„Kizökkent az idő; – ó kárhozat! / Hogy én születtem helyre tolni azt.” – mondta Shakespeare dán királyfija bő négyszáz évvel ezelőtt. Az Élet és Irodalom eheti lapszámának számos írása uralja vagy uralni próbálja az időt és teret: egy napba zsúfol egész életeket, vagy éppen kozmikus szintűvé tágítja a nézelődés perspektíváját, emlékezni és felejteni hívja az olvasót – és sokszor már lehetetlen feladattá válik, hogy eldöntsük, mi a fikció, és mi a valóság.

Október 25-én mutatták be Károlyi Csaba Mondatokon múlik minden (Prae Kiadó, 2025) című interjúkötetét, melynek anyaga a 2014 és 2024 között az Élet és Irodalomban látott napvilágot először. A szerzővel Deczki Sarolta irodalomtörténész, a kötet egyik interjúalanya, illetve Balogh Endre, a könyv szerkesztője beszélgetett.

Tíz perccel az este hat órai kezdés előtt értem a Nyitott Műhelybe, ahol azelőtt még sosem jártam. Ahogy beléptem, először zavarba ejtett, majd bevonzott a különleges enteriőr, mintha az egész hely önmagában is egy műalkotás lett volna. Az egyik falon csüngő skótdudával néztem farkasszemet, miközben azon tűnődtem, a sors iróniája az, hogy egy karrierváltásról szóló előadást tekinthetek meg pár perc múlva, miközben én magam a karrierem előszobájában, vagy ha úgy tetszik, start-mezején állok éppen, tehát nincs is mit leváltanom, még hipotetikusan sem. Eltűnődtem, hogy vajon mit vihetek majd magammal erről a beszélgetésről. Végül hét teleírt füzetlappal és rengeteg gondolattal léptem ki másfél óra elteltével a helyszínről.