P.Gy. kabátja fekete volt, hosszú és olyan nehéz, mintha mindig az összes valahai szerelmét benne rejtve viselte volna. Legalábbis én olyan nehéznek hittem és reméltem, mert P.Gy.-ben szerelmeit végsőkig viselő férfit láttatott velem a mondatszövevényeken és történetgombolyagokon átvilágító éjszaka, vagyis a kandeláberek fénye meg a parázs valahol a közelben, egészen közel, amilyen közel csak parazsat el tudsz képzelni úgy, hogy megvilágít, de nem éget kicsit sem.