Mi csak pislogunk álmosan, ő meg ébren tartja annak „a valakinek” a vigyázó szemét. Ezek a képek eddig is megvoltak, ott hevertek valahol az eldobott vonaljegyek, horpadt kefires dobozok és elszakadt karszalagok között. Bach Máté ki tudja emelni az elszórás közül a piszkos gyémántot. De itt nincs elvesztés sem, ami nekünk az, az neki a „megvilágított háttér” ünnepe. A hétköznapok ajándékok, csak mi ki sem bontjuk ezeket a csomagokat. A háttérben formálódik a mi életünk, ott is van fény, csak annyira őrláng-hallgatásba burkolózunk, hogy a magunk mögött hagyott ragyogást hajlamosak vagyunk kisemmizni.

Miféle életek ezek, milyen arculata van az idegenségnek, hogy mégis ennyire közel hozza valakinek a nemköszönését? Zárt szájak és visszatartott sóhajok alagútjai ezek. Egy város dobozai beszélnek nekünk egyazon hangszínen és rezgésszámmal. Mégis figyelünk.

És ami még megkerülhetetlen, az a várakozás, az emberi pazarlás netovábbja: időherdálás. Ő ebben is megsejti azt a rést, ahol besurran és tudósít. A közöny redői közt is van vidámság és mámor. Minden lélegzetvétel alatt légtömegek várakoznak. Exponálni kell a váratlanságot. Az az izgalmas, ami nem gyanús. Egy nagyváros madarai szállnak itt bele a látóterünkbe. Csupa szellőzködő galamb, csupa leszállás és megérkezés. Nézem ezeket a képeket, és egy város pislákol bennem. Árnyékok mutatói jelzik, hogy nem késtünk le semmit, itt az idő, itt hajlik a tér és a fény. Kapás van a legszárazabb betontemetők között is.

Fénypecázás

Megnyitó: 2018. 05. 17. 17:30 

A kiállítást Horváth Töreki Gergely színművész nyitotta meg Hartay Csaba szövegének felolvasásával.

Helyszín: Cultiris Galéria Örkény István könyvesbolt (1137 Budapest, Szent István krt. 26.)

A tárlat 2018. június 23-ig tekinthető meg.