Levakarni azt, ami ránk ragadt

A Jelenkor áprilisi számát Spiró György A füstbe ment kémény című életrajzi ihletésű prózája nyitja. Tudniillik, az író idén lett nyolcvan éves. A szövegben a Kádár-korszakban járunk, Spiró egy kémény felújításának folyamatán keresztül érzékelteti ezen történelmi időszak nehézségeit. A történet az ’56-os forradalmat követő szigorítások miatti költözési vesződséggel indul. Nyíltan meséli el, hogy milyen bonyodalmakkal járt akkoriban kényelmes lakásban élni.

„Két nemzedék elegendő, hogy eltűnjön egy évszázados infrastruktúra és leépüljön egy egész szakma. Többé nem lehet visszatérni az egyéni fűtési módokhoz.”

Ezt követően P. Müller Péter írását olvashatjuk, melyet Spiró Györgynek dedikált a nyolcvanadik születésnapja alkalmából. A Pillanatnyi pályaképben Müller Spiró pályakezdésétől haladva navigál minket az életmű jelenkoráig. Beavatja az olvasót abba, hogy mit olvasott a szerzőtől először, milyen eseményeken látta őt. Müller mesél Spiró műfordítói, dramaturgiai tevékenységeiről, tanulmányairól. Hosszan ismerteti a Csirkefej és Imposztor című drámáit, melyek a Katona József Színházban debütáltak.

Kukorelly Endre 75. életévét ünnepli idén. A Gondolta. Onnan. Kiveszi. című versében fontos motívum a hóvirág, mely egy telet sem él meg. Akár a halál jelképeként vagy az emberi élet pillanatnyi mivoltaként is értelmezhető. 

Németh Gábor Q.E.dvenc, avagy az illetékességről című írásával Kukorelly Endrét köszönti születésnapja alkalmából. Az alkotás hullámvölgyeit, a kortárs és a klasszikus irodalom párhuzamát elemzi humoros, olvasmányos módon. A Q.E. jelölés, mint személynév Kukorelly Endrére utal. A szövegben felidézi például Karinthy, Ottlik szavait. Megfogalmazza, milyen nehéz levakarni azt, ami ránk ragadt az életünk során. Egy életen át kapirgálhatjuk, és az sem lesz soha elég. Kiemelte A posztneoavantgárd magatartás jellemzőit Erdély Miklós Optimista előadás című művéből.

A születésnapi blokkokat követően Simon Márton ironikus és játékos versei következnek. Az Operaklasszikusok pánsípon egyszerre groteszk és intim képpel indít: „álmomban az időmértékes verselést / magyarázod a pulzusomnak”. A mű azt az érzelmi állapotot idézi meg, amikor éjszaka képtelen aludni az ember, ugyanis folyton valakin jár az esze. Birkózik magával az ágyban, küzd a gondolataival, majd enged. Az Outfit check a ruhaválasztás, a nosztalgia és az érzelemkifejezés nehézségeinek témáit gyúrja össze, ezzel „azt a fontos buddhista tanítást égetve belénk mélyen örökre, / hogy az öröm rövid, a hó viszont hideg”. Ezt követi egy egészen abszurd és hosszú című vers, a Hogy érezném magam, ha Timothée Chalamet kevésbé nézne ki úgy, mint a halott anyám, melyben Simon szatirikus, groteszk módon hasonlítja össze a világhírű színész kinézetét az elhunyt édesanyja külsejével. A humoros hangvételű versben kérdőre vonja édesanyját, hogy mégis miért foglal el „ilyen-olyan” bolygókat, valamint megjegyzi, hogy a harmincévnyi halál kellőképpen megfiatalította.

A lapszámban szereplő utolsó Simon Márton-vers, a Leárazott Buddha-szobrok széles választékban középpontjában a gyerekkor derűs fesztelensége és a felnőttlét szenvtelen mivolta közötti feszültség áll játéktermi verekedős videojátékkal, „hüllőnindzsával” és előfizetési díj elszalasztása okán törölt AI barátnővel. 

A szabadverseket Mohácsi Balázs Újabb kockakövek című, rímekben tobzódó műve ellensúlyozza. A Bertók László költői életművét megidéző, hatszor hat strófára osztott vers a magyar jelen zavarosságának miértjét kutatja szatirikus hangnemben. Gúny tárgyai benne például a monotonitás, a szégyenérzet, a muszájból való reménykedés, a tehetetlenség. 

Peer Krisztián két verse olvasható a következő oldalakon. Az Odatéved a nyelvemben a lírai én egy fogászati beavatkozás motívumrendszerén keresztül értekezik költői életművének alakulásáról, fogadtatásáról nem kevés iróniával: „Egy, csak egy ösztöndíjat / kéne elfogadnom, / amiből megcsináltathatnám a fogaimat.” A Nem kívánt törlendő a költő humoros válasza Bazsányi Sándornak, aki kritikát írt a Pazarlás című művéről.

Egressy Zoltán Közelítés című művében egy kozmikus világ szolgál díszletként. Azt tárgyalja, hogy Triton a Neptunusz mellé sodródott egykor, és azóta is kitart mellette. Erősebbé váltak közösen, segítik egymást. Egressy a versében az űr végtelen erejét és idejét viszonyítja egyetlen földi pillanathoz, mikor feltűnik egy, a lírai énnek fontos személy, aki azonnal elveszik a rengetegben. Egressy másik verse, a Túlélő egy apokaliptikus jellegű rémálmot ábrázol. Ebben a főszereplőnek szedni kell a sátorfáját, hiszen eljött a rettegett vég. Vihar tombol, eső esik, erős szél fúj. A lírai én retteg, pánikol, eközben néhány ismerőse feltűnik, de a számára legfontosabbat képtelen észrevenni. Mindenki nyugodt körülötte, hát ő miért nem? Egyszer csak megtalálja a bizalmat, a megnyugvást, és kitisztul az égbolt. 

Rieder Anna Róza ironikus című verse, a princess treatment a nőket érő negatív tapasztalatokat, gondolatokat foglalja össze: a nőt kislánynak nevezik, lenézik, babanyelven beszélnek vele az idősebbek, fiatalabbak és vele egykorúak. „Nincs antibiotikum ami kiirtsa / az elkapott tekintet / megfertőzi a lányálmokat” – olvasható a versben. A költő másik műve, az Árulás párhuzamba állítható a princess treatmenttel, hasonló problémát vet fel. 

A versek mellett természetesen prózai művet is találunk az áprilisi lapszámban. Szántó T. Gábor Orvosi eset című elbeszélése egy serdülő fiú kacskaringós útját tárja elénk. Onnantól, hogy fél önmagától, mert nagydarab, a szülei sem mutatnak felé sok érdeklődést, csak a kinézetét kritizálják, egészen addig, míg végre elkezdi megismerni önmagát, megtapasztalja a siker örömét.

A Színpad, pulpitus, katedra című írásban Benke József beszélget Sz. Koncz Józseffel. Megismerhetjük Benke József élettörténetét tömören: a fiatal egyetemistát, aki Benedek Ferenc órájára járt a Pécsi Tudományegyetem jogi karán, illetve Balatinecz Máriához járt énekerórákra. Mesél a feleségével való első találkozásról, valamint Benedek Ferenc emléke előtti tisztelgés mikéntjéről. 

Bán Zsófia a Helyettes megírók című tanulmányában a művészetek közötti átmeneteket, a műfajok átjárhatóságát és a nyelvek egymással való érintkezését vizsgálja. Azt fejtegeti továbbá, hogy a nyelv mennyiben határozza meg előre, hogy miről és hogyan írunk.

Melhardt Gergő „Ha kiküldetésben van, boldogabb” című recenziójának Térey János Protokoll című verses regénye a témája. „Térey szerint a kortárs irodalom nem művészi, hanem publicisztikai feladatot vállal, amikor társadalomábrázolása a kiszolgáltatottakra szűkül.” Térey műveiben tükröt tart a társadalom bizonyos rétegei elé.

Csondor Soma Borbély Szilárd prózai műveit vizsgálja Az identitás receptje – Borbély Szilárd prózájáról című tanulmányában. Borbélytól a biralmasajt és A Göncz az egy strici novellákat veszi górcső alá.

Friedrich Judit recenziójában (Fotogramok – emlékezős könyv családról, igazságról, szeretetről) Bán Zsófia Alétheia él című könyvét elemzi. Friedrich a történetmesélést és az emlékezést emeli ki, miszerint, kell képesség vagy tudás, hogy megfelelő módon meséljük a történeteinket. Hogyan adjuk át az élettapasztalatainkat és gondolatainkat a számunkra legfontosabb személynek úgy, hogy örökké visszhangozzon benne? Miből lettünk és mivé leszünk?

Az áprilisi Jelenkort Asztalos Veronka Örsike (A sarkából kifordult idő) Solvej Balle A térfogatszámításról I-II. köteteiről szóló kritikája zárja. Központi kérdésként helyezi el a recenziójában azt, hogy mit jelent embernek lenni. Asztalos a hétkötetes regény első két részét olvasva, elemezve közli az olvasóval, hogy nem kapunk ezekre a kérdésekre választ. Valószínűleg a maradék öt részben sem.

Megértő fülek felé kúszó szavak

Az Alföld áprilisi száma egy Tóth Krisztina verssel indul. A Robot a bizonytalanságnak, az idő folytonos haladásának és megállíthatatlanságának verse. A címben a robot szó arra utal, hogy néha a lírai én megfeledkezik arról, ő is csupán ember és vannak érzései, amiket kimutathat:

„mindig be kell jelölnöm / négyzetbe tett pipával / hogy ember vagyok és nem / robot de néha én sem // vagyok már benne biztos / ki kattint ki szeretne / elköltözni belőlem.”

Posta Marianna Ez a nyár című versében a nyár megszemélyesül, „reggel kitárt karokkal vár”, máskor úgy viselkedik, mint egy macska. Sosem szeretne elhagyni minket, makacsul ragaszkodik. Mindenki hétköznapját el szeretné lepni fénnyel, meleggel és örömmel, ehhez a heves igyekezethez a zárlatban mégis mintha baljóslat társulna: „a nyár nem könyörül, lassan átkúszik / a hajunkon, és minket kilélegez.”

Háy János egy regényrészletét is elolvashatjuk az áprilisi Alföldben. A szerző Száz nap című regényének egyes fejezetei a halál, gyász, szabadság, megfelelés és megbánás témái kapcsán felbukkanó gondolatokat szedik össze.

„Egyre inkább úgy érzed, senki nem érdemli meg a halált, de valójában mindig magadra gondolsz, hogy te biztosan nem érdemled meg” – olvasható a harmincadik fejezetben.

Mindegyik fejezetben filozófiai témákat halmoz a szerző, és igyekszik őket logikusan megmagyarázni. Az egzisztenciális válságon keresztülmenő főszereplő a mindennapokat megterhelő teendők sorozatán át eljut a megbánásig, önvádig.

Tóth Kinga Izzadók című verse két hang és a kórus összjátéka. A vers olvasmányos, viszi az olvasót, akár egy folyó. Ringat, mint az anyuka teste, karja. A megkönnyebbülés érzését árasztja magából, mindamellett, hogy komoly témákat dolgoz fel. A női lét szépségein és bizonytalanságain vezet minket végig.

A családi minták ránk ragadását, a testképzavart, a nők generációs kapcsolatát, a szülés és a születés témáját tárja elénk kendőzetlenül.

Fodor Balázs Tektonika című verse az elkeseredett igyekezet ellenére történő elmúlást tematizálja. Attól még, hogy mi elmúlunk, elsodródunk a Földről, az továbbra is forog nélkülünk. Nem vagyunk alkatrészek a működéséhez. 

Fellinger Károlytól két verset is olvashatunk az e havi számban (Tűzbogár és Virradat). A Tűzbogár három részre bomlik. A vers alaptémáját az Isten által teremtett földi világban történő szétszóródás, elmagányosodás, állandó nyüzsgés teremti meg. A Virradat tekinthető akár a Tűzbogárhoz kapcsolódó versnek is, ugyanis az előző versben is ugyanaz a lírai én neve (János). Ezúttal János felesége is szerepel a műben, aki azt tanácsolja férjének, hogy álljon ki magáért. Tekinthető ez a magunkért való cselekvés és sarkunkra állás versének. 

Ughy Szabina A láthatatlanná tévő köpeny című novellájában egy bizalomra (okkal) képtelen nő történetét olvashatjuk. Megtudhatjuk, miért nem mer és tud bízni, mi a láthatatlanná tévő köpeny jelentősége. Miféle bántalmazáson ment keresztül a főszereplő, illetve megkapja-e a számára megfelelő bánásmódot a végén.

A novella olyan fontos, emberi témákat tárgyal, mint az anyaság, a nők élethelyzete a mindennapokban, a határok feszegetése és a gyász. 

Juhász Róberttől három verset is olvashatunk (Örökség, Gyöngyház, Megroppan). Az Örökség azt emeli ki, mennyire fontos beavatni azt, akiben bízunk, abba, ami bánt minket. A lírai én az édesapjának mesél. A költő a versben a megnyílás folyamatát mutatja be: a megfogalmazással való küzdést, a megértő fülek felé kúszó szavakat, a megvilágosodást követő megnyugvást mindkét fél részéről, végül a megoldást. Az édesapa bánatosan hallgatja a fia sérelmeit, majd megvigasztalja. A Gyöngyház című versében a lírai én az éjszaka közepén nyugtat az ágyon egy számára fontos embert. A vers beszélője természetképekkel, mesével vigasztal (folyam, kagylóhéj, patak, dombság). „A nevedet tőlem kaptad, de minden mást magának választ az ember” – olvasható. A Megroppan című versben a lírai én a maszk mögé bújás előnyeit és hátrányait latolgatja.

Élénk színeket ruház az őszre, mint a sárga, s a zárlatban közli velünk, hogy az édesapját pirosnak képzeli: „Csak apám pirosat, övé a veszély, a szerelem, a háború, az ő lábai roppannak meg a szenvedély terhe alatt.”

Maros Márk Elkobzott vers, amiben James Dean a szerepét gyakorolja című műve kilenc szakaszos szerepvers, aminek középpontjában a fiatalon elhunyt színész, James Dean áll. A filmvilág kifejezéseinek sokaságát halmozza (stáb, jelenet, csapó, stúdió), így vezet végig minket a lírai én szerepgyakorlásának, érzéseinek fokozatain. Betekinthetünk az identitás kulisszái mögé.

A „titok, ami nem elmondható” címet viselő interjú Molnár Illés és Urbán Andrea beszélgetését tárja fel. Egyik fő témája Molnár Térey-díjas verse, szó esik arról, hogy mi az íráshoz fűződő viszonya, illetve hogy mi köti a költőt Debrecen városához. „2024-es Salvatore Quasimodo Nemzetközi Költőverseny 160 pályázójának több mint 300 verse közül a Mesélek inkább című (Molnár Illés költeménye) költeményed érdemelte ki Debrecen városának Térey-különdíját.”

Gorove Eszter az „Itt ül a tüdőmben apám” című tanulmányában Terék Anna Háttal a nappal című kötetéről értekezik. Gorove szerint a könyv gyászkötet, ami az elején is feltűnhet az olvasónak, ugyanis Terék az édesapjának ajánlja a művét. „A kötet felépítése és a szövegek szorosan egymásból építkező jellege révén az olvasó egy gyászszituáció, illetve gyászfolyamat részévé válik.”

Bánki Benjámin Digitális észlelés című tanulmányában a természet és a technológia találkozását vizsgálja a magyar költészetben. A szerző amellett érvel, hogy az ember és a természet közötti kapcsolatot jelentősen átszőtte a technológia. A tanulmány arra a kérdésre ad nekünk választ, hogy a technológia milyen hatással van az emberek közti és a természet iránti kapcsolatteremtésre, miképp formálja a természet és az ember viszonyát. 

Asztalos Veronka Örsike kritikájában A tudós Henszlmann Imre sokszínű életművéről tudhatunk meg többet. A szöveg tárgya Kapusi Angéla 2025-ben megjelent kötete, az „Ő hangoztatta először az újabb magyar kritika jelszavait”. Henszlmann Imre mint művészetteoretikus és drámakritikus az 1840-es években.

Kapusi Angéla Elmesélt képek, megfestett történetek című kritikájának tárgya Győri Elek Életem regénye című könyve. A szerző Győri Elek tiszaladányi származású festőművész életét és pályafutását tárja elénk. A műben megismerjük Győri életútját, munkásságát, illetve részleteket is olvashatunk Győri önéletrajzi írásából.

Az Alföld áprilisi száma Codau Annamária Az élet nyelve című kritikájával zárul, ami Zilahi Anna Gyengédség című verseskötetét elemzi: „Bűn, tudat, test, elme, forró(ság), figyelem, tekintet, megsemmisülés, másik, nyelv, néma, méreg. Diszkréten, mégis észrevehetően ismétlődő, hol az egész könyvön végigvonuló, hol inkább helyileg besűrűsödő szavai e verseskötetnek.” 

Az Alföld és a Jelenkor 2026. áprilisi számai kaphatók az Írók Boltjában, valamint az újságárusoknál.