Roger Scruton zenéről szóló gondolataival lehet és kell is vitatkozni. Erejük és támadhatóságuk is abban a klasszikus zene iránti szenvedélyes, mély szeretetben rejlik, ami, társulva a filozófus ízlésének radikális konzervativizmusával, végig áthatja e tárgyú írásait. Talán épp ez a szenvedély az oka, hogy azok a tanulmányai, melyek valamilyen „ellenfél” (például az avantgárd, Boulez vagy a rendezői színház) bírálatára fókuszálnak, kevésbé meggyőzőek, mint azok, amelyekben rajongása tárgyait vizsgálja, fejti meg. Schubert Quartettsatzáról írt pazar elemzése a tisztán zenei megoldásokból leszűrt narratíva- és jelentésalkotás egyik legszebb példája.