A közösség nyilvános tereiben a nők csak a közös munkavégzés idejére társulhatnak. A magyar paraszti kultúrában ilyen csoportosulások helyszínét jelentette például a fonó. A fonóban szinte minden elhangozhat és majdnem úgy, ahogy az csakugyan megtörtént, de a női tapasztalatok szabad megosztása itt is korlátozott. A cenzúra mechanizmusa a női közlések szabadságának szűrője. Így a rituális játékokban, valamint a népdalokban megénekelt metaforák és metonímiák által megjelenített és elbeszélt történeteket a képzelőerő már szükségszerűen módosította.