Amikor Guy Debord 1953-ban felgraffitizte a Rue de Seine egyik falára háromszavas protoszituacionista kiáltványát – „Ne travaillez jamais” (ne dolgozz soha) –, álmában sem gondolhatta, hogy mintegy hatvan évvel később, az akkori társadalmi állapotot hűen diagnosztizáló manifesztum már arra fog felszólítani, hogy ne dolgozz örökké. Márpedig a barokk kompozíciókkal rokon, álomba merült ukrajnai tüntetőket megörökítő fénykép printjén lefekvő felkelők kiáltványa, „Az alvók manifesztuma” (Barbora Kleinhamplová és Tereza Stejskalová, 2014) szerint politikai tudatosságunk és cselekvőkészségünk drasztikus minimalizálódása folytán a küzdelem immár az alvás birtoklásáért folyik, az utolsó olyan szféráért, ahol „nem vagyunk sem a technológiának, sem a produktivitás vagy a fogyasztás elvárásainak alárendelve”.