Portfóliók

már megint gitár szól minden sarokból,
a szekrényből, a fal mögül, az öreg komódból is,
már megint forró fényt izzad ránk a nap,
már megint megbújtam egy jó smink alatt -

itt minden semmit sokszor mondanak.

itt nejlonzacskóval díszíti a fákat a szél,
itt mindenki gyorsan, holnaptalan él,
itt fennhangon dobáljuk a hulladékszavakat,
s csak magányunkban suttogunk valami igazat,
itt, ahol az ember ágyat, vágyat, indokot remél,
itt, ahol egy ember csak egy pénzösszeget ér,
itt, ahol a pálmák olcsó karton-díszletek,
itt, ahol élni csak vígpolgárként lehet,
itt, ahol mások habzsolják senki-életed,
itt, mosolygunk mi, ’boldog emberek’.