Portfóliók

elvágyódsz a mérhetetlen pusztára,
száraz ösvényeken haladni
rejtélyes felsőbb cél felé.
vékony, inas lábszárad
a száraz füvek éle
fogja faragni.

ott a szikár, forró sziklák
meg nem épült romok.
bőröd zugaiba eszi magát
a finom por s homok,
száraz élvezet
cserzi testedet.

gyorsan lépsz,
mert nem léphetsz eleget.

a lélegzet nehéz.
a súrlódva lüktető megsűrüdött vér
ereid csőrendszerét feszítő
ólom-vas telér.

a torok száraz.
a hártyák rugalmukat vesztve szakadnak át,
felreped a tojáshéj-világ,
epekedés húzza-vonja csont-bőr testedet,
távolról hegedű szikra-hangja lebeg,
a horizont sávjai retinádba égve örökítik meg a célt,
míg szélrohamok kapják fel hosszú hajadat...

a cél mindig közeli
és mindig megmarad.

a szikkadt föld és a fénylő ég találkája alatt
zúgott a forrás - mára már kiapadt.
szilánk-kövek, kígyóbőrök, száraz kórók recsegnek
hamu-fedte talpad alatt,
repedt bőrödön vérszívók csüggnek,
kérges lábad a föld emlékét őrzi,
cserepes ajkaidon vitázva surran ki-be a forró levegő:
kontra és pro, pro és kontra;
tekinteted a horizontra,
lábadat a földre
tapasztja az út.

ördögszekér-kerék
minden, ami múlt.

te mindig új vagy,
mert mindig ős-régi;
csak te vagy, aki túléli,
ahogy vékony héj-bőröd kiszívja a nap...

menj tovább!

én megáldottalak.