bezár
 

Felhasználói adatlap

Felhasználó által feltöltött tartalmak:

Se huss, se hall
Nem tudom eldönteni, milyen volt az előadás. Szerintem szánalmasan rossz – bár súlyos előítéletekkel ültem be a Magyar Balettszínház, Gödöllő produkciójára, aztán meg a "hát persze, tudtam én, hogy ilyen lesz" motoszkált. Ha valaki mégis elolvassa az alábbi cikket, megtudja a miérteket.
SOK(K)
A sokkolás már a nézőtérre való bejutásnál elkezdődött. Nem valamilyen látványos effekttel, csupán azzal a szerény kis kiírással, amit a várakozó néző elolvashatott. E szerint: terhes anyák, epilepsziások, pacemakerrel vagy hallókészülékkel rendelkezők inkább ne is próbálkozzanak az előadással. Annak hatásai ugyanis károsak lehetnek számukra.
Kellő káosz
Rap-men, arabos külsejű, egzotikus énekesnő, lecsupaszított színpad, hegedű, dob, szintetizátor és a NŐK! Akiknek ugyan kissé bizarr a külsejük és a viselkedésük, de mégis vonzók, izgalmasak. Hód Adrienn legutóbbi darabja legalább annyira komplex színház, mint táncelőadás.
Szar az élet?
Köszönet az ismeretlen nézőnek, aki az est harmadik órájában suttogta bele a sötétségbe: „…a táncosok jobbak, mint a darab.” Ezt aktuálisan Gergely Attila koreográfiája kapcsán fogalmazta meg, de gyakorlatilag az este bármelyik darabjáról elmondható. Azaz fáj az ember-néző szíve, hogy mennyi lehetőség marad kihasználatlan, meg persze felmerül a kérdés, hogy miért.
Mélyrepülés, avagy
Irány a Sirály pincéje. Merthogy a magas művészet, azaz a Városi Színház produkciója ott kapott helyet a mélyben. Persze a pince nincs olyan mélyen, s a művészet sem volt olyan magas, de hát egy sirály röptét nehéz követni a budapesti éjszakában.
A tátva felejtett száj
SUPERNOW! A Brittmánia rendezvénysorozat első színházi produkciója: csodálatos táncosok, lenyűgöző látvány, komplexitás és puritanizmus egyszerre. Három koreográfia, nyolcvan perc tánc és a tátva felejtett száj.
Saját képével táncol
Kutya merész az az ember, aki egyedül akar létrehozni egy egész estés táncszínházi produkciót. Nagy Andrea rálépett a „magányos” alkotók útjára. S bár természetesen voltak segítőtársai, egyértelmű, hogy az Éneklő izületek mindenestül az ő darabja.
Ütő, ütős, ütők
Klasszikus dobfelszerelés, konga, különböző méretű lábosok, farönkök, olajos hordó, dél-amerikai esőcsináló bot, harmónium. Hat táncos, egy zenész. Vetítővászon és műanyagfóliák. Majd’ kétórás játékidő. Nagyszabású vállalkozás Horváth Csaba új társulatának második bemutatója.
Minimál? Elidegenít? Mindegy...
Egy táncelőadás, amely, ahhoz képest, hogy az Emberi Kapcsolatokról szól, és műsorfüzetbe zanzásítható "message"-dzsel is rendelkezik, kimondottan élvezhető és érthető - még a brosúra nélkül is. A Kun Attila vezette Pr-Evolution Dance Co. bemutatója a Trafóban.
N, mint...
Létezik a posztmodern állatorvosi ló. Mint Kiss Noémi trans című novelláskötete. Mára a posztmodernnek nevezett irodalom „szabályai”, sőt jellegzetes témái, problémafelvetései olyannyira körvonalazódtak, letisztultak, hogy ezek újabb felvetése könnyen válhat üres fordulattá, már-már közhellyé.
Férfimunka
Attól tartok, veszélyes vállalkozás valamikor forradalminak és újítónak számító előadásokat rekonstruálni. Főként, ha olyan ütemben fejlődő műfajról van szó, mint a modern tánc. A nagy mesterek, táncosok, illetve koreográfusok nevéhez fűződő produkciókat érdemes a szájhagyomány legenda-képzésére bízni. Gyakran megeshet ugyanis, hogy „leporolásuk” után is avíttnak, akár kínosnak is tűnhetnek.A Budapest Tánciskola estjének rekonstrukciós kísérletét látva több olyan kifejezést kell használnom, amelyeket általában sikítva kerülni szoktam.
KI VAGY(OK)?
A Trafó havi műsorfüzetének elején egy színes jelmagyarázat tájolja a nézőt, hogy milyen megrázkódtatásra számíthat az aktuális előadásokban. A három fokozat: megcsíp, felráz, kirobbant (kék, narancssárga, piros). Frenák Pál koreográfiája a középső fokozatot kapta, meglepő is lett volna, ha annál alább adja a néző sokkolását.
CSETLÉS MEG BOTLÁS
A Trafó Budapesten az egyik legfontosabb, kortárs produkciókat befogadó létesítmény. Változatos a programja - a kortárs kifejezés, ugye, sok mindent takar - ám a produkciók színvonala sohasem süllyed egy bizonyos színvonal alá. Így akár még rendhagyónak is nevezhető az az élmény, amelyben most hétvégén lehetett része a lelkes "kortárs" közönségnek. Nevezzük ezt egyszerűen a ”nem hiszek a szememnek” élményének. Talán így írhatjuk le a legegyszerűbben, amit láttunk.
„..csak másban moshatod meg…”
Tudom, óvatosan kell bánni a címként felhasznált idézetekkel, főleg, ha ilyen súlyos a konnotációjuk. Azonnal valamilyen mélységesen mély jelentés közepébe ugrunk bele, aztán aggódhatunk, lesz-e fedezete annak a szörnyű mélységnek.
bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés