bezár
 

irodalom

2010. 10. 22.
PRAESZT-ünnep, magas- és kocsmakultúra
avagy „vidámság és öröm siklik”
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Amennyiben (vissza)élek az újságírói önkény adta lehetőségemmel, a cikk címe Räim, pisike kena kala lett volna. Csak egyszerűen a hangzás kedvéért, hiszen mivel is magyarázhattam volna meg, mért épp Hering, a kedves kis apróhal, legfeljebb azzal, hogy a Tuglas-díjazott Jüri Tuulik novellája, a Viszket épp e kötetben jelent meg. – Prae Észt-szám lapbemutató, PRAE.HU 4. születésnap, kettő az egyben.

Észtországról, a kortárs észt irodalomról és kultúráról beszélgetett L. Varga Péter Reet Klettenberggel, az ELTE észt lektorával, Márkus Virág fordítóval és Lőrincz Gergely irodalomkritikus-szerkesztővel az új Prae-szám bemutatása alkalmából október 20-án este 7-től a Műcsarnokban. Ezt követően a lap szerzői közül Csobánka Zsuzsa, Hartay Csaba és Tolvaj Zoltán olvastak fel.

Amennyiben (vissza)élek az újságírói önkény adta lehetőségemmel, a cikk címe Räim, pisike kena kala lett volna. Csak egyszerűen a hangzás kedvéért, hiszen mivel is magyarázhattam volna meg, mért épp Hering, a kedves kis apróhal, legfeljebb azzal, hogy a Tuglas-díjazott Jüri Tuulik novellája, a Viszket épp e kötetben jelent meg. Ha Jürgen Rooste novellacímét veszem kölcsön e célra, Pornófilm és egy üveg vodka, már könnyebben találok kapcsolódási pontot, mely, sejthetően nem a pornófilm ezúttal. Végül, tekintettel az est folytatására is, a PRAE.HU 4 éves születésnapjának – „3000 kritikai szöveg, 8000 kulturális hír, 4900 program” – ünneplésére, Hasso Krull verséből vettem idézetet, diszkrétre hangolva a részletet.

A beszélgetés a felmerülő centrum-periféria viszony különbségének elemzésével kezdődik, hangsúlyozva, hogy az észt kultúra nem az egzotikum, de nem is az említett periféria-jelleg miatt jelenik meg figyelemreméltó tényezőként, hanem az európai irodalom hagyománytörténéseiben való részvétele okán. Ezért nem azon narratív hívószavakat kell szem előtt tartanunk, mint „nagy, illetve kis kultúra”, hanem a megismerés általi tudásra kell összpontosítani.

A lapszám tematikájának ötlete a tavaszi Észt Hét alkalmával merült fel, ahol a színházi, felolvasó és egyéb rendezvényeken a közönség nagy érdeklődéssel fogadta az „élő” észt irodalmat. A létrehozásban pedig segített, hogy az észt nyelvnek rendkívül élénk magyarországi közvetítő közössége létezik, élén Klettenberg fordítói műhelyével.

Klettenberg elsőként Heinssart mint személyes kedvencét említi, kiemelve mágikus realizmusát. Lőrincz az ő hosszútávfutói pályafutását tartja megemlítendőnek, Márkus pedig fordíthatósága nehézségeit, a folyamatot mintegy „transz”-ként aposztrofálva. Az orientológiával foglalkozó Kruusa a keleti vonalat hozza be a lapba, verseiben sok japán elemmel, míg Krull megható egyszerűségével lesz erőssé. Márkus beszél az észt nép természetközeli szemléletéről is, mely a művekben a kevésbé modern képhalmozódásban van jelen. A fordításokban a kortárs magyar irodalom igényeit szem előtt tartva kellett ezen nyelvi-kulturális különbözőséget – például a kötőszavak modernizálásával – a magyar olvasókhoz igazítani.

Amikor Klettenbergtől elhangzanak az első szöveg-dallamok, elhatározom, eredeti nyelven fogom elolvasni az egész anyagot, majd az észt hangoskönyveket találom ki magamnak mentségül. Addigra már magyarul hallgatom A szép Armin thriller-történetének részletét, és hátralapozok a fiúnak, ezen „őrjítő édenkerti jelenés”-nek a szíjgyártó lánya általi „lassú és kéjes elfogyasztásá”-ig. Lőrincz a folyóirat felépítését dicséri, hogy a novellát Krull Szentivánéje követi meleg fekhellyel és lepedők közti szelíd motozással, „a borókák melegek,/ éjjeli borókák”.

Pál Dániel Levente felolvassa Kõomägi Anonim logisztikusok című írását, hol suttogva, hol lendülettel, felháborítóan meggyőzően, „bár tudatában voltam, hogy a nő minden, csak nem racionális lény – hiszen emlékeztem még nagyanyám versesköteteire és édesanyám hosszú telefonos traccspartijaira –, a feleségem mégis igazi kihívás elé állított”.

Hvostovnál A kék hegyekben „Hitler kaputt” és „Lenin meghalt” egyszerre, őt követi Jaks szintén Adolffal, Kangro pedig a városokba rángat és gyomorszájon üt, hiába „négylevelű lóhere/ ötszirmú orgona”, hiába „szőlőssütemény”. Amiről itt nem esik szó, de a Modulációban igen: észt november, észt vászonkötés, észt alvilág, a Pluralica élő észtjével zárul a PRAE-észt-teljesség.

A szám jelen lévő szerzői mást olvasnak fel, mint a lapban szereplő verseik. Többek között Hartay Új korszakom-ja hangzik el, „Elég pár úszóhólyag fej/ Bél pikkely és uszony/ S hozzá pár napos hőség/ Íme az új költői korszakom”, Csobánka a moderátornak, L. Varga Péternek ajánlja A szex csak egy című írását, „Földváron nincsenek hattyúk. Nézem a vizet, a vitorlások egyikében ott vannak a kurvák, nappalra ki szokták engedni őket. Mintha paplant, párnát szellőztetnének, kisétálnak, kábák és másnaposak, gyűröttek, szúrja a szemüket a fény”, Tolvaj a Terrárban leplez le „Idézet minden./ A terasz lebeg, de súlyos./ Ha omlik, együtt zuhantok,/ míg romjaid beéred, és arra,/ ami reggel adott volt és szilárd,/ nem lesz több szimpátiád”.

A Műcsarnokban Reet ajándék-kóstolójával, észt vodkával és likőrrel koccintunk, majd a Helvécia sörözőbe vonulunk át, ahol ugyan nincs Viru Valge, de van öröm és jókedv. Én így búcsúzom el: Palju õnne sünnipäevaks! (Boldog születésnapot!)

2

prae.hu

3

4

5

6

7

8

9

10

11

1

nyomtat

Szerzők

-- Vécsei Rita Andrea --


További írások a rovatból

Az Élet és Irodalom LXX. évfolyamának 12. számáról
Georg Leß Az éhségputtók éjszakája című kötetének bemutatójáról
Az irodalom belügye? beszélgetéssorozat hatodik estjéről
Kerecsen Andrea Hiányzó kép című könyvének bemutatójáról

Más művészeti ágakról

Átadták az Év Gyerekkönyve Díjakat
Első Zürichi Barokk Fesztivál
A természet (meg)érintése – Az álmok vágányán és A farkas bőre című filmek apropóján


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés