Portfóliók

Most győzni kell, mert győzni fog egy új kor,
Amelynek hajnalán versenyre dúdol
A csend, a küzdelem és az alkotó,
Az önmagát üszökké perzselő fakohó.

Most játszani, amíg lehet, amíg lehet,
Amíg egy istenarcba rejtezett
Másik álruhás istent csaló Isten
Önnön képmása előtt felsikolt: Nincsen! Nincsen!

Most tűrni kell, mert tűrni fog az a kor,
Amelynek derekán milliom akol
Üvegfalán egy lepkegyűjtemény
Lesz a hunyorgó, álmos embertünemény.

Most álmodni kell a pillangó képet,
Most halált jelent a vallomás: félek,
Ínszalagokba tekerve vakmerőn,
Nekem a vers, az jelenti: nőm.
Most szülni kell, Anyák! Mert minket szül meg,
Méhét kínálva tetemünknek, fülledt
Szobában, bágyadt, gyűrött ágyba,
Egy föl-fölsejlő kérges valóságra.

Most élni végre! Pihegni, mert lehet,
Csókolni bűnnel minden ékezetet,
Forró szó-fürtöket lélegezni be:
Az igaznak megint szabad lesz mernie!