Egy fiú, egy lány, iskola, esik az eső: hétköznapi események és terek, ahonnan az álomképek sorjázni kezdenek. Még láthatjuk az üres lapot, az alkotás kezdetét, majd minden kép általunk értelmezendőként lép elő lapozás közben. A csendeskönyv, a szavak nélküli képkönyv szerzőtárssá avatja nézőjét, aki önmaga belső tartalmainak olvasójává is válhat. Az alkotás képalkotásként és történetalkotásként egyaránt tematizálódik. A csendeskönyv segít meghallani a belső hangunkat, meghallani a saját történetünket.