Portfóliók

1.

rándul a bőröm, mint légytől a lóé.
nedves orral bök meg a pillanat.
tenni taszít sárba az idő,
gondozni, ami még megmaradt,

regényt írnék rólad,
(kibújva alólad,
kirúgva a takarót,
kirúgva a falat,)
ha jogos lenne az érzés, a vágy,
jogos volna az ölelő gondolat;
ha értenéd a távolt,
ha szeretnéd magad,
ha nem volna üresség,
ha nem volnának falak,
ha nem volna ’túl mély’,
ha nem volna harag;
jó volna tudni.

hogy ne bánthassalak.

aludnod kell még -
majd felvirrad a nap -
aludni, míg súg az alkonyat,
aludni, míg józan a reggel,
míg elhajt a busz, apád, a vonat;
aludni, míg élsz,
míg megtalálod magad -

hajtsd le fejed. nyugodj.
felejtsd minden szavad.
ne várj rám tovább.
már semmi sem maradt.

2.

kiejtelek kezemből,
véreznek a falak.
gyere, sírj velem most.
én megáldottalak.

3.

az ágy szélére ült a múlt,
vállat masszírozni jött;
homlokot csókolni,
kedvesen hozni teát…

még egy vonat tovadöcögött.

ma üres lett az ágy.