A Herscht-részlet lezárása után ismét kortárs szöveget kapnak a fordítók: Mécs Anna Kapcsolati hiba című kötetének egy novelláját, ami az elvált szülő online társkeresési tortúráját meséli el. A szöveg könnyen olvasható, lendületes; első ránézésére ezt a természetes lendületet lesz kihívás megőrizni. Vannak problémák, amelyekkel nyelvtől függetlenül minden fordítónak meg kell birkóznia: milyen konnotációkat hív be az öreggettó, minden nyelven sok hal van még a tengerben?, az amíg-még-kellettem-a-munkahelyemen duma vajon törött, lejárt vagy megkarcolt lemez? Anna pörgős flash prózája mellett újabb érdekes schnell-fordítást is kapunk. Íme a szöveg, a feladat ugyanaz: kitalálni a részlet szerzőjét és 3 perc alatt tetszőleges nyelvre lefordítani szótár vagy egyéb segítség nélkül.

“Minden nap történik valami – a meghökkentő és a megdöbbentő közt a skála széles és színes, majdhogynem végtelen: egy festő nonfiguratív képet alkotott, és csodálkozni kell; meghalt egy ember, és csodálkozni kell (haldokolt pedig)...”

A kánikula megnehezíti a munkát: a szeminárium végeztével sokan a szobák hűvösébe menekülnek vagy a medencét szegélyező fák alá húzódnak. Az ebédet követően Balogh Endre, a Prae Kiadó főszerkesztője érkezik hozzánk a kiadó újdonságaival. A kiadó évről-évre széles könyvpalettával dolgozik: nemcsak a krimit igyekeznek népszerűsíteni a magyar olvasók körében, gondozásukban számos szépprózai, költészeti és szakmai kötet jelenik meg. Az első Prae tábort követően pedig igyekeztek megőrizni a kapcsolatot a műfordítók és a szerzők között, ennek érdekében számos közös programot szerveztek a kiadó Bartók Béla úti kávézójában, a Kis Présházban. Reméljük, ez folytatódik majd.

Az esti beszélgetésre Závada Péter költő, drámaíró, zenész érkezik hozzánk, akit Gregor Lilla, a Debreceni Egyetem doktori hallgatója, a Szkholion szerkesztője kérdez. Péter jól ismert jelenség a kortárs irodalomban: ez általában megnehezíti mind a kérdező, mind az interjúalany helyzetét. Minden kimondott szó vagy leírt mondat rögtön véleménnyé izmosodik a médiumok nyomán. Péter és Lilla azonban nagyszerű interjúpáros. Lilla felkészült, releváns kérdéseket tesz fel indulásról, költői nyelvről, fordításról, Péter pedig őszinte, szerény válaszokat ad.

Egészen régóta foglalkozik szövegekkel, először a könnyűzenén, aztán a lírán, majd a drámán keresztül kezdte el feldolgozni a saját és az őt körülvevő világot. Elmondása szerint azokat a zártabb versvilágokat kedveli, amik nem adják magukat első olvasásra. Ezekre a zárt szerkezetekre keres aztán feloldási technikákat az esztétika és a fenomenológia felől. 

Lilla sokat kérdezi saját költészetéről, köteteiről: a lírát kedvelők és "érzők" megértően mosolyognak, amikor Péter a vers születéséről beszél - a vers iránti vágy szinte ösztönösen megragadja és bekebelezi a témákat, amik aztán tematikus egységeket alkothatnak az egyes kötetekben. Egyébként nem kifejezetten az egyes témák, tudományterületek érdeklik, hanem a szavak, amik egy gazdag versvilág felépítéséhez elengedhetetlenek. Emellett mind az írásban, mind a fordításban olyan szövegeket választ, amik közel állnak saját belső világához, poétikájához - melyek hozzá szólnak.

Beszél arról is, hogy nem sorolja magát áramlathoz, de közös érdeklődések alapján persze egy csokorba lehet fogni más kortárs szerzőkkel, akik antropocén, illetve bio-, geoköltészettel dolgoznak. Új kötete, a Gondoskodás is rengeteg természetközeli képet épít: líranyelve megkísérli befogadni az őt körülvevő világ természetes és emberalkotta tereit. Földkéreglemezek között tapogatózva, templomok boltívein és rothadó gyümölcsökben kutatja, hogyan lehet gondoskodással fordulni a külvilághoz a bezártság és sarokba szorítottság ellenére is.

Az esti beszélgetésben furcsán keveredik a szakmai eszmecsere és a nyelvi ping-pongozás: az egyik asztalnál Pétert és Lorenzót hallgatjuk, ahogy az olasz költészetről beszélnek, míg a másik asztalnál a corporate nyelvet cincáljuk szét. És lőn este és reggel...

Támogató: