A Filmtekercs a mozirajongók számára elsősorban a friss premiereket szemléző, rövid lélegzetű, olvasmányos és naprakész kritikáiról lehet ismert. Ettől a stílustól a születésnapi nyomtatott kiadványban sem távolodtak el, a szerkesztői előszóban  külön fel is hívják a figyelmet arra, hogy a könyv egyes fejezetei korábban már az online felületen megjelent cikkek átdolgozásával születtek.

A kötet szervezőelve nem különösebben bonyolult: olyan, az elmúlt két évtized során nevet szerzett (az alcím értelmében „emblematikussá vált”), összesen tíz filmrendezőt választottak ki, akik iránt az egyes szerzők elkötelezetten rajonganak. Ez a vállaltan lelkesedő attitűd kifejezetten felszabadító, hiszen miért ne lehetnének preferenciái egy mozirajongónak, még akkor is, ha az illető foglalkozására nézve éppenséggel „professzionális néző”, azaz kritikus? Másfelől pedig ezt a lelkesedést könnyű sikerrel közvetíteni az olvasók felé, ezzel felkeltve az érdeklődést az egyes esszék tárgyai, illetve ez esetben alanyai, végeredményben pedig a filmnézés iránt.

A vékonyka kötet, melyet már csak méretéből adódóan is leginkább zsebkönyvként lehet használni, s melyben ennélfogva egy-egy rendezői portréra alig 15–20 oldal jut, leginkább filmekről szóló baráti beszélgetések kiindulópontjaként képzelhető el, esetleg kortárs filmklub tematikájának összeállításában nyújthat segítséget. A terjedelmi korlátok és a választott nyelvi regiszter, valamint a vizsgálódások szempontrendszere nem teszik lehetővé a mélyebb analízist, inkább törekednek valamiféle felületesebb, de átfogó képre az alkotók kapcsán.

A rendezők listájában helyet kap a kortárs amerikai film meghatározó alakjai (Paul Thomas Anderson, Wes Anderson, Christopher Nolan) mellett az animealkotó Mamoru Hosoda, a nemzetközileg legmeghatározóbb dél-koreai rendező, Bong Joon Ho, illetve a róla szóló fejezetben a mozifilmeken túli munkásságával is bemutatkozó Alejandro Innáritu. Európa Paolo Sorrentinóval és Nicolas Winding Refnvel képviseli magát a seregszemlén, míg a nemek közötti egyenlőség (?) jegyében női rendezők közül az ígéretes karrier küszöbén álló Greta Gerwig került rá a listára.

Az életművek kronologikus rendjében haladó egyes fejezetek végén egy-egy rövid értékelő összefoglalást, valamint filmográfiát is találhat az olvasó, így ösztönözve érezheti magát a további, már önálló ismerkedésre az adott rendező munkásságával. Aki afféle kedvcsinálóként forgatja ezt a kis kötetet, kompakt képhez juthat a kortárs filmművészet izgalmas alakjairól, az egyes rendezők iránt mélyebben érdeklődők azonban jobban járnak, ha komolyabb monográfiát választanak, már amennyiben találnak a hazai filmes szakkönyvpiacon.