bezár
 

film

2019. 07. 14.
Más ország, más fények
Interjú Pálos Gergely operatőrrel kétlakiságról, kapcsolatépítésről, valamint a svéd és a magyar fényviszonyok különbségeiről
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Pálos Gergely operatőr állandó mozgásban van Stockholm és Budapest között, pályája a reklámfilmektől a svéd rendező, Roy Andersson Arany Oroszlánnal díjazott filmjéig ível. A külföldön való érvényesülés érdekében kitűnően megtanult svédül és kitartó, tudatos munkával felszámolta saját kívülállóságát.

PRAE.HU: Ismert tény veled kapcsolatban, hogy Budapesten és Stockholmban is van székhelyed. Hogyan hat ez a kétlakiság egy művészre? Számít a munkád tekintetében, hogy hol élsz, milyen közeg vesz körül, milyen eltérő hatások érnek?

Ez a két ország nagyon sok mindenben különbözik egymástól. A munkám szempontjából a legfontosabb tényezők a hangulat és a fény, ezek pedig szélsőségesen mások Svédországban és Magyarországon. Bár az elmúlt időszakban nagyrészt műteremben dolgoztam odakint, a külső terek, helyszínek különbözősége is meghatározó az operatőri munka szempontjából. Úgy érzem, Magyarországon mindig szükségem van egy-két napra, amíg újra megszokom az itthoni fényviszonyokat.

PRAE.HU: Mit lehet elmondani a munkavégzés körülményeiről? Milyen a hangulat? Miben más egy svéd stáb, mint egy magyar?

Talán általában véve is kijelenthető, hogy Svédországban lényegesen jobban szervezett egy forgatási nap – adódóan abból, hogy sokkal rövidebb is. Míg itthon tizenkét óra egy forgatási nap, ott mindössze kilenc. Mindennek megfelelően szervezetten kell zajlania annak érdekében, hogy minél több munka beleférjen a napba.

PRAE.HU: Munka és magánélet egyensúlyára eszerint többet adnak a svédek?

Muszáj, mivel nagyon szigorúan veszik a túlórákat.

PRAE.HU: Voltak a karrieredben olyan fordulópontok, amelyek nem csupán visszatekintve bizonyultak fontosnak, hanem már esetleg ott és akkor érezted, hogy ez egy jelentős pillanat, ami meghatározza a jövődet?

Amikor Svédországban operatőrasszisztensből operatőr lettem, az mindenképpen ilyen fordulópont volt. Először nem voltam biztos benne, hogy sikerülni fog-e egyáltalán a váltás, de ahogyan fokozatosan megbarátkoztam a gondolattal, úgy végeztem egyre nagyobb önbizalommal a munkámat. Ez azért is lehetett ilyen kiemelt pillanat, mert sokkal nagyobb felelősséget kaptam vele, mint addig bármikor, egyben pedig kivételesen nagy lehetőségnek is tűnt.

PRAE.HU: Mikor döntötted el, hogy operatőr leszel?

Tizennégy éves voltam, amikor az első filmemet csináltam rendező-operatőrként egy barátommal közösen. Már ekkor rájöttem, hogy engem sokkal jobban érdekel a kép maga, mint a rendezés. Utóbbiban nem éreztem magam igazán jól, nem mozogtam otthonosan ebben a szerepben.

PRAE.HU: Érettségi után már tudatosan tanultál tovább? Tudható, hogy bölcsészkarra is jártál az SZFE előtt.

Mivel akkor éppen nem indult operatőr szak, a bölcsészkarra kezdtem el járni, de végül nem fejeztem be ezt a képzést. Meghatározó alakja volt viszont a pályám korai szakaszának Ferenczy Gábor, akivel itt találkoztam mint oktatóval. Emiatt a találkozás miatt nagyon hálás vagyok, hogy ide is jártam néhány évig. Később viszont felvettek a Színház- és Filmművészeti Egyetemre, és onnantól egyértelműen ez volt az utam.

PRAE.HU: Tanultál némi elméletet a bölcsész évek alatt, azután pedig operatőrként diplomáztál. Mit gondolsz, az intézményi képzés elengedhetetlen ehhez a pályához?

Lehet nélküle is boldogulni, ami viszont mindenképpen az oktatási intézmények mellett szól, az a remek tanárok jelenléte, akiktől nagyon sokat lehet tanulni, valamint az osztálytársak, akikkel később is együtt lehet dolgozni. Nagyon értékes kapcsolatokat építhet egy ilyen iskola – másként meglehetősen nehéz olyan emberekkel találkozni, akiket éppen annyira és éppen úgy érdekel a film, mint engem.

PRAE.HU: Ferenczy Gáboron kívül volt, van olyan példaképed, mestered, aki nagy hatással van rád?

A filmművészetis tanáraim közül Enyedi Ildikó (rendező – a szerk.) és Máthé Tibor (operatőr – a szerk.) volt rám nagy hatással. Van néhány film is, amelyet szeretek időről időre újranézni, hogy inspirálódjak. Ilyen az Amerikai szépség, aminek Conrad L. Hole az operatőre. Őt kivételesen jó operatőrnek tartom.

PRAE.HU: Mit nevezhetünk egyértelműen és megkérdőjelezhetetlenül sikernek az operatőri pályán? Miben mérhető ez – ha mérhető egyáltalán?

A legfontosabb szempont, hogy az embernek csörög-e a telefonja. Kap-e újabb és újabb felkéréseket. Másrészt olyan projekteket kell találni, amelyek érdekelnek, amelyek által tovább tudsz fejlődni.

PRAE.HU: Melyek a legfontosabb kvalitások ahhoz, hogy valaki operatőrként sikerrel boldoguljon külföldön?

Ez nagyon komplex kérdés. Sok szerencse kell hozzá, ez egészen biztos. És nem árt, ha a személyes kapcsolatokat is ápoljuk. Külföldön fokozottan érvényes, hogy jól kell tudni mozogni a szakmán belül. Egyfelől az ígéretes munkákra kell koncentrálni, másfelől pedig jól kell tudni eladni magunkat.

PRAE.HU: Azt mondod, hogy a hivatalos megjelenések mellett nagyon sokat nyomnak a latban az informális találkozások, emberi kapcsolatok?

Hogyne, mindenképpen. Számomra egyébként ez a legnagyobb kihívás.

PRAE.HU: A hazai szakmai élethez mérten külföldön még fontosabbak ezek a háttérben épített kapcsolatok?

Nekem, aki nem ott nőttem fel, mindenképpen. Minden egyes találkozó számít odakint. Mivel Magyarországon nőttem fel, itthon sokkal több embert ismerek a szakmában, gyerekkoromtól fogva minden Filmszemlén ott voltam, már ekkor látásból ismertem mindenkit a filmes körökből. Mindezt Svédországban felnőttként kellett a nulláról kezdeni.

PRAE.HU: Nehézséget jelent ez neked?

Még mindig küszködöm vele. Hogyha egyáltalán szóba jövök odakint mint operatőr, a külföldi kollégák nem tudják valaki mástól, esetleg egy ismerőstől megkérdezni, hogy ki lehetek. Nekem magamnak kell képviselnem magamat.

PRAE.HU: Befogadó a svéd szakma?

Az, csak be kell tudni kerülni. Onnantól viszont nagyon befogadóak.

PRAE.HU: Át kell törni egy láthatatlan üvegplafont?

Abszolút.

PRAE.HU: Te mikor törted át?

Nem tudom, hogy áttörtem-e már. Azt hiszem, néhány év múlva már jobban tudok majd válaszolni erre a kérdésre.

PRAE.HU: Beszélsz svédül?

Igen, elengedhetetlen, hogy az ember képes legyen svédül kommunikálni. Mikor először kimentem dolgozni, nagy szerencsém volt, mert hamar kaptam munkát. Ott azután nagyjából két-három év alatt megtanultam a nyelvet. Így most már értem, hogy egymás között miről beszélnek a kollégák, és nem vagyok kívülálló.

PRAE.HU: Mi az, amire az eddigi karriered során a legbüszkébb voltál?

Nagyon büszke voltam arra, hogy sikerült megállnom a helyem operatőrként Roy Andersson (svéd filmrendező – a szerk.) mellett.

PRAE.HU: Milyen terveid vannak a jövőre nézve? Inkább Svédországban dolgoznál majd, vagy inkább itthon? Esetleg fontos, hogy itt is, ott is jelen legyél?

Még nem döntöttük el, hogy hol fog élni a család. Jelenleg két film vár odakint, amin ott fogok dolgozni, és egy itthon. Azután eldöntjük, hogy hol érezzük magunkat jobban. Szívesen dolgoznék itthon is a jövőben!

 

Fotó: Oláh Gergely Máté, prae.hu művészeti portál

 

A prae.hu művészeti portál Külföldön Sikeres Magyar Művészek kutatási projektje szempontjából különösen fontos Pálos Gergely szerint olyan projekteket kell találni, amelyek által tovább tud fejlődni az ember.
nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Dombai Dóra --

Dombai Dóra az ELTE BTK magyar nyelv és irodalom, valamint filmtudomány és esztétika szakán végzett. Rendszeresen publikál filmkritikákat, társadalmi témájú esszéket, alapítója a kortárs magyar divatot szemléző Sikk Projekt portálnak, illetve a gasztronómiai és belföldi turisztikai témákkal foglalkozó Kalandjárónak. Érdeklődési területe a feminista kritika, a narratológia és a rituális művészetek.


További írások a rovatból

Nagy Zoltán: Szép csendben
Interjú a FOMO című film rendezőjével, Hartung Attilával
Beszámoló a 16. Cinefest Miskolci Nemzetközi Filmfesztiválról
Adrian Grunberg: Rambo V – Utolsó vér

Más művészeti ágakról

Shakespeare Amit akartok (Vízkereszt) a Szkénében
Simon Longman: Rozsda, avagy minden vérünk benne szárad
Háttérinterjú Barda Beátával és Szabó Györggyel a Trafó működéséről, kapcsolódó projektekről, a nemzetközi beágyazottságról
irodalom

Egy ember, egy színész és a nyolcadik kerület Egy ember, egy színész és a nyolcadik kerület
Pál Dániel Levente: Egy ember nyolcadik kerülete, Athenaeum Kiadó, 2019


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés