Háy János A Gézagyerek című drámája Vajda Zoltán Richard érzékeny és pontosan komponált rendezésében nem fogyatékosságról szóló tanmeseként jelenik meg, hanem egy mélyen emberi, finoman rétegzett létezéstörténetként. A realista színházi formák közé beúszó rituális motívumok, a folyamatosan jelen lévő hegedűszó és a Rozsdás gondolatok antológiából beemelt szövegek együtt rajzolnak ki egy olyan világot, ahol az autista nézőpont és a társadalmi elvárások között feszülő ellentét válik drámai maggá. A kettősség – sérültség és gondoskodás, értelemkeresés és rituálé, racionalitás és misztikum – egyszerre bontakozik ki Géza és édesanyja kapcsolatában, miközben az előadás elkerüli a pátoszt, és a néző figyelmét a megértés finom gyakorlására hívja. Az előadásban a Színház- és Filmművészeti Egyetem ötödéves színművész hallgatói vettek részt.

Az Anyaszínház és az RS9 Színház közös produkciója, A kékszakállú herceg vára sétálószínházi formában viszi végig a nézőt egy kapcsolat stációin – szobáról szobára, testből testbe, titokból titokba. Menszátor Héresz Attila rendezése Balázs Béla szövegét a prózai és fizikai színház határán értelmezi újra, ahol a néző maga is a vár bejárásának résztvevője. A sajtóanyag ígérete szerint a hét szoba a férfi és a nő legintimebb kapcsolati állomásait tárja fel, miközben a terek önálló installációkként idézik meg a szerelem, a hatalom és az emlékezet stációit. Az önreflexív és ideotextuális rendezés kísérletet tesz arra, hogy a klasszikus mű kortárs testet öltsön, még ha nem is minden elemében kiforrott formában.

A színház határai ma már messze túlnyúlnak a színpad deszkáin: nem csupán előadás, hanem párbeszéd, kísérlet, közösségi gondolkodás is lehet. Az utóbbi években egyre több olyan est születik, amely a művészet és a tudomány, a játék és a pszichológiai reflexió határvonalán mozog. Ezek az események nem a klasszikus nézői szerepet kínálják, hanem aktív részvételt: a színház mint közösségi tér, ahol a jelenlét, a figyelem és az improvizáció közösen hoznak létre valami megismételhetetlent. Ebben a szellemben zajlott le A függőség ezer arca és A jövő terápiái és az AI című két est is, amelyek különböző, mégis rokon módon vizsgálták az emberi viselkedés, a kapcsolódás és a technológia kérdéseit.