Ignaczy Karpowicz nem ismeretlen a magyar olvasók előtt, hiszen évekkel korábban elsőkötetesként már járt Magyarországon – mutatja be Horváth Csaba a lengyel írót a közönségnek. Karpowicz műveivel kapcsolatban elsősorban Zbigniew Herbert és Gombrowicz hatását lehetne említeni. A fesztivál az újraírás, illetve az újrahasznosítás témái köré rendeződik, ezen belül pedig egyik fő vezérfonala Kafka Átváltozásának át-, illetve újraírása. Ami pedig az újraírást illeti, Karpowicz szerint a mai lengyel irodalomban szinte mindenki átír már létező szövegeket, sőt, azt is lehetne mondani, hogy az irodalom manapság újraírásból áll – nemcsak Lengyelországban. És hogy ez pusztán stílusgyakorlat-e vagy annál jóval több, arra azt válaszolja a lengyel szerző, hogy ha csak az lenne, nem hordozna magában kihívást – a legnagyobb kihívás pedig a populáris kultúra szövegeinek átírása.

Karpowicz egy rövid részletet olvas fel lengyelül, majd magyarul is elhangzik az Átváltozás Karpowicz-féle verziója. Karpowicz szövege erősen eltolódik az esszé irányába: a féreggé változott Samsa ugyan kiszolgáltatott marad, akárcsak Kafkánál, ám a mentalitása leginkább egy filozófuséra emlékeztet, ami már csak azért is meglepő, mert Kafka Samsája, mielőtt ízeltlábúként ébredt volna, egyszerű ügynökként tengette monoton életét – bár ez nem zárja ki kultúrtörténeti kérdések iránti érzékenységét. És hogy mi köze van a tojásrakásnak az egzisztencializmushoz? Annyi, mint a testnek a kultúrához, ugyanis Karpowicz szerint a test változásával a kultúra is átalakul. A lényeg pedig a nézőpont drasztikus változásában rejtőzhet; a lengyel szerző átiratának utolsó mondata ugyanis az, hogy Samsának ezentúl folyamatosan figyelnie kell arra, nehogy valaki széttapossa.

Egressy Zoltán átiratában kapásból két Samsát kapunk, Greget és Gregort. A kevésbé komor, ironikus hangvételű szöveget elemezve a ragaszkodás, a másik emberhez való kötődés és az identitásvesztés kérdései kerülnek gyújtópontba – Egressy azt vallja ezzel kapcsolatban, hogy a hozzánk legközelebb állóban elveszíthetjük az identitásunkat –, és arra is felhívják a figyelmünket, hogy Egressy szövegének címe, a You never have to… a Batman visszatér című film utolsó mondata, amely egészen sajátos intertextuális kapcsolatot teremt Kafka novellája és Egressy átirata között. Hiszen Bruce Wayne és Batman is egy és ugyanaz a személy, és a képregény, illetve a film főhőse transzformációja kapcsán is az emberi és az állati lét közti ingázást lehetne megemlíteni – gondolom én, még ha Sa a Samsa-bogarat nem kimondottan nevezhetjük  is szuperhősnek. Így már sokkal vidámabban hangzik ez a lidérces történet; Egressy elismeri, hogy ő szereti a szereplőit, akkor is, ha férgek.

Az utolsó kérdés Kafka szerepére vonatkozik; Karpowicz azt mondja, nála nem szerepelne az ötös toplistán, míg Egressyében mindenképpen – higgyük el nekik.