Spiró Györgyöt 80. születésnapja alkalmából Darvasi László és Margócsy István köszönti. „Van egy csodálatos tulajdonsága. A valóság érdekli. (...) Minden szkepszise vagy rezignációja arról is szól, hogy föltétlenül hisz abban, az igazság, ha nem is kimondható, de ábrázolható. Van a tényekből, és csak azokból kiszűrhető esztétikum” – írja Darvasi László, miközben néhány hasábon próbálja körbejárni a több ezer oldalas életmű magját. Margócsy István a Spiró munkássága iránti érdeklődést, tiszteletet a barátság fogalmán keresztül tolmácsolja:

„rajta keresztül ismertem meg, milyen is az igazi, hosszú távú barátság, amely nem irodalmi szövetség, nem irodalmi pártfoglalás, nem közös ízlésbéli érdeklődés, nem együttes elkötelezettség egy vállalt munka vagy feladat iránt, nem szórakoztató társasági együttlét, hanem egymás élete és tevékenysége, öröme és szenvedése iránti érdeklődés és részvét(el) a bizalom jegyében.”

A lapszám írásait Petőcz András képei kísérik, melyeken a szó jellé egyszerűsödik, az írás csupán gesztusként igyekszik érthetővé tenni magát.

A március 29-én elhunyt Nádasdy Ádámról Gercsó Krisztián emlékezik meg nekrológjában: nemcsak írói és pedagógiai életművet dicsér, de egy eleven és állandó jelenléttel bíró barátot is. Dante-fordítása szellemes lábjegyzeteinek és melegségtémájú tárcáinak megidézésén túl egy, a nőket táncba vivő, feleségével összenevető alakot körvonalaz emlékeinek összeollózásából.

Ferencz Mónika verseiben a szerelemre való visszatekintés különböző nézőpontjait tematizálja. Az első szerelmet az érzelmi töredékességet, az M. hagyatéka a változatlan, kiüresedett hiányt mutatja be, Egy párkapcsolati erőszak vége című költeményében pedig jogi dokumentumok nyelvezetén tolmácsolja az elválás nehéz folyamatát.

Szív Ernő is közöl egy „szösszenetet”, mely kifejezés itt átvitt és konkrét értelemben is megállja helyét, hiszen tárcanovellájának címe Szösszenet. Még mielőtt viszont az olvasó is ekképpen hivatkozna a műre, érdemes figyelembe venni, hogy az elbeszélő mennyire idegenkedik ettől a szótól: „Amikor meghallom, haragos leszek, mint egy éppen bedurrantott vaskályha.” A szöveg a Szív-tárcákra jellemző önreflexív és metanarratív játékossággal közvetít élet és nyelv kibogozhatatlan szőtteséről:

„Vannak a szavak és van az ember. Hát ez eléggé megunhatatlan bonyolultság, és akkor meg is állnék a küszöbön, küszöbön innen és túl, de inkább innen, erről a bonyolultságról volt már annyi híradás, hogy Dunát lehetne rekeszteni velük.”

Tóth B. Judit Kút című tárcájának főhőse transzgenerációs terhek alatt roskadozik, a súlytól álmai is összeomlani látszanak. Hartay Csaba Örök éretlenség című tárcájában örökké kísért a gimnázium: elolvassuk, és félni kezdünk, hogy 48 évesen majd hozzánk is bedobnak egy levelet, amiben arra köteleznek, érettségizzünk le sokadjára is.

Éhezés, kukázásra kényszerülés, az anya halála és a nemi erőszak mind egy naiv és értetlen elbeszélői tekinteten át sejlenek fel Soós Gábor Lyacsika című írásában. A szellemi visszamaradottság szemellenzője elfedi a kegyetlenséget, Lyacsika teljes biztonságérzettel lavírozik életének tragédiái között, nem ismerve fel a veszteségeket.

„Halványodott az asszony üvegesedő csontjain és szikkadó húsán a bőr” – az öregedő test olyan könnyűvé válik, mint a fecske üreges csontozata. Zentai Adél A fecske című tárcájában az elmúlás kerül a középpontban.

Krusovszky Dénes hat versét közli az új lapszám. A rövid, töredékszerű, lázálmok képzavaros világát megidéző írásokban a jelenkor baljóslatai sejlenek át: „A mai felhők formája / nem emlékeztet semmire // Húslé csöpög az égből”. Szegedi Csilla K2-18b nevű exobolygó után adta versének címét, ami az emberiség mindig ígért, soha be nem teljesülő új lehetőségét jeleníti meg.

Megszűnik valami címen közölt kritikát Szilágyi Zsófia Szajbély Mihály Juhoszláviai magyar irodalom, „hol ó, hol” című kötetéről. „Jugoszlávia geopolitikai értelemben ma már nem létezik, geopoétikai értelemben viszont, mint művekben élő múlt, mint hontalanná vált írók, költők és művészek által újrateremtett, virtuális otthon, mindig ott lesz a lehetséges világok térképein” – idéz Szilágyi a könyvből, melyben a szerző műelemzéseken, újvidéki sörözés ihlette kritikákákon keresztül igyekszik bemutatni a jugoszláv írói közeg örökségét.

Szilágyi Zsófia „élő írókon keresztül megközelíthető, eleven anyagról” való tudós gondolkodásként jellemzi Szajbély munkáját, kritikája végén saját emlékezetével egészíti ki a kötet jelentette visszatekintés-gyűjteményt.

Perecz László Vajda Mihály szellemi munkássága köré épülő Ex librisét közli: „A szellemi robbantások sorozatában alakuló személyiség, az önmagát mindegyre meghaladó alak” különböző pozíciókban lép színre a választott művekben. A Történelem és osztálytudat száz év távlatából című konferenciakötettel kezdődő szöveg Vajda Mihály Szembesülés, valamint Ember a transzcendentális otthontalanságban című műveinek értékelését követően a Babarczy Eszterrel és Vajda Júliával közös Emlékfonatok című, identitást kereső, megtaláló, jelentőségét megkérdőjelező munkáját elemzi.

Az aktuális lapszám kapható az Írók Boltjában és az újságárusoknál.