Az országjáró rendezvénysorozat célja az volt, hogy a színház eszközeivel és közösségi párbeszéddel lépjenek fel a meglátogatott településeken tanuló gyerekek mentális jólétért. A kampány megálmodója, Gerlóczy Judit (rendezőasszisztens, a Theater Online munkatársa) minél színesebb palettáról érkező részvevők jelentétével és szakmai szervezetek bevonásával igyekezett megoldást találni az iskolai és iskolán kívüli bántalmazások megelőzésére és a már meglévő konfliktusok visszaszorítására. Szakmai szervezetek tekintetében az UNICEF, a II. kerületi Család- és Gyermekjóléti Központ, a BRFK Bűnmegelőzési Osztálya és pszichológusok vettek részt a kampányban. A projekt kreatív része pedig képzőművészek, színészek tanárok és szülők bevonásával valósult meg.

Vándorszobor és himnusz

A kampányhoz tartozott egy kiállítás is, amely egy vándorszoborból (egy összegömbölyödött kislányt ábrázol, és a kampány részeként hozták létre), valamint egy gondolatébresztő falból állt, amire bullyinggal kapcsolatos kérdéseket írtak fel a szervezők, és bárki megválaszolhatja azokat anonim módon, az asztalra kitett kréták segítségével. A programsorozat kreatív aspektusaihoz a színdarabon kívül tartozott még egy dal is a NEM OKÉ himnusza, ami a Nekem való címet viselte. A klip producere Meister Natália Nóra (operatőr), szerzője pedig Nagy Dávid (énekes), aki támogatóként szintén jelen volt az eseményen, saját bevallása szerint mindkét oldalon volt már a bántalmazás témájában. A fekete-fehér klipben a kampány résztvevői és önkéntes gyerekek hallgatták meg a zenét fejhallgatóval a fejükön, közben szemlélődtek. Volt olyan, aki nevetett, mások komoly arccal figyeltek a dalszövegre. 
 
Kinyitják a teret, bezárul

A klip és a kampányt ismertető beszédek után a darabra került sor. A színpad közepén egy henger alakú, vasoszlopokkal felépített geometrikus szoba helyezkedett el, körben függöny szegélyezte az ajándékdobozt megidéző burkolat. Az előadás elején az összehúzott drapériafüggönyre vetítették ki a két karakter között zajló, felvezető párbeszédet. Ebből kiderült, hogy egy találkozóra fog hamarosan sor kerülni. A beszélgetést a szoba belsejéből Kiss-Végh Emőke megnevezetlen karaktere figyelte, ez fokozva a feszültséget a nézőben. A két karakter közötti hatalmi viszony már itt jól érződött. Sodró Eliza ápolatlan, görnyedt, várandós nőt vitt a színre. Míg Kiss-Végh a szőke, rövid hajával és kék bőr ruhájával magabiztos és jól szituált, feltehetően kiegyensúlyozott nő képét festette elénk, akinek egyetlen problémája az volt, hogy nem lehet gyermeke. 

A kézikamerás módszer, amit a kivetítéshez alkalmaztak lehetővé tette, hogy egészen közelről meg tudták figyelni a nézők, a karakterek arcizmainak rándulásait. A hatást fokozta az, hogy nem sík felületre volt kivetítve a film, így az enyhén torzított fejek viszolygást váltottak ki a nézőből már a prológus ideje alatt is. Ahogyan kinyílt a tér, egyből be is zárult, elhúzták a függönyöket, és egy fullasztóan rózsaszín szobába (darázsfészek) lépett be Sodró Eliza karatere. Az asztalon virágcsokor és az üvegbe öntött preparált darázs. 

A gondosan megkonstruált térben minimalizált a mozgás: a szereplők leginkább ültek a székeken, de Kiss-Végh Emőke karaktere néha felállt teát tölteni.

A prológusból megtudtuk, hogy a két nő régen egy iskolába járt és egy szívesség miatt találkoztak újra: Kiss-Végh karaktere arra kérte a Sodró által alakított nőt, hogy segítsen neki megölni a hűtlen férjét. Érvelése szerint a nő az egyetlen, aki képes ilyet megtenni, mert általános iskolában is látta, hogy képes volt összenyomni egy macska koponyáját. 

Áldozatból bántalmazó

A párbeszédeket folytonos feszültség jellemezte: Kiss-Végh Emőke karaktere kimérten és látszólagos magabiztossággal beszélt, a nyelvezetet néha mégis megtörték Sodró Eliza kirohanásai és agresszív megnyilatkozásai. Ilyenkor a dialógus fragmentálttá vált, amit villogó fények és recsegő hanghatások kísértek, melyek valami mélyebb, feldolgozatlan traumát sejtettek. 

A cselekmény előrehaladtával a gyilkosság megtervezéséről lassan átkerült a fókusz a múltbeli sérelmekre. A két fél közötti bántalmazó kapcsolatra félmondatokból, apró, nonverbális jelekből (szemöldök felhúzás, grimasz) következtethetett a néző. A múlt felgördülésével egy agresszor és egy áldozat kapcsolatát látjuk kibontakozni. A darab jóval mélyebbre hatolt az egyszerű iskolai bántalmazásnál. Megjelentek különböző testi, lelki és szexuális kizsákmányolásra utaló gondolatok, jelek is.

Sodró Eliza karaktere – miután végignézte, hogy az apja otthon megverte anyját – megölt egy macskát, pletykákat terjesztett Kiss-Végh Emőke testéről, és egyszer kéretlenül megérintette miközben társai kigúnyolták. 

A sérelmek lassan mindkét oldalon felszínre törtek, egyetlen megoldás van csupán: a bosszú. A szerepek a jelenben felcserélődtek, a bántalmazottból hideg és számító bántalmazó vált, akinek egyetlen célja, hogy minél több fájdalmat okozzon élete megkeserítőjének, éppen úgy, mint az asztalon kipreparált darázs, amely a még élő áldozatában nevelte fel lárváit. Már szó sincs a férj meggyilkolásáról, mert a terv végig a személyes bosszú volt. 

Sodró Eliza hitelesen játssza az élet sújtotta több gyerekes, rossz szociális helyzetű nőt, aki gyerekkorában az otthon látott agressziót társain való uralkodással ellensúlyozta. Nézőként képtelenek vagyunk együttérezni bármelyik karakterrel, hiába áldozat mindkettő.

Nem pontos az illeszkedés

A darab végén a katarzis elmaradt, befejezése nem adott feloldozást, a feszültségnek nincs ideje lecsengeni a nézőben, és a narratív szál hirtelen végeszakadt. Így még kevésbé tudunk együttérezni az áldozatokkal, amelyre egy érzékenyítő kampány során valamennyire szükség lenne. A bántalmazott karaktere végül nem végezte ki az elnyomott bántalmazót, aki a szabadon engedés pillanatában megragadta a földön véletlenül ott hagyott kést, és leszúrta Kiss-Végh Emőkét. Mielőtt a szín elsötétült volna, még léptek zaja hallatszott a háttérben – a férj meg fog érkezni –, ezt követően zárult az előadás. A darab fő problémája az, hogy az iskolai bántalmazással kapcsolatban nem tudott sok új mondanivalót nyújtani, ugyanis itt nem ez volt a fókusz. Ez csupán egy mellékszál, a pszichológiai thriller zsánerműfaj fontos aspektusa, éppen a karakterek belső világának szemléltetése miatt. 
 
Az előadás után szakértők beszélgettek a darab egyes bántalmazással kapcsolatos jeleneteiről, és mindenki a saját szakterületével kapcsolatban kínált javaslatokat, arról hogyan lehetett volna megelőzni az adott szituációkat. A beszélgetésen részt vett Gulyás Eszter (a SEK Budapest főigazgatója), Bagdi Bella (az óvodai és iskolai Boldogságóra Program alapítója és vezető fejlesztője), Palugyai Sára (színészhallgató), Hábencius Judit (Budapest Főváros II. kerületi Család-és Gyermekjóléti Központvezetője), dr. Oczella Péter (pszichiáter, klinikai szakorvos), Róbert Júlia (dramaturg) és a Darázs színészei Kiss-Végh Emőke és Sodró Eliza.

Palugyi Sára arra hívta fel a figyelmet, hogy a szülőknek érdemes lenne felkészíteni az iskolakezdő gyereket az új környezetre, a kapcsolati dinamikákra, melyek az iskolában érhetik őket. Ezenkívül kihangsúlyozta, hogy az csak a szerencsén múlik, hogy egy gyerek ilyen kicsi korban fel van vértezve azokkal a készségekkel, amik segítenek neki megbirkózni a bántalmazó szituációkkal.

Bagdi Bella a gyerekek és a pedagógusok közötti mély bizalmi viszony kialakításának szükségszerűségét emelte ki, tisztázni kell még az elején, hogy mik számítanak az osztályban normának. A résztvevők megállapodtak abban, hogy az érzelmi nevelés mindennek az alapja,

ahogy az eltört csont is begyógyul az emlék mégis megmarad és már nem lesz teljesen ugyanolyan a törött végtag, mint azelőtt.

A prevenció szempontjából dr. Ocella Péter a bullying biológia aspektusait hangsúlyozta. Kiemelte, hogy a bántalmazás általában a másik fél biológiai elváltozásaira adott reakcióként is értelmezhető, megfigyelhető, hogy ADHD-s, elhízott, illetve másképp sérült gyerekek vannak leginkább kitéve a bullyingnak. Ezen összefüggéseket dr. Ocella Péter szerint tudatosítani kellene a gyerekekben. A beszélgetés kicsit döcögősen haladt, látszik, hogy a darab nem a legmegfelelőbb alapanyag a témához, de a felvetések jók, és a NEM OKÉ kampány kezdeményezése is nagy előrelépés a gyermekek mentális egészségének ápolásában, reméljük nagy utat jár majd be és nem csak elhal, mint a darab mondanivalója.
 

Fotókredit: Delta Produkció honlapja, Nem Oké weboldala