Theresa Rebeck darabjának egyszerű a cselekménye, nincs csavar vagy titok, és a szerző nem fedi fel karakterei magánéletét. A történet középpontjában egy étterem üzemszerű működése áll, a drámai feszültséget a karakterek egymás közti konfliktusai adják: konyhaművészet integritása vs. üzleti haszon. Mi történik akkor, amikor a minőség, ez eredetiség összeütközik a piac a befektetői vagy fogyasztói elvárásokkal? 

Sok hasonló történetet láthattunk már filmen és színházban is. Például Alejandro G. Iñárritu rendezte Birdmant, amelyben egy öregedő hollywoodi színész művészi tisztességre vágyik, de szétfeszíti őt a külső nyomás, vagy a Jon Favreau rendezte Chef című film főhőse otthagyja az éttermet, mert nem enged a tulajdonos elvárásainak, hogy egy food truckban találja meg újra önmagát. Színpadi párhuzamokat hozva, hasonló témát jár körül David Mamet Speed-the-Plow című darabja, ahol két producer arról vitázik, hogy pénzt csináljanak-e egy „szeméttel”, vagy vállaljanak be egy művészfilmet, ahogy Yasmina Reza: Művészet (Art) című darabjával is hasonul a sztori, amelyben három barát kapcsolata bomlik meg azon, hogy egy fehér vászon művészetnek tekinthető-e. 

A Szuvidált szenvedélyek  előadás kezdetén - Zöldy Z Gergely tervezte (működőképes) konyadíszletben - egy férfi süt-főz egymagában. A fém munkalapon keze közelében az olívaolajos és balzsamecetes üveg, a méretes borsőrlő és a sópehely, feje felett serpenyők és merőkanalak lógnak. Harry, a séf (Király Attila) kicsiny birodalmában művészi kreativitással alkot, csakis minőségi és szezonális alapanyagokból, nem kerülhet be a konyhájába tenyésztett lazac, ahogy a fésűkagylót is csak halászati szezonjában, novembertől márciusig kínál. Nem akarja újra és újra ugyanazt, ugyanúgy elkészíteni, és makacs igényessége meghozza gyümölcsét, inspiráló ételkreációi miatt felfigyelnek az étteremre.

 
Üzlettársa, Mike (Pataki Ferenc) pénzt invesztált a közös vállalkozásba, és végre kikecmeregne a szűkös anyagi létből, a reggel öttől éjfélig tartó robotból. A minőség rovására bővítene mennyiségi előre lépéssel, nyolc asztal helyett tizenötről álmodik és egy teraszról. Amerikai lévén azonnal étterem-tanácsadót hív, hogy a hirtelen jött kis hírnévre alapozva lendítse fel a helyet. Meg is érkezik a konyhába Emily (Barta Ágnes), aki csinos, és folyékonyan beszéli a marketing, valamint az üzletcsinálás nyelvét, ráadásul kreatív, és nem fél aljas kis összeesküvésekkel egymásnak ugrasztani a feleket, hogy maga csináljon üzletet. Ám Mike drámai vétséget követ el, nem avatja be Harryt a tervébe, aki így személyes támadásnak éli meg a változtatás igényét. Hiszen a séfnek tökéletes a konyhai felállás, hogy Mike és a pincér, Rodney (Mészáros Martin), csendben asszisztál mindennapos konyhai hisztijéhez, és félistenként imádják kulináris ihletei miatt, látszik ez orgazmikus reakciókból, amikor például Harry sült lazacának vagy báránybordájának egy piciny falatját fogyasztják.  

Ugyanis Harry számára a szakácsművészet nem üzlet, hanem hivatása, csak olyan ételeket készít, amelyek megfelelnek belső standardjainak. De emellett Harry egy pozőr, sőt kissé bunkó is. Találó a karakteréhez Péter Kata jelmeze: a férfi pólóját egy nyelvét öltő csimpánzfej díszíti, mert nyers, heves, és nem fél erejét sem fitogtatni. Király Attila magabiztosan mozog a konyhában, igazi késekkel aprít, illatfelhőben pirítja a hagymát, és összedob egy mártást is. (Abban nem vagyok biztos, hogy beülnék az éttermébe, hisz azzal a kanállal tálal, amivel kóstol). A drámai csúcspont, amikor a férfi bojkottálja saját konyháját, így próbálva megőrizni alkotói szabadságát. Király Attila könnyed, szép játékkal mutatja meg, hogy Harry szúrós természete valójában sebezhetőségét rejti, nem bírja maga körül a változást, nincs hozzászokva a kompromisszumokhoz, talán kissé aspergeres is. Kezében egy ócska nylonszatyorral, slampos mackóban, durcás-könnyes tekintettel húsz másodperc alatt megmutatja, hogy a séf kénytelen önvizsgálatot tartani, és a végkifejlet nem drámai összeomlása, hanem saját maga keserves újrakalibrálása. 

Pataki Ferenc a sokat szenvedett és rendkívül türelmes Mike szerepében őszinte, ahogy figurája előbb aláveti magát a konyha zsenijének, majd befektetői énje öntudatra ébred a haszon reményében. Esetében is kiváló Péter Kata őszi pasztell színekben játszó sportos, de finom jelmeze. Mészáros Martin játéka magabiztos, figurájának lazasága és humora sokszor oldja a feszültséget. Rodney az, aki mindenkitől függ, de aki mindenkinek fontos, hiteles a játéka, amellyel megmutatja miként élheti meg egy  „kisember”  a vezetők harcát úgy, hogy alkalomadtán kész legyen valamelyikük helyére beállni. Barta Ágnes Emilyje tökéletes külső katalizátor, hisz könyörtelen, és könnyedén felborítja Harry konyhájában a férfi teremtette kényes egyensúlyt. Ártatlanul gonosz pillanatai vannak, amint csinos barna Barbie-ként, főként talpig rózsaszínben, lépésről lépésre taccsra vágja a kreatív (ám seggfej) konyhaművészt: „Minden átlagosan tehetséges fehér férfinak mondták már, hogy zseni.” 

Paczolay Béla rendező megtalálta a one-manshowként üzemelő kis konyha realista ábrázolását, jó ritmusban peregnek a dialógusok, és a karakterekhez tökéletesen passzol a szereposztás.

Képes feszültséget kelteni a darab csekélye cselekményével olyannyira, hogy a néző majdnem felszól a színpadra Harrynek: „Süsd már meg azt a tetves fésűkagylót!” Ráadásul előadása állást foglal abban a kérdésben, hogy miként őrizhető meg az identitás, ha meg is kell élned abból, amit amúgy szeretsz. 

Theresa Rebeck: Szuvidált szenvedélyek
Fordító: Zöldi Gergely  
Az Orlai Produkciós Iroda előadásának 2025. szeptember 14. napján volt a premierje a Belvárosi Színházban 
Szereplők
Harry: Király Attila 
Mike: Pataki Ferenc 
Rodney: Mészáros Martin 
Emily: Barta Ágnes
Alkotók: 
Díszlettervező: Zöldy Z Gergely
Jelmeztervező: Pető Kata
Zene: Furák Péter
Rendező: Paczolay Béla
Producer: Orlai Tibor

Fotók: Orlai Produkciós Iroda