítéletesség, rasszizmus, a traumatikus múlt feldolgozása, de mindig együttérzésre is késztetnek. Szép Ernő Patikájának színrevitelekor most ez utóbbira került a hangsúly: finomabb ecsetkezeléssel, pasztellszínekben, sokhangú muzikalitással bontja ki az Örkény Színház előadása közös, kisemberi élhetetlenségünket, azt, hogy miért is vagyunk képtelenek a boldogságra még akkor is, amikor a nagyvilág épp békén hagy minket.
Kinek az ügye?
Alekszandr Szuhovo-Kobilin 1862-ben írt szatirikus drámája a kenőpénzért folytatott hivatali aktatologatás természetrajza. Míg a téma örök, hiszen a 19. századi orosz csinovnyik szinte semmiben nem különbözik mai, korrupt utódaitól, a drámai megformálás talán mégsem állja ki olyan jól az idő próbáját. Ennek ellenére Ascher Tamás pontos, átgondolt rendezése, Radnai Annamária kitűnő fordítása és a remek színészi munka együttese elgondolkodtató előadást hozott létre a Katona József Színházban.
Shakespeare, színház, Közép-Európa
A Pozsonyi Előadó-művészeti Akadémia Színházi Tanszékén gyűltek össze Shakespeare-kutatók és -fordítók Jana Wild professzor meghívására, hogy egy kétnapos konferencia keretében beszéljenek Shakespeare-ről a mai, változó kulturális rendszerekben. Az előadások a közép-európai Shakespeare-recepcióról festettek sokszínű és izgalmas képet. Főként a színházi Shakespeare-előadások és -fordítások inspiráló megoldásairól, valamint a digitális világ kihívásairól beszélgettek a meghívottak, akik közül Lengyelországot, Csehországot, Szlovákiát ketten-ketten, Ukrajnát egy előadó, Romániát hárman, Magyarországot pedig hatan képviselték.
Felfüggesztett ártatlanság
Georg Büchner töredékekből összeálló, furcsa drámája Hegymegi Máté rendezésében elgondolkodtató egységgé válik. A színészi játék, mozgás és a díszlet egyszerre lecsupaszított és látványában, hatásában maximalista. Mintha Hemingway jéghegy-hasonlata kapna színházi kiteljesülést: amit a néző lát és hall, csak a jéghegy csúcsa, mert az átadott élmény jóval hatalmasabb és telítettebb annál, mint ami szavakkal elmondható. Az emberi kiszolgáltatottság lényegét sejteti meg nézőivel az előadás. 
Shakespeare leporolva
A Magyar Shakespeare Bizottság minden évben szervez nyilvános és ingyenes előadásokat, melyeken színházi szakemberek, színművészek, rendezők, fordítók, tanárok, könyvkiadással foglalkozó szakértők, magyar és külföldi Shakespeare-kutatók mesélnek a hozzájuk legközelebb álló témákról, melyeknek egy közös pontja van: Shakespeare. A Bizottság legfőbb célkitűzése, hogy fórumot adjon a Shakespeare-rel kapcsolatos beszélgetéseknek, és ezáltal az oktatás, tudomány, fordítás, a színház- és filmművészet világának résztvevői dialógust folytathassanak egymással, a nagyközönség számára is egyszerre szórakoztató és tanulságos formában.
Emlékezni egy másik múltra
A történelem sokszólamú, bár többnyire kiemelkedik egy, a vezérszólam, amit tankönyvekbe írnak, hivatalos helyeken és ünnepeken felidéznek, és mindig az éppen uralkodó politikát szolgálja. Szvetlana Alekszijevics, fehérorosz író művei viszont épp az ilyen vezérszólamok ellen dolgoznak: a közelmúlt történelmi traumáit megélő emberekkel készített beszélgetéseiből összeszőtt kötetei átélhető sorsokat mutatnak be, emberekét, akik látták a Szovjetunió összeomlását, az afganisztáni háború és a csernobili katasztrófa tragédiáit. Az Örkény Színház előadása arra vállalkozik, hogy e sok szólamból bő két órában mutasson meg egy reprezentatív összeállítást.
Shakespeare-i kockajáték talált terekkel
Sodró, fiatalos erővel játszani keserű komédiát egyszerre játékosan és véres-komolyan: nem egyszerű vállalás. Zsótér Sándor rendezésében a Színház- és Filmművészeti Egyetem végzős színészhallgatói a shakespeare-i vígjáték alakjait és fő helyzeteit idézték meg egy nyárias őszi estén, pimaszul és ötletesen felhasználva talált tereket és tárgyakat, új színekben mutatva fel a jól ismert drámai konfliktusokat a Vas utcára nyíló menza kinti és benti helyszínein.
A szerelem: betegség
Tessék definiálni a következőket: szerelem, hűség, árulás, vágy, barátság, család, magány. Lehet? Igen is, nem is. Vagy semmitmondó klisékbe botlunk, vagy az irodalom nagy műveit tudjuk felhozni mentségünkre, de igazából csak egy dolgot mondhatunk bizonyossággal: emberként csak ezen viszonyrendszerek közt tudunk létezni. De mégis, pontosan mit jelentenek ezek az érzések? A Színművészeti harmadéves fizikai rendező osztály vizsgaelőadása sem ad egyenes választ, és jól is teszi. Helyette szórakoztatóan és egyben finoman megérezteti a közönséggel, mi minden rejlik e szavak mögött.
Rítus és gyűlölet magyar módra
A jól működő közösségi emlékezethez szükségesek a rögzített pontok, az emlékhelyek, ahol megfoghatóvá válik a múlt. Lehet ez földrajzi hely, mint Auschwitz, szobor, szöveg, szinte bármi – de mit tegyünk akkor, ha még ez sem adatik meg? Ha olyan jól működik a társadalom immunrendszere, hogy több mint fél évszázadra elfed dolgokat, mintha meg sem történtek volna? Így „felejtődtek el” a második világháború utáni évek zűrzavaros, antiszemita, értetlenséggel és gyáva gyűlölettel teli epizódjai, melyekre nem adhat felmentést sem a német fasizmus, sem a szovjet „felszabadítás” (megszállás). Ezek a mi saját, nyomorúságosan ismerős magyar dolgaink, amiket láthatóvá, megfoghatóvá kell tenni. Fájdalmas és zűrzavaros a múlt, de ha meg sem próbáljuk annak látni, ami valóban volt, nincs esélyünk arra, hogy emberibbé legyünk magunknál. Az Egy piaci napot láttuk a Radnóti Színházban.
„You are my Destiny” avagy ki haljon helyetted?
Euripidész első fennmaradt drámája, az Alkésztisz i.e. 438-ból származik, azaz majd 2500 éve íródott, azonban rövidsége ellenére számos ma is megválaszolhatatlan, és épp ezért izgalmas kérdést vet fel a szereplők és a nézők számára. Nagy kockázatot vállal az, aki színre viszi a 21. században.
Szín-játék égi kékben és hámló falak közt
Az Örkény Színház Molnár-vígjátéka Polgár Csaba rendezésében mindent idézőjelbe tesz, brechti és színházi-zenei nyelvre fordít. Érdekes módon pont ezáltal válik még molnáribbá: színházzá. A hattyú nem aktuálpolitikai darab, nem az a mese tétje, hogy a társadalmi osztályok között nincs átjárás, hamis nosztalgiák helyett az uralkodó családi Realpolitik dönt most és mindörökké. Inkább mintha arra kapnánk biztatást, hogy a szórakoztató színházi este után gondolkodjunk el az életünk színháziasságán mi, kép-mutatók és szín-játszók színpadon és színpadon túl.
Országomat egy… – miért is?
Andrei Şerban III. Richárd-rendezésének talán legnagyobb erőssége, hogy okos, intelligens és átgondolt, hibátlan színészvezetéssel és kiváló színészi munkával. S talán épp ez a fonákja is: a szív nehezen talál kapaszkodót. Érdeklődve figyeljük, hogyan kavarog és emészti fel előttünk magát ez a végletekig politikus és erkölcstelen „Anglia”, míg eljutunk a gazember jól megérdemelt haláláig - de nem a feloldásig. Országunkat, érzéseinket feladjuk... miért is?
Szentivánéj görkorcsolyaélen
A celldömölki Soltis Lajos Színház februárban mutatta be Budapesten először Shakespeare-komédiáját: az előadás sodró lendülete és átgondolt koncepciója a színház varázsát tudta felmutatni, a társulat minden tagja teljes szívét és tehetségét adta a közös munkához. Bár a színészek és zenészek „kulturális közfoglalkoztatottak”, színháztechnikai munkatársak vagy más civil foglalkozással rendelkeznek a hétköznapokban, Shakespeare mesterembereit felülmúlóan hoztak el nekünk egy olyan előadást, mely eredetiségében és hatásában felülmúl sok kőszínházi professzionális Szentivánéji álmot.
bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés