Portfóliók
Kommunikációelmélet
A legteljesebb magyar kommunkációelmélet
Volt egy tanárom, akinél az írásbeli vizsgák egyetlen tömör esszékérdésből álltak. Már-már értelmetlennek tűnő átfogó kérdései a diákhumort is megihlették: "Írja le, hogyan működik a világegyetem, és illusztrálja példákkal!" Terestyéni Tamás - az MTA-ELTE Kommunikációelméleti Kutatócsoportjának tudományos főmunkatársa, a JEL-KÉP című kommunikációtudományi folyóirat főszerkesztője - legutóbbi könyvében mintha az idézett esszékérdéssel igyekezne megbirkózni. Lenyűgöző vállalkozása - a kommunikáció jelenségvilágának áttekintése, értelmezése és rendszerezése - kétségkívül az egyik legambiciózusabb kísérlet, amivel hazai (s megkockáztatom: külföldi) szerző valaha próbálkozott.
(Ferenczi Andrea)
Tegyük fel, hogy egy hivatalban az ott dolgozó nyolc alkalmazott egyikének el kell végeznie egy kellemetlen feladatot.A főnök az alkalmazottakra bízza, hogy eldöntsék, kinek a kötelessége lesz a szóban forgó feladat teljesítése. Mindaddig, míg nem határoznak, bozonytalanság áll fenn azt illetően, hogy kire hárul ez a munka. Abban a pillanatban, amikor valamilyen eljárással(az eddigi teljesítmények mérlegelésével, vagy épp ellenkezőleg, sorshúzással , pénzfeldobással vagy más véletszerű módon) az alkalmazottak kiválasztanak maguk közül egyet, tehát a fennálló nyolc lehetőség egyetlen megvalósult lehetőségre-mondjuk József jelölésére-redukálódik, azonnal megszűnik a bizonytalanság. Ekkor a matematikai infrmációelmélet értelmében az eseménnyel, azaz József kiválasztásával asszociált vagy generált információ mennyisége valamiképpen azal függ össze, hogy a bizonytalanság hány és milyen valószínű lehetőség eliminálódásával redukálódott vagy szünt meg. A klasszikus matematika kommunikációelmélete tisztán kvantitatív természetű, ami azt jelenti, hogy nem foglalkozik az információ tartalmával, a példát tekintve azzal, hogy konkrétan ki lett az a munkatárs, akit a hivatal alkalmazottjai kiválasztottak. Feltéve, hogy bármelyikük választásának ugyanakkora volt a valószerűsége, és a választás véletlenszerű eljárással történt, akár Ágnest, akár Bélát válatszhatták volna maguk közül, a választásuk hordozta információ mennyisége ekkor is épp ennyi lenne, mint József választásával, hiszen Ágnest vagy Bélát is választhatták volna maguk közül, a választásuk okozta információ mennyisége ekkor is épp annyi lenne, mint József választásával, hiszen Ágnes vagy Béla választása is ugyanannyi lehetőséget eliminált volna, mint amennyit Józsefé. A matematikai kommunikációelméletben az információ mennyiségére nézve a tartalom, a jelentés, az értelmezés nem játszik szerepet.
HQD.
Ehhez fűzi hozzá Warren Weaver, hogy az ember által kidolgozott információelmélet az első pilantásra csalódát kelt és bizarrnak tűnik , mert semmi köze a jelentéshez.
Ehhez hasonló brilliáns elemzéssel választják el az információ matematikában szereplő fogalmát más diszlipcináéktól(hiszen az információ számos más tudománynak is alapegysége, fogalma) az eleddig legteljesebb információelmélet szerzője: Tersetyéni Tamás.(Kommunikációelmélet, A testbeszédtől az internetig)
Az információelméletnek ez az ága ugyanis első helyen azt a kérdést szerepelteti, hogy mennyi, azaz milyen minőségű információ asszociálódik vagy generálódik az adott eseménnyel és tényállással, illetve, hogy ebből az információból egy adott csatorna mennyit visz át vagy képes átvinni forrásától egy másik pontig(a vevőtől a befogadóig). Az elmélet annak az információnak a mennyiségét, amelyet valamely esemény hordoz vagy generál, s ezen eseményt megelőző bizonytalanság redukálásával, az esemény előtt fennállt lehetőségek eliminálásával hozza összefüggésbe. No, azt soha nem mondom, hogy ez egy könnyed, nyári olvasmány-Szasa Kolesznyikov), és nem is illik strandszatyrunkba a szappan és sampon mellé.
A tartalomjegyzék maga is impozáns:
LŐLJÁRÓBAN: MIRŐL SZÓL EZ A KÖNYV?
9
1. fejezet
INFORMÁCIÓ - KOMMUNIKÁCIÓ
11
Az információ fogalma a hétköznapi nyelvhasználatban
Az információ mint a tudás forrása
Az információ mentális és biológiai aspektusa
Az információ néhány sajátossága
Az információ fogalma a matematikai kommunikációelméletben
Az információ kvalitatív és kvantitatív megközelítése
Az információ és forrása
Az információ mennyisége
Kód és redundancia
Entrópia: az átlagos információmennyiség
Az információ átvitele
Az információ hétköznapi fogalma és a matematikai kommunikációelmélet
2. fejezet
A PAR EXCELLENCE KOMMUNIKÁCIÓS JELENSÉG
25
A kommunikációs és a nem kommunikációs jelenségek elhatárolása
Természetes és nem természetes jelentésű események
A kommunikációs jelenség feltételei
A kommunikációs kísérlet meghatározása
A kommunikációban felismertetni szándékolt tényállásról
A kommunikáció mint koordinatív kooperatív játék
Intencionalitás és kommunikáció
3. fejezet
A KOMMUNIKÁCIÓ (NEM TECHNIKAI) ESZKÖZEI
38
Felismertetés kommunikáció nélkül
A kommunikáció mint belső mentális állapotok külsővé tétele
Kommunikációs felismertetés alkalmi eszközökkel
Kommunikációs felismertetés fizikai jegyek alapján
A hasonlóság (kérdéses) szerepéről a képszerűségben
A hasonlóság szerepe a kommunikációs felismertetésben
Kommunikációs felismertetés konvenció (jelentés) alapján
A természetes és a nem természetes jelek határán
Mimika, arckifejezés
Tekintet, szemmozgás
Hangadás (paranyelv)
Gesztusok, a fej, a kéz és a karok mozgása
Testtartás
Az interakciós-kommunikációs partnerek távolsága
Metakommunikatív jelzések
Kölcsönös tudás, konvenció, nyelv
Nyelv, kommunikáció, együttműködés
Kölcsönös tudás, kommunikáció, nyilvánosság
A par excellence kommunikációs jelenségtől a tömegkommunikációig
4. fejezet
A NYELV
53
A nyelv jelrendszer
A jelentés vizsgálatáról
Jelentés és jelölet
A mondatok kommunikációs tagolása
Jelentés és előfeltevés
Sugallt jelentés
A konvencionális és a kommunikációs jelentés megkülönböztetése
Pragmatika
Nyelv és társadalom
A nyelvi rétegződés, nyelvi változatok
A nyelvi változás
A hátrányos nyelvi helyzet
Nyelvpolitika
Nyelvi-kulturális relativizmus
5. fejezet
REPREZENTÁCIÓK
72
Mi a reprezentáció?
A nyelvi reprezentáció megismerő ereje
Nyelv, reprezentáció, kommunikáció
Reprezentációk és lehetséges világok
Fikciók, konstrukciók
(Lehetséges) ténybeliségek szelekciója a reprezentációban
Metaforikus reprezentáció
Humoros reprezentáció
Alternatív változatok, verziók
Fiktív és virtuális valóság
Reprezentáció és tudás
Információ és tudás
Informativitás - hasznos tudás
6. fejezet
KOMMUNIKÁCIÓ ÉS CSELEKVÉS
95
Ténymegállapítások és cselekvések
Cselekvés szavakkal
Beszédaktus és kommunikációs aktus
A beszédaktusok érvényességi feltételei
Kommunikációs cselekvés és elkötelezés
A beszédaktusok fajtái
Konvenciók és interakciós szándékok a kommunikációs cselekvésben
A beszédaktusok társadalmi szerepe
Kommunikáció útján végrehajtott stratégiai cselekvések
Meggyőzés és manipuláció
Változások elérésének egy lehetséges stratégiája
A stratégiai kommunikációk ipara
Habermas elmélete a kommunikatív cselekvésről
A kommunikatív cselekvés
Habermas továbblépése a beszédaktus-elmélettől
7. fejezet
SZÖVEGEK
118
Szövegkoherencia
Grammatikai-szintaktikai formák
Szemantikai sémák
A téma azonossága
Dialógusok szerveződése
Beszédaktus tényezők
Pragmatikai tényezők
Relevancia
Műfaji jellegzetességek
A szöveg fogalmának kiterjesztése
Egy jellegzetes példa a nem verbális szövegekre: a zene
Narratívumok
Narratív és paradigmatikus megismerési mód
A narratív szerkezet
Hírek
Meggyőzést célzó szövegek
Multimédia szövegek
Szöveg, tartalom, interpretáció
A kultúra nem szövegszerű termékei
Rítusok
Spektákulumok
Játékok
Színház, előadó-művészet
A (tömeg)kommunikáció mint technikai közvetítés
8. fejezet
KOMMUNIKÁCIÓ ÉS EVOLÚCIÓ
140
Az állatok kommunikációszerű jelzései
Kommunikáció-e az állati jelzés
"Beszélő" majmok
Főbb szakaszok a megismerés és a kommunikáció evolúciójában
A nyelv, a verbális kommunikáció kialakulása
Az idegrendszer és az agy fejlődése
A hangzó, vokális csatorna birtokbavétele
A figyelem, a mások figyelésének és a mások figyelme irányításának képessége
Imitálás, mímelés
A másik elméje felé fordulás, intencionális alapállás
Szabálykövetés
A reprezentáció leválása az ingerhelyzetről
A nyelv keletkezése: természetes szelekció vagy valami más?
A nyelvteremtés két meghatározó mozzanata
Osztenzió és névadás
Predikáció, propozíció
Evolúció, kommunikáció, kultúra
9. fejezet
A KOMMUNIKÁCIÓ KULTÚRAFORMÁLÓ MÉDIUMAI
156
Írás, könyvnyomtatás
Az írás előtti kultúra
Az írás megjelenése
Hangos olvasás - csendes olvasás
Nyomtatás és sokszorosítás
Elektronikus eszközök
A televízió diadalútja
Attraktivitás
Közvetítés, jelenlét, élményszerűség
Személyesség, behatolás a privát szférába, intimitás
Tömegesség
A televízió korszaka
Egy forrás - sok befogadó
A tömegkommunikáció közvetítő szerepe
A tömegkommunikáció és a televíziós jelenség néhány alapértelmezése
A médium az üzenet?
A médiumok versengő egymás mellett élése
Transzmissziós felfogás és hatásvizsgálatok
Használat és szükségletkielégítés
A kultivációs megközelítés
A közfigyelem irányítása: tematizáció, napirend-kijelölés
A tömegkommunikáció rituális modellje
A média mint spektákulum
Bulvárosodás, infotainment
Túllépés a klasszikus tömegkommunikáción
Számítógépes, hálózati infokommunikáció
Sokak kommunikációja sokakkal
Az információ mennyiségének növekedése
Multimédia
Osztott információtárolás
Interaktivitás
Információszabadság
Digitalizáció és konvergencia
Mobil kommunikáció
A nyilvánosság átalakulása
10. fejezet
A KOMMUNIKÁCIÓ A TÁRSADALMI SZÜKSÉGLETEK,
FUNKCIÓK ÉS RENDSZEREK KONTEXTUSÁBAN
173
Ágensek és szerveződések
Szükségletek
Materiális szükségletek
Információs és tudásszükségletek
Társas szükségletek: kapcsolatok és identitás
Szerveződési szükségletek
Koordináltság és normativitás
Strukturáltság: szervezetek, szerepek, hierarchiák
Konstitúció, stabilitás, rend
Döntések, döntési mechanizmusok
Reprodukció
Megtartás, szolidaritás
Kulturális szükségletek
Világképek, magyarázatok
A forma szükséglete
Kikapcsolódási, szórakozási, rekreációs szükségletek
Alkalmazkodás, társadalmi evolúció, társadalmi differenciálódás
A modern társadalmak funkcionális alrendszerei
A funkcionális alrendszerek kölcsönhatásai
Kommunikáció a különféle szintű rendszerekben
Kommunikáció a szervezetekben
A kommunikációs alrendszer a társadalmi rendszerben
A kommunikációs alrendszer szervezetei, intézményei a többi alrendszer erőterében
A kommunikáció funkciói
Változatok a kommunikációs funkciók számbavételére
McQuail elemzése a kommunikáció funkcióiról
A kommunikációs funkció fogalmának kétféle értelmezése
11. fejezet
TÁRSADALMI SZERVEZŐDÉS ÉS KOMMUNIKÁCIÓ
194
Szerveződési elvek
A szerveződések belső logikája
Egy alapvető koordinációs probléma
Két jellegzetes szerveződési elv
A természeti elv
A beavatkozási elv
Szerveződési típusok
Természeti elven működő szerveződés
Beavatkozási elven működő szerveződés
Központi vezérlés versus piaci koordináció valóságos szerveződésekben
Társadalmi-történelmi helyzetek és szerveződési módok tendenciaszerű kapcsolatai
Amikor a központi vezérlésű szerveződés tűnik optimálisnak
Amikor a piaci szerveződés tűnik optimálisnak
Merre tart egy társadalom?
Egyéb szerveződési elvek
Szerveződési módok és kommunikáció
Kommunikáció természeti-piaci koordinációban
Kommunikáció beavatkozási elvű, központi vezérlésű koordinációban
12. fejezet
ADALÉKOK A MAGYAR KÖZKOMMUNIKÁCIÓ LEÍRÁSÁHOZ
(Az ezredforduló utáni állapot)
215
Rendszerváltás: a zárt társadalomból a nyitott társadalom felé
A kommunikáció rendszerváltása
A nyilvánosság és a közkommunikációk defektusai
A demokrácia íratlan szabályainak semmibe vétele
A nyilvánosság korlátozása, titkolózás, az információk megtagadása
Konfrontatív kommunikációk eluralkodása
Az együttműködő és a konfrontatív kommunikációk egyensúlyának hiánya
A torz kommunikációk okairól
A magyarországi televíziózásról
A televíziós műsorkínálat alakulása
A globalizáció tömegkommunikációs vonatkozásai
A globalizáció árnyoldalai a nemzetközi kommunikációban
A nemzetközi hírforgalom egyirányúsodása
A külföldi kínálat térnyerése a magyarországi televíziózásban
A közszolgálati média a nemzeti értékekért a globalizációval szemben
Új infokommunikációs technológiák
Útban az információs társadalom felé
Digitális szakadék
Funkcionális illiteráció
A digitális szakadék Magyarországon
Interaktív televíziózás
Elektronikus kormányzat, elektronikus közélet?
Valóság vagy képzelgés?
No, itt mindenki megtalálja a magáénak megfelelő tartalmat. Ha eddig nem, majd ezután lesz hazánk vamelyik kommunikációelmélettel foglalkozó tanszékének méltán megérdemelt tananyaga.Ami igazán szimpatikussá teszi, hogy súlyának megfeleően elemzi más információelméletét(Hans Jürgen Habermas), illetve az a szokatlan, de rendkívül szimpatikus jelenség, hogy összekapcsolja elméletét a valósággal, erről az Adalékok a magyar közkommunikáció leírásához c. fejezet győz meg bennünket arról, hogy a Tnár Úr dolgozatát nem az íróasztalfióknak írta.
Szasa Kolesznyikov
Typotex Kiadó
www.typotex.hu
marketing@typotex.hu
Utóirat:
A kötet grandiózusságát és teljességét az eddigi recepció is igazolja. Valóban pédátlanul nagy vállalkozás tanúi és résztvevői vagyunk:
Példa:
FERENCZI ANDREA
Mi nem kommunikáció?
Terestyéni Tamás: Kommunikációelmélet. A testbeszédtől az internetig. AKTI-Typotex Kiadó, Budapest, 2006. 348 oldal, 4200 Ft
Volt egy tanárom, akinél az írásbeli vizsgák egyetlen tömör esszékérdésből álltak. Már-már értelmetlennek tűnő átfogó kérdései a diákhumort is megihlették: "Írja le, hogyan működik a világegyetem, és illusztrálja példákkal!" Terestyéni Tamás - az MTA-ELTE Kommunikációelméleti Kutatócsoportjának tudományos főmunkatársa, a JEL-KÉP című kommunikációtudományi folyóirat főszerkesztője - legutóbbi könyvében mintha az idézett esszékérdéssel igyekezne megbirkózni. Lenyűgöző vállalkozása - a kommunikáció jelenségvilágának áttekintése, értelmezése és rendszerezése - kétségkívül az egyik legambiciózusabb kísérlet, amivel hazai (s megkockáztatom: külföldi) szerző valaha próbálkozott.
Noha a kommunikáció elmélete, illetőleg tudománya angol nyelvterületen és nyomában a világnyelveken már a múlt század közepe óta jelen van, hazánkban csupán néhány évtizede kezdett hatni, mindenekelőtt a társadalomtudományok fejlődésére. A diszciplína hazai kibontakozását Szecskő Tamás, Buda Béla, Horányi Özséb, majd valamivel később Pléh Csaba, Síklaki István, Terestyéni Tamás és Béres István egyengette. Az oktatás csak a nyolcvanas évek végétől lendült föl; a kiadványok egészen az ezredfordulóig elsősorban az alkalmazási területek szükségleteinek igyekeztek megfelelni. Említett szerzők - közülük egyedül Horányi tudhat magáénak saját elméletet, amely a kommunikáció participációs felfogásaként vált ismertté - legutóbbi kötetei ugyan már törekedtek a kialakult tudományos hagyomány átvételére, a diszciplína máig nincs túlterhelve precíz definíciókkal.
Különleges értéke ezért Terestyéni Tamás kommunikációelméletének, hogy didaktikusan és érthetően teszi befoghatóvá a kommunikáció végtelennek tűnő és színes világát. Úgyszólván ránk nyitja azt a gazdagságot, amelyben a pillangósvirágú növények és a nitrogénkötő baktériumok szimbiózisától (ami köztudottan egy molekuláris párbeszéd eredményeképpen alakul ki) a méhek táncán, a baráti beszélgetésen és a kabátgallérra tűzött kokárdán keresztül a metaforikus reprezentációig szokásosan mindent kommunikációnak tekintünk.
A kötet alkalmazásának kulcsa - és e téren rejlenek a diszciplína fő megértési nehézségei, illetőleg félreértési lehetőségei - hogy a szerző megkeresi azt a par excellence kommunikációs elemet, amely minden kommunikációs jelenségben szükségszerűen benne rejlik. Ebből a kommunikációs lényegből kiindulva azután számba veszi a kommunikáció eszközeit, kiemelve a nyelvet mint az ember kommunikációs kompetenciájának meghatározó összetevőjét. Megvizsgálja, hogy ezen eszközök birtokában miképpen vagyunk képesek egyrészt a világ gondolati és egyéb leképezésére, megismerésére, reprezentációjára, másrészt társadalmilag érvényes cselekvések végrehajtására - ahogy fogalmaz: a dolgok menetébe való kommunikációs beavatkozásra. A kortárs kommunikációelméleti vizsgálódások hangsúlya - világosan látjuk - egyre inkább pragmatikai irányba tolódik el. A beszélgetés tárgyával - a "dologgal", amiről szó van - kapcsolatos konvencionális jelentés mellett a közlés folyamatában egy olyan "kommunikációs jelentés" is létrejön, amely a kontextussal, a személyi összetevőkkel, a metaszintű jelzésekkel kapcsolatos jelentéselemeket öszszesíti magában. A kommunikációs jelentés nem annyira a tiszta megismerést, mint inkább a befolyásolást, az érdek- és akaratérvényesítést, a ráhatást szolgálja. Ily módon a kommunikációs folyamat nem csupán információtovábbításként, hanem elsődlegesen és lényege szerint hatásösszefüggésként, a szó tényleges értelmében vett beszédcselekvésként működik.
Ezt követően a kultúrát alkotó kommunikációs produktumok - úgymint szövegek, narratívumok - legfontosabb fajtáira nyílik rálátásunk, majd a kommunikáció evolúciójának folyamatára - az állatok jelzésszerű megnyilvánulásaitól kezdve a korai ember testkommunikációján, majd a nyelv kialakulásán és az írás megjelenésén keresztül mai korunk hightec kommunikációjáig, az infokommunikáció, a multimédia és az internet világáig. A szerző régóta foglalkozik a kommunikáció evolúciós aspektusainak elemzésével. Fő tézise, hogy a kommunikáció meghatározó mozzanata a kommunikációs szándék, vagyis az intencionalitás felismerése-felismertetése. E felismerés-felismertetés azért lehetséges, mert a kommunikációs közösség tagjai közös és kölcsönös tudással rendelkeznek a nyelv használatáról és szabályairól. Úgy véli, ebből a szempontból informatív lehet az állati kommunikáció kutatása, mert az emberi nyelv fejlődésének közbülső állapotaira enged következtetni. Végül kísérlet történik a kommunikáció társadalmi szükségletek, funkciók és rendszerek kontextusában történő vizsgálatára funkcionalista rendszerszemléleti megközelítésben.
A kommunikációkutatás, azon belül is a társadalmi kommunikáció sajátos területe, a közéleti kommunikáció valószínűleg nem véletlenül került az elmúlt néhány év társadalomtudományi érdeklődésének homlokterébe. A kötetet e terület feltérképezése zárja. A többnyire empirikus felmérésekre támaszkodó leírás - kiemelve az ezredforduló környéki Magyarország kommunikációs viszonyainak néhány fontosabb jellegzetességét - implicit módon érinti a diszciplína néhány etikai vetületét is. Akár az is lehetne a zárófejezet címe: demokrácia a gyakorlatban.
Terestyéni Tamás kommunikációelméletének vezérgondolatát így fogalmazza meg: "a kommunikáció az emberek közötti együttműködés, a kölcsönös megértés, az egymásra találás, a megegyezés terméke. Legmélyebb alapjaiban maga is együttműködés, egyben minden más természetű együttműködés elengedhetetlen tartozéka, kovácsa, elősegítője."
A mű legalább három évtizednyi nemzetközi szakirodalmi előzményre tekint vissza, és a teljesség igényével hivatkozik a hazai szerzők munkáira is. Amennyiben túlteszszük magunkat annak a kérdésnek a látszólagos banalitásán, hogy vajon manapság szükséges-e kommunikálnunk a kommunikációról, s belegondolunk a benne rejlő számtalan problémába,
Volt egy tanárom, akinél az írásbeli vizsgák egyetlen tömör esszékérdésből álltak. Már-már értelmetlennek tűnő átfogó kérdései a diákhumort is megihlették: "Írja le, hogyan működik a világegyetem, és illusztrálja példákkal!" Terestyéni Tamás - az MTA-ELTE Kommunikációelméleti Kutatócsoportjának tudományos főmunkatársa, a JEL-KÉP című kommunikációtudományi folyóirat főszerkesztője - legutóbbi könyvében mintha az idézett esszékérdéssel igyekezne megbirkózni. Lenyűgöző vállalkozása - a kommunikáció jelenségvilágának áttekintése, értelmezése és rendszerezése - kétségkívül az egyik legambiciózusabb kísérlet, amivel hazai (s megkockáztatom: külföldi) szerző valaha próbálkozott.
(Ferenczi Andrea)
Tegyük fel, hogy egy hivatalban az ott dolgozó nyolc alkalmazott egyikének el kell végeznie egy kellemetlen feladatot.A főnök az alkalmazottakra bízza, hogy eldöntsék, kinek a kötelessége lesz a szóban forgó feladat teljesítése. Mindaddig, míg nem határoznak, bozonytalanság áll fenn azt illetően, hogy kire hárul ez a munka. Abban a pillanatban, amikor valamilyen eljárással(az eddigi teljesítmények mérlegelésével, vagy épp ellenkezőleg, sorshúzással , pénzfeldobással vagy más véletszerű módon) az alkalmazottak kiválasztanak maguk közül egyet, tehát a fennálló nyolc lehetőség egyetlen megvalósult lehetőségre-mondjuk József jelölésére-redukálódik, azonnal megszűnik a bizonytalanság. Ekkor a matematikai infrmációelmélet értelmében az eseménnyel, azaz József kiválasztásával asszociált vagy generált információ mennyisége valamiképpen azal függ össze, hogy a bizonytalanság hány és milyen valószínű lehetőség eliminálódásával redukálódott vagy szünt meg. A klasszikus matematika kommunikációelmélete tisztán kvantitatív természetű, ami azt jelenti, hogy nem foglalkozik az információ tartalmával, a példát tekintve azzal, hogy konkrétan ki lett az a munkatárs, akit a hivatal alkalmazottjai kiválasztottak. Feltéve, hogy bármelyikük választásának ugyanakkora volt a valószerűsége, és a választás véletlenszerű eljárással történt, akár Ágnest, akár Bélát válatszhatták volna maguk közül, a választásuk hordozta információ mennyisége ekkor is épp ennyi lenne, mint József választásával, hiszen Ágnest vagy Bélát is választhatták volna maguk közül, a választásuk okozta információ mennyisége ekkor is épp annyi lenne, mint József választásával, hiszen Ágnes vagy Béla választása is ugyanannyi lehetőséget eliminált volna, mint amennyit Józsefé. A matematikai kommunikációelméletben az információ mennyiségére nézve a tartalom, a jelentés, az értelmezés nem játszik szerepet.
HQD.
Ehhez fűzi hozzá Warren Weaver, hogy az ember által kidolgozott információelmélet az első pilantásra csalódát kelt és bizarrnak tűnik , mert semmi köze a jelentéshez.
Ehhez hasonló brilliáns elemzéssel választják el az információ matematikában szereplő fogalmát más diszlipcináéktól(hiszen az információ számos más tudománynak is alapegysége, fogalma) az eleddig legteljesebb információelmélet szerzője: Tersetyéni Tamás.(Kommunikációelmélet, A testbeszédtől az internetig)
Az információelméletnek ez az ága ugyanis első helyen azt a kérdést szerepelteti, hogy mennyi, azaz milyen minőségű információ asszociálódik vagy generálódik az adott eseménnyel és tényállással, illetve, hogy ebből az információból egy adott csatorna mennyit visz át vagy képes átvinni forrásától egy másik pontig(a vevőtől a befogadóig). Az elmélet annak az információnak a mennyiségét, amelyet valamely esemény hordoz vagy generál, s ezen eseményt megelőző bizonytalanság redukálásával, az esemény előtt fennállt lehetőségek eliminálásával hozza összefüggésbe. No, azt soha nem mondom, hogy ez egy könnyed, nyári olvasmány-Szasa Kolesznyikov), és nem is illik strandszatyrunkba a szappan és sampon mellé.
A tartalomjegyzék maga is impozáns:
LŐLJÁRÓBAN: MIRŐL SZÓL EZ A KÖNYV?
9
1. fejezet
INFORMÁCIÓ - KOMMUNIKÁCIÓ
11
Az információ fogalma a hétköznapi nyelvhasználatban
Az információ mint a tudás forrása
Az információ mentális és biológiai aspektusa
Az információ néhány sajátossága
Az információ fogalma a matematikai kommunikációelméletben
Az információ kvalitatív és kvantitatív megközelítése
Az információ és forrása
Az információ mennyisége
Kód és redundancia
Entrópia: az átlagos információmennyiség
Az információ átvitele
Az információ hétköznapi fogalma és a matematikai kommunikációelmélet
2. fejezet
A PAR EXCELLENCE KOMMUNIKÁCIÓS JELENSÉG
25
A kommunikációs és a nem kommunikációs jelenségek elhatárolása
Természetes és nem természetes jelentésű események
A kommunikációs jelenség feltételei
A kommunikációs kísérlet meghatározása
A kommunikációban felismertetni szándékolt tényállásról
A kommunikáció mint koordinatív kooperatív játék
Intencionalitás és kommunikáció
3. fejezet
A KOMMUNIKÁCIÓ (NEM TECHNIKAI) ESZKÖZEI
38
Felismertetés kommunikáció nélkül
A kommunikáció mint belső mentális állapotok külsővé tétele
Kommunikációs felismertetés alkalmi eszközökkel
Kommunikációs felismertetés fizikai jegyek alapján
A hasonlóság (kérdéses) szerepéről a képszerűségben
A hasonlóság szerepe a kommunikációs felismertetésben
Kommunikációs felismertetés konvenció (jelentés) alapján
A természetes és a nem természetes jelek határán
Mimika, arckifejezés
Tekintet, szemmozgás
Hangadás (paranyelv)
Gesztusok, a fej, a kéz és a karok mozgása
Testtartás
Az interakciós-kommunikációs partnerek távolsága
Metakommunikatív jelzések
Kölcsönös tudás, konvenció, nyelv
Nyelv, kommunikáció, együttműködés
Kölcsönös tudás, kommunikáció, nyilvánosság
A par excellence kommunikációs jelenségtől a tömegkommunikációig
4. fejezet
A NYELV
53
A nyelv jelrendszer
A jelentés vizsgálatáról
Jelentés és jelölet
A mondatok kommunikációs tagolása
Jelentés és előfeltevés
Sugallt jelentés
A konvencionális és a kommunikációs jelentés megkülönböztetése
Pragmatika
Nyelv és társadalom
A nyelvi rétegződés, nyelvi változatok
A nyelvi változás
A hátrányos nyelvi helyzet
Nyelvpolitika
Nyelvi-kulturális relativizmus
5. fejezet
REPREZENTÁCIÓK
72
Mi a reprezentáció?
A nyelvi reprezentáció megismerő ereje
Nyelv, reprezentáció, kommunikáció
Reprezentációk és lehetséges világok
Fikciók, konstrukciók
(Lehetséges) ténybeliségek szelekciója a reprezentációban
Metaforikus reprezentáció
Humoros reprezentáció
Alternatív változatok, verziók
Fiktív és virtuális valóság
Reprezentáció és tudás
Információ és tudás
Informativitás - hasznos tudás
6. fejezet
KOMMUNIKÁCIÓ ÉS CSELEKVÉS
95
Ténymegállapítások és cselekvések
Cselekvés szavakkal
Beszédaktus és kommunikációs aktus
A beszédaktusok érvényességi feltételei
Kommunikációs cselekvés és elkötelezés
A beszédaktusok fajtái
Konvenciók és interakciós szándékok a kommunikációs cselekvésben
A beszédaktusok társadalmi szerepe
Kommunikáció útján végrehajtott stratégiai cselekvések
Meggyőzés és manipuláció
Változások elérésének egy lehetséges stratégiája
A stratégiai kommunikációk ipara
Habermas elmélete a kommunikatív cselekvésről
A kommunikatív cselekvés
Habermas továbblépése a beszédaktus-elmélettől
7. fejezet
SZÖVEGEK
118
Szövegkoherencia
Grammatikai-szintaktikai formák
Szemantikai sémák
A téma azonossága
Dialógusok szerveződése
Beszédaktus tényezők
Pragmatikai tényezők
Relevancia
Műfaji jellegzetességek
A szöveg fogalmának kiterjesztése
Egy jellegzetes példa a nem verbális szövegekre: a zene
Narratívumok
Narratív és paradigmatikus megismerési mód
A narratív szerkezet
Hírek
Meggyőzést célzó szövegek
Multimédia szövegek
Szöveg, tartalom, interpretáció
A kultúra nem szövegszerű termékei
Rítusok
Spektákulumok
Játékok
Színház, előadó-művészet
A (tömeg)kommunikáció mint technikai közvetítés
8. fejezet
KOMMUNIKÁCIÓ ÉS EVOLÚCIÓ
140
Az állatok kommunikációszerű jelzései
Kommunikáció-e az állati jelzés
"Beszélő" majmok
Főbb szakaszok a megismerés és a kommunikáció evolúciójában
A nyelv, a verbális kommunikáció kialakulása
Az idegrendszer és az agy fejlődése
A hangzó, vokális csatorna birtokbavétele
A figyelem, a mások figyelésének és a mások figyelme irányításának képessége
Imitálás, mímelés
A másik elméje felé fordulás, intencionális alapállás
Szabálykövetés
A reprezentáció leválása az ingerhelyzetről
A nyelv keletkezése: természetes szelekció vagy valami más?
A nyelvteremtés két meghatározó mozzanata
Osztenzió és névadás
Predikáció, propozíció
Evolúció, kommunikáció, kultúra
9. fejezet
A KOMMUNIKÁCIÓ KULTÚRAFORMÁLÓ MÉDIUMAI
156
Írás, könyvnyomtatás
Az írás előtti kultúra
Az írás megjelenése
Hangos olvasás - csendes olvasás
Nyomtatás és sokszorosítás
Elektronikus eszközök
A televízió diadalútja
Attraktivitás
Közvetítés, jelenlét, élményszerűség
Személyesség, behatolás a privát szférába, intimitás
Tömegesség
A televízió korszaka
Egy forrás - sok befogadó
A tömegkommunikáció közvetítő szerepe
A tömegkommunikáció és a televíziós jelenség néhány alapértelmezése
A médium az üzenet?
A médiumok versengő egymás mellett élése
Transzmissziós felfogás és hatásvizsgálatok
Használat és szükségletkielégítés
A kultivációs megközelítés
A közfigyelem irányítása: tematizáció, napirend-kijelölés
A tömegkommunikáció rituális modellje
A média mint spektákulum
Bulvárosodás, infotainment
Túllépés a klasszikus tömegkommunikáción
Számítógépes, hálózati infokommunikáció
Sokak kommunikációja sokakkal
Az információ mennyiségének növekedése
Multimédia
Osztott információtárolás
Interaktivitás
Információszabadság
Digitalizáció és konvergencia
Mobil kommunikáció
A nyilvánosság átalakulása
10. fejezet
A KOMMUNIKÁCIÓ A TÁRSADALMI SZÜKSÉGLETEK,
FUNKCIÓK ÉS RENDSZEREK KONTEXTUSÁBAN
173
Ágensek és szerveződések
Szükségletek
Materiális szükségletek
Információs és tudásszükségletek
Társas szükségletek: kapcsolatok és identitás
Szerveződési szükségletek
Koordináltság és normativitás
Strukturáltság: szervezetek, szerepek, hierarchiák
Konstitúció, stabilitás, rend
Döntések, döntési mechanizmusok
Reprodukció
Megtartás, szolidaritás
Kulturális szükségletek
Világképek, magyarázatok
A forma szükséglete
Kikapcsolódási, szórakozási, rekreációs szükségletek
Alkalmazkodás, társadalmi evolúció, társadalmi differenciálódás
A modern társadalmak funkcionális alrendszerei
A funkcionális alrendszerek kölcsönhatásai
Kommunikáció a különféle szintű rendszerekben
Kommunikáció a szervezetekben
A kommunikációs alrendszer a társadalmi rendszerben
A kommunikációs alrendszer szervezetei, intézményei a többi alrendszer erőterében
A kommunikáció funkciói
Változatok a kommunikációs funkciók számbavételére
McQuail elemzése a kommunikáció funkcióiról
A kommunikációs funkció fogalmának kétféle értelmezése
11. fejezet
TÁRSADALMI SZERVEZŐDÉS ÉS KOMMUNIKÁCIÓ
194
Szerveződési elvek
A szerveződések belső logikája
Egy alapvető koordinációs probléma
Két jellegzetes szerveződési elv
A természeti elv
A beavatkozási elv
Szerveződési típusok
Természeti elven működő szerveződés
Beavatkozási elven működő szerveződés
Központi vezérlés versus piaci koordináció valóságos szerveződésekben
Társadalmi-történelmi helyzetek és szerveződési módok tendenciaszerű kapcsolatai
Amikor a központi vezérlésű szerveződés tűnik optimálisnak
Amikor a piaci szerveződés tűnik optimálisnak
Merre tart egy társadalom?
Egyéb szerveződési elvek
Szerveződési módok és kommunikáció
Kommunikáció természeti-piaci koordinációban
Kommunikáció beavatkozási elvű, központi vezérlésű koordinációban
12. fejezet
ADALÉKOK A MAGYAR KÖZKOMMUNIKÁCIÓ LEÍRÁSÁHOZ
(Az ezredforduló utáni állapot)
215
Rendszerváltás: a zárt társadalomból a nyitott társadalom felé
A kommunikáció rendszerváltása
A nyilvánosság és a közkommunikációk defektusai
A demokrácia íratlan szabályainak semmibe vétele
A nyilvánosság korlátozása, titkolózás, az információk megtagadása
Konfrontatív kommunikációk eluralkodása
Az együttműködő és a konfrontatív kommunikációk egyensúlyának hiánya
A torz kommunikációk okairól
A magyarországi televíziózásról
A televíziós műsorkínálat alakulása
A globalizáció tömegkommunikációs vonatkozásai
A globalizáció árnyoldalai a nemzetközi kommunikációban
A nemzetközi hírforgalom egyirányúsodása
A külföldi kínálat térnyerése a magyarországi televíziózásban
A közszolgálati média a nemzeti értékekért a globalizációval szemben
Új infokommunikációs technológiák
Útban az információs társadalom felé
Digitális szakadék
Funkcionális illiteráció
A digitális szakadék Magyarországon
Interaktív televíziózás
Elektronikus kormányzat, elektronikus közélet?
Valóság vagy képzelgés?
No, itt mindenki megtalálja a magáénak megfelelő tartalmat. Ha eddig nem, majd ezután lesz hazánk vamelyik kommunikációelmélettel foglalkozó tanszékének méltán megérdemelt tananyaga.Ami igazán szimpatikussá teszi, hogy súlyának megfeleően elemzi más információelméletét(Hans Jürgen Habermas), illetve az a szokatlan, de rendkívül szimpatikus jelenség, hogy összekapcsolja elméletét a valósággal, erről az Adalékok a magyar közkommunikáció leírásához c. fejezet győz meg bennünket arról, hogy a Tnár Úr dolgozatát nem az íróasztalfióknak írta.
Szasa Kolesznyikov
Typotex Kiadó
www.typotex.hu
marketing@typotex.hu
Utóirat:
A kötet grandiózusságát és teljességét az eddigi recepció is igazolja. Valóban pédátlanul nagy vállalkozás tanúi és résztvevői vagyunk:
Példa:
FERENCZI ANDREA
Mi nem kommunikáció?
Terestyéni Tamás: Kommunikációelmélet. A testbeszédtől az internetig. AKTI-Typotex Kiadó, Budapest, 2006. 348 oldal, 4200 Ft
Volt egy tanárom, akinél az írásbeli vizsgák egyetlen tömör esszékérdésből álltak. Már-már értelmetlennek tűnő átfogó kérdései a diákhumort is megihlették: "Írja le, hogyan működik a világegyetem, és illusztrálja példákkal!" Terestyéni Tamás - az MTA-ELTE Kommunikációelméleti Kutatócsoportjának tudományos főmunkatársa, a JEL-KÉP című kommunikációtudományi folyóirat főszerkesztője - legutóbbi könyvében mintha az idézett esszékérdéssel igyekezne megbirkózni. Lenyűgöző vállalkozása - a kommunikáció jelenségvilágának áttekintése, értelmezése és rendszerezése - kétségkívül az egyik legambiciózusabb kísérlet, amivel hazai (s megkockáztatom: külföldi) szerző valaha próbálkozott.
Noha a kommunikáció elmélete, illetőleg tudománya angol nyelvterületen és nyomában a világnyelveken már a múlt század közepe óta jelen van, hazánkban csupán néhány évtizede kezdett hatni, mindenekelőtt a társadalomtudományok fejlődésére. A diszciplína hazai kibontakozását Szecskő Tamás, Buda Béla, Horányi Özséb, majd valamivel később Pléh Csaba, Síklaki István, Terestyéni Tamás és Béres István egyengette. Az oktatás csak a nyolcvanas évek végétől lendült föl; a kiadványok egészen az ezredfordulóig elsősorban az alkalmazási területek szükségleteinek igyekeztek megfelelni. Említett szerzők - közülük egyedül Horányi tudhat magáénak saját elméletet, amely a kommunikáció participációs felfogásaként vált ismertté - legutóbbi kötetei ugyan már törekedtek a kialakult tudományos hagyomány átvételére, a diszciplína máig nincs túlterhelve precíz definíciókkal.
Különleges értéke ezért Terestyéni Tamás kommunikációelméletének, hogy didaktikusan és érthetően teszi befoghatóvá a kommunikáció végtelennek tűnő és színes világát. Úgyszólván ránk nyitja azt a gazdagságot, amelyben a pillangósvirágú növények és a nitrogénkötő baktériumok szimbiózisától (ami köztudottan egy molekuláris párbeszéd eredményeképpen alakul ki) a méhek táncán, a baráti beszélgetésen és a kabátgallérra tűzött kokárdán keresztül a metaforikus reprezentációig szokásosan mindent kommunikációnak tekintünk.
A kötet alkalmazásának kulcsa - és e téren rejlenek a diszciplína fő megértési nehézségei, illetőleg félreértési lehetőségei - hogy a szerző megkeresi azt a par excellence kommunikációs elemet, amely minden kommunikációs jelenségben szükségszerűen benne rejlik. Ebből a kommunikációs lényegből kiindulva azután számba veszi a kommunikáció eszközeit, kiemelve a nyelvet mint az ember kommunikációs kompetenciájának meghatározó összetevőjét. Megvizsgálja, hogy ezen eszközök birtokában miképpen vagyunk képesek egyrészt a világ gondolati és egyéb leképezésére, megismerésére, reprezentációjára, másrészt társadalmilag érvényes cselekvések végrehajtására - ahogy fogalmaz: a dolgok menetébe való kommunikációs beavatkozásra. A kortárs kommunikációelméleti vizsgálódások hangsúlya - világosan látjuk - egyre inkább pragmatikai irányba tolódik el. A beszélgetés tárgyával - a "dologgal", amiről szó van - kapcsolatos konvencionális jelentés mellett a közlés folyamatában egy olyan "kommunikációs jelentés" is létrejön, amely a kontextussal, a személyi összetevőkkel, a metaszintű jelzésekkel kapcsolatos jelentéselemeket öszszesíti magában. A kommunikációs jelentés nem annyira a tiszta megismerést, mint inkább a befolyásolást, az érdek- és akaratérvényesítést, a ráhatást szolgálja. Ily módon a kommunikációs folyamat nem csupán információtovábbításként, hanem elsődlegesen és lényege szerint hatásösszefüggésként, a szó tényleges értelmében vett beszédcselekvésként működik.
Ezt követően a kultúrát alkotó kommunikációs produktumok - úgymint szövegek, narratívumok - legfontosabb fajtáira nyílik rálátásunk, majd a kommunikáció evolúciójának folyamatára - az állatok jelzésszerű megnyilvánulásaitól kezdve a korai ember testkommunikációján, majd a nyelv kialakulásán és az írás megjelenésén keresztül mai korunk hightec kommunikációjáig, az infokommunikáció, a multimédia és az internet világáig. A szerző régóta foglalkozik a kommunikáció evolúciós aspektusainak elemzésével. Fő tézise, hogy a kommunikáció meghatározó mozzanata a kommunikációs szándék, vagyis az intencionalitás felismerése-felismertetése. E felismerés-felismertetés azért lehetséges, mert a kommunikációs közösség tagjai közös és kölcsönös tudással rendelkeznek a nyelv használatáról és szabályairól. Úgy véli, ebből a szempontból informatív lehet az állati kommunikáció kutatása, mert az emberi nyelv fejlődésének közbülső állapotaira enged következtetni. Végül kísérlet történik a kommunikáció társadalmi szükségletek, funkciók és rendszerek kontextusában történő vizsgálatára funkcionalista rendszerszemléleti megközelítésben.
A kommunikációkutatás, azon belül is a társadalmi kommunikáció sajátos területe, a közéleti kommunikáció valószínűleg nem véletlenül került az elmúlt néhány év társadalomtudományi érdeklődésének homlokterébe. A kötetet e terület feltérképezése zárja. A többnyire empirikus felmérésekre támaszkodó leírás - kiemelve az ezredforduló környéki Magyarország kommunikációs viszonyainak néhány fontosabb jellegzetességét - implicit módon érinti a diszciplína néhány etikai vetületét is. Akár az is lehetne a zárófejezet címe: demokrácia a gyakorlatban.
Terestyéni Tamás kommunikációelméletének vezérgondolatát így fogalmazza meg: "a kommunikáció az emberek közötti együttműködés, a kölcsönös megértés, az egymásra találás, a megegyezés terméke. Legmélyebb alapjaiban maga is együttműködés, egyben minden más természetű együttműködés elengedhetetlen tartozéka, kovácsa, elősegítője."
A mű legalább három évtizednyi nemzetközi szakirodalmi előzményre tekint vissza, és a teljesség igényével hivatkozik a hazai szerzők munkáira is. Amennyiben túlteszszük magunkat annak a kérdésnek a látszólagos banalitásán, hogy vajon manapság szükséges-e kommunikálnunk a kommunikációról, s belegondolunk a benne rejlő számtalan problémába,
