Az est moderátora, Lovass Dóra köszöntötte a vendégeket, és háláját fejezte ki a program társszervezőjének, a British Councilnak. A program fővédnöke, George Szirtes levetített videó formájában sajnálatát fejezte ki, amiért nem csatlakozhatott személyesen, és ismertette a kiválasztott alkotásokat. A művek fordítására Fenyvesi Orsolyát, Kállay Esztert, Nádasdy Ádámot, Sirokai Mátyást, Szabó T. Annát, Varró Dánielt és Závada Pétert kérték fel. (A beszélgetésen Kállay Eszter és Nádasdy Ádám nem tudott részt venni, de alkotásaikat kivetítve elolvashatták a résztvevők.)

Lovass Dóra elsőként arra kérte a megjelent fordítókat, hogy egy szóval vagy mondattal jellemezzék William Blake-et és költészetét.

Varró Dániel a „szemrím” fogalmát hozta példának, Szabó T. Anna pedig a „tigrismosolyt”.

Fenyvesi Orsolya az „időgép” fogalmát, Sirokai Mátyás az „energia” szót emelte ki. Az első fordítást Szabó T. Annától hallhattuk, a Tigris című vershez készített egy szöveghű verziót és egy parafrázist. Saját fordításai előtt felolvasta a Tigris jól ismert változatát Szabó Lőrinc fordításában. Egy személyes történetből megtudhattuk, hogy először kisgyerekkorában találkozott Blake költészetével.

Sirokai Mátyás Blake írásai előtt a képzőművészeti alkotásait ismerte meg, a versek középiskolás kora után tettek rá nagy hatást, egy világirodalmi antológia verseinek válogatása során. Felolvasott a Menny és pokol házasságából, az elhangzott részlethez kapcsolta a korábban említett „energia” fogalmát.

Fenyvesi Orsolya is fiatalon ismerte meg Blake alkotásait. Allan Ginsberget említette, akire Blake nagy hatással volt, ő használta az „időgép” kifejezést Blake művészete kapcsán.

Varró Dániel is gimnáziumi évei során ismerkedett meg az angol szerző munkáival, ekkor nyűgözték le először a Blake által gyakran használt szemrímek és a művek zeneisége.

A válaszokat követően Séra Dániel színművész olvasta fel Kállay Eszter a Dajka-éneke című párvers fordítását. Ezt ismét egy kérdés követte, amely ezúttal a fordítók stilisztikai benyomásaira vonatkozott. Varró Dániel számára a szóismétlések gyakorisága volt szembetűnő, Szabó T. Annának pedig a szövegek egyszerűsége és sűrűsége.

Véleménye szerint ez a sűrűség adja a magyarra fordítás egyik nehézségét; „Szinte mindig kimarad valami”.

Fenyvesi szintén a szóismétlésekhez kapcsolódott. „Nincs benne felesleges szó, szóról-szóra építkezik a látomás” – tette még hozzá. Elmondása szerint Blake határozott szóhasználatát próbálta átvenni a munkafolyamat során. A dalok tisztaságát és tömörségét találta lenyűgözőnek Sirokai Mátyás, aki elárulta, Blake költészete inspiráló hatással van rá. „Itt egyfajta őrületről van szó” – tette hozzá, és kiemelte a prófétai szövegek jelentőségét is.

Lovass Dóra szót ejtett a szövegek zeneiségéről: ismertette, hogy

Blake gyakran dalolgatta ezeket a költeményeket,

többek között ennek is köszönhető, hogy a versek ritmusa a zenével korrelál. Felhívta a figyelmet Blake humorára, amelyet elmondása szerint a Varró Dániel által fordított szövegek (Nevető dal, A kis gézengúz) remekül megmutatnak. A két vers a fordító előadásában hangzott el. Ezt követően Szabó T. Anna az Újszülött öröm és az Újszülött bánat című versek fordítását olvasta fel.

Lovass Dóra a poétikai eszközökről kérdezett, illetve a pszicholingvisztika és a szociolingisztika egy olyan vizsgálati módját említette, amely azzal foglalkozik, hogy „egy szöveg korpuszából a nyelvhasználati attitűdök mentén meg lehet-e állapítani, hogy női vagy férfi lelkületű szerző alkotta-e a szöveget”. Arra kérte a beszélgetés résztvevőit, kapcsolódjanak ehhez a gondolathoz. Szabó T. Anna a Tigris című verset emelte ki, véleménye szerint

a tigris előbukkanó alakja a versben nagyon férfiasnak mondható abból a szempontból, hogy sosem volt kicsi és aranyos, hanem eleve nagyként teremtődött.

Ezt követően Séra Dániel A légy című verset olvasta fel, Nádasdy Ádám fordításában. A humoros hangvételű költemény után egy kevésbé játékos mű hangzott el, az Őrült dala fordítását olvasta fel Fenyvesi Orsolya.

Lovass Dóra ismertette Blake hagyatékának történetét, majd Sirokai Mátyás olvasott fel. Az Egy emlékezetes éberálom című műből hallhattunk egy részletet, valamint egy válogatást a Pokol közmondásaiból. A George Szirtes által válogatott sorok remek példái voltak a Blake-re jellemző sűrű és misztikus stílusnak és nyelvhasználatnak. Séra Dániel olvasta fel az est utolsó költeményét, a Jeruzsálem című verset, Závada Péter fordításában.

Zárómozzanatként Szabó T. Anna osztotta meg gondolatait William Blake-ről, aki véleménye szerint annak ellenére hitt magában, hogy élete során nem volt sikeresnek mondható: „nem hitte a kételyt”.

Fotók:  © Szabadi Flóra / Szépművészeti Múzeum, és a Szépművészeti Múzeum Facebook-oldala