bezár
 

irodalom

2013. 02. 17.
Szinte mindenkinek van az enyémhez hasonló története
Jean Mattern, a Tejjel-mézzel című regény szerzője
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Szinte mindenkinek van az enyémhez hasonló története Maga sem gondolta, hogy amikor regényt kezdett írni Közép-Európából bevándorolt rokonsága élményeiből, olyasmit feszeget, amellyel majdnem minden harmadik francia szembenéz a saját életében: a beilleszkedés, az asszimiláció, a menekült létmód kérdéseivel. Annak ellenére, hogy olvasói egy része szerelmes történetként vette kézbe Jean Mattern regényeit, társadalmi problémákra is rálátott a szöveg segítségével.
PRAE.HU: A Király fürdő és a most megjelent Tejjel-mézzel című kötet cselekménye is részben Magyarországon, magyar származású szereplőkkel játszódik. Miért ezt a helyszínt, ezeket a témákat választotta, talán az életrajzi vonatkozások miatt?

Erre a kérdésre mindig nehezen válaszolok. A családom Közép-Európából származik, édesanyám Magyarországon, apám pedig Temesváron, Erdélyben született. Ezeket az elemeket kifejezetten indulópontként kezelem. Nem a szüleim életét akartam megírni, a Tejjel-mézzel sem pontosan a szüleim életét meséli el. A könyvet édesapám emlékének ajánlottam, de nem konkrét események  vannak a szövegben rögzítve, inkább azokat az érzéseket, benyomásokat kerestem, amelyeket apám átélhetett az élete során. Az igazság egy író számára nem a történelmi igazság, hanem az érzelmek igazsága, ezt pedig a képzelet segítségével közelíthetjük meg. Az eredeti kérdésre visszatérve: nyilván vannak a regényben életrajzi elemek, de persze nem a saját életemből, hiszen én jóval a háború után születtem. A szüleim életének egyes eseményei szerepelnek a történetben, de nem életrajzi regényekről van szó.



PRAE.HU: Pár éve egy beszélgetésen itt, Budapesten Dragomán György regénye kapcsán említette, hogy a kelet-európai irodalmat nehéz Franciaországban eladni. Kockázatos vállalkozás ezzel a témával sikert remélni – mennyire igaz ez az ön regényeire, milyen volt a fogadtatásuk?


Valóban: nagyon sok olvasói kérdés a történelmre irányul, kevesen ismerik Franciaországban ezt a térséget, a könyvről folytatott beszélgetések során kicsit úgy éreztem magam, mintha történelemtanár lennék, így is kérdeztek. Érdekes módon mielőtt a saját könyvemről beszélnék, el kell magyaráznom a kisebbségek helyzetét, fel kell vázolnom például Budapest ostromának történetét, az 56-os eseményeket, ezek kicsit érthetőbbé teszik , hogy miről beszélek. Kétféle reakció volt a könyvre: az olvasótábor egy része szerelmi történetként értelmezte, a másik tábor pedig inkább politikai könyvként olvasta, ami számomra elég meglepő volt. Ráadásul még egy olyan díjat, a Prix des Grandes Écoles-t is megkaptam, amelyet kifejezetten politikai konnotációjú műveknek ítélnek oda. Megkérdeztem a fiatal  tagokból álló zsűrit, hogy miért nekem ítélték a díjat, azzal indokolták a választásukat, hogy szerintük a regény bevándorlási és beilleszkedési kérdéseket jár körbe. Számukra nagyon érdekes volt a leírásom arról, hogy menekültként az 50-es, 60-as években milyen volt Franciaországba megérkezni és új életet kezdeni, mert ez a világ nagyon más volt ahhoz képest, ahogy a mai bevándorlók látják, és ahogyan ma a társadalmi beilleszkedés folyik. 2010-ben jelent meg a könyv, pont az után, hogy Sarkozy és a romák között konfliktus robbant ki: Franciaoszágban a közbeszédben sok szó esett az identitásról és a bevándorlásról, a menekültügyről, ezért is kapott komoly politikai felhangot a regény, annak ellenére, hogy mikor írtam, egyáltalán nem ez járt a fejemben. Ettől függetlenül számomra is érdekes, amikor az olvasók olyan értelmezést adnak, olyan pontokat találnak, amelyeket íróként észre sem vettem, amelyekre nem is gondoltam.

PRAE.HU: Melyek ezek a meglepő pontok?

Sokan voltak, akiket a száműzetés témája teljesen megigézett, köztük sok észak-afrikai menekült vagy bevándorló, és a regény kapcsán ők is elmesélték a saját történetüket. Olyanokról van szó, akik nem ismerték a magyar vagy a közép-európai történetet, számukra a kivándorlás és a letelepedés motívuma indított el valamit. Minden bevándorló története különbözik, ugyanakkor léteznek jellegzetes közös pontok, például a nyelv: sokan kérdezték tőlem, hogy engem a szüleim miért nem tanítottak meg magyarul beszélni, illetve, hogy a letelepedést követően a regény szereplői hogyan viszonyultak a nyelvhez. Aki egy idegen országba menekültként érkezik, és valóban szeretne társadalmilag beilleszkedni, az a múltbéli dolgokat inkább elhallgatná és inkább az anyanyelvét is félreteszi. Ez sokak számára különösen kényes kérdés. Van még valami, ami ezzel kapcsolatos: a beszéd és a csend közötti harmónia kérdése. A traumatizált személyben megbillen az egyensúly: mikor kell beszélni, mikor kell hallgatni róla, hogyan állíthatjuk ezt a két állapotot egyensúlyba egymással? Ez családonként más-más mértékben van jelen, és az olvasóimból is különböző dolgokat hozott elő. Nem tudom pontosan a számokat, de úgy rémlik, hogy minden harmadik francia egyik nagyszülője külföldi származású. Ez is az olvasókkal folytatott beszélgetések során került felszínre, és ráeszméltem, hogy szinte mindenkinek van az enyémhez hasonló története a saját családjában. Nagyon különböző emberekről van szó, voltak unokák, akiknek a felmenői Spanyolországból Franco elől menekültek el, voltak, akik az észak-afrikai szegénység elől jöttek Franciaországba, mások Olaszországból származtak el. Annak ellenére, hogy nagy különbségek vannak, mégis volt valami egyetemes, közös tapasztalat mindegyik történetben.



PRAE.HU: Ami viszont sajátosan magyarnak tűnik a Tejjel-mézzel történetében, az az, hogy minden változásban van: az országhatárok, a városnevek (Timisoara, Temesvár), a személynevek (Zsuzsanna, Susanne) – és ezek az alakulások vannak nagyon erőteljesen előtérbe helyezve. Mindeközben Ön a Gallimard kiadóban dolgozik, amely 100 éve ugyanazt a családnevet viseli. Nem furcsa Ön szerint ez a változásmennyiség egy francia olvasó számára?

Jó kérdés… Tulajdonképp tény és való, hogy a Gallimard egy kimondottan stabilnak mondható kiadó, és Franciaország is nagyjából ezer éve kisebb-nagyobb változtatásokkal ugyanazokkal a határokkal van körbevéve. Még sosem gondolkodtam el a változás és a stabilitás kérdésén… De talán igaz, hogy egy francia számára ezért nehezen befogadható ez a történet, mert Kelet-Európában folyamatosan politikai rezsimek, országhatárok és birodalmak váltakoznak. De ettől függetlenül egy látszólag stabil társadalom mélyén is ott vannak a változások, minden mozgásban van.

PRAE.HU: Temesvár vagy Timisoara szerepel a regényben, a város mindkét néven előfordul – ez egy magyar olvasó számára nem közömbös jelentéskülönbség. Az Ön számára volt különbség ebben?

Számomra is van különbség a két megnevezés között: otthon Temesvárként emlegettük azt a várost, amit házon kívül Timisoarának mondtunk. Ez például kifejezetten személyes részlet, amit az édesapámtól vettem: őt idegesítette, hogy senki nem érti, honnan jött, mit mond, ha Temesvárt említi. A hivatalos történelem nem törölheti el az egyén emlékezetét. Az édesapám 1929-ben született, ekkor Temesvár már évek óta Timisoaraként szerepelt a hivatalos iratokban, apám édesanyja azonban magyarországi születésű, édesapja pedig a magyar hadseregben katona volt, így otthon Temesvárnak nevezték a városukat

PRAE.HU: Egy másik fontos helyszín a Király fürdő, itt, ahol ülünk, Budapesten, a Fő utcában található. Ez a helyszín az első könyv címe, és szerepel a második regényben is, de mindkét helyen éppen csak felbukkan a neve. Miért kötődik ehhez a helyszínhez?

Ez a motívum számomra a visszhangról szól, és leginkább egy irodalmi játékként fogtam fel. Vissza akartam utalni az első történetre, kis áthallásként újra felidézni ezt a helyszínt. Ugyanígy a harmadik könyvben is van olyan motívum, ami az első kettőben is megjelenik, ezzel a technikával próbálom meg összekötni a történeteket, szeretnék  visszhangokat létrehozni. Ugyanakkor szórakoztatott a gondolat, pontosabban nagyon érdekes volt elképzelni, hogy apa és fia ugyanazon a helyszínen jár, 40 év különbséggel, anélkül, hogy tudatában lennének ennek. Szerintem ez így zajlik az életben: anélkül, hogy sejtenénk, megismételjük a szüleink történeteit.

PRAE.HU: Szóba került a harmadik könyve, a most még csak franciául olvasható Simon Weber. Hogyan folytatódik a családtörténet, mesélne erről egy kicsit nekünk?

A Simon Weber a Londonban elhagyott fiú története. A Király fürdőt Gabriel mondja el, a fiú, a második regény, a Tejjel-mézzel narrátora az apa, vagyis Gabriel édesapja, a harmadikban pedig az unoka kap szót. Itt visszatér az első rész mesélője, Gabriel, de már nem narrátorként, hanem szereplőként találkozunk vele. Apa-fia kapcsolatról és a betegségről szól ez a regény, illetve a betegség és a szexuális vágy közötti feszültségről van szó. Simon Weber 19 éves és halálos beteg, épp abban a korban van, amikor kinyílna az élete és a vágyai is kibontakoznának. Ez a feszültség áll a történet előterében.

PRAE.HU: A regény Izraelben játszódik, vagyis tovább bomlik a korábban már felidézett zsidó identitás-szál, illetve egy nagyon érzékeny és érdekes barátságról olvashatunk. Ez a barátság nem mentes az erotikától, a két fiú közötti érzelmektől. Lehet-e azt mondani, hogy a harmadik történetben az említett hallgatás is végre feloldódik?

Valóban kibontakozás, illetve a korábban megkezdett történet kibomlása a regény. Simon örökli a korábban megkezdett történeteket, Gabriel vagy a Tejjel-mézzel narrátor nagypapájának történeteit.

PRAE.HU: Érzékenyen ír a férfi szereplőkről – kíváncsi lennék, vajon női narrátor hangján is ilyen érzékenyen szólna-e…

Már én is feltettem magamnak ezt a kérdést. A következő könyvemben lesz egy olyan szereplő, aki a korábbiaknál sokkal fontosabb szerepet kap. De a Tejjel-mézzel Zsuzsannája kapcsán remélem, sikerült elég mély lelket és testet adni a szereplőnek…

A beszélgetés során Kálmán Borbála tolmácsolt.
Fotó: Bach Máté
nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Benedek Anna --


További írások a rovatból

irodalom

A háború reprezentálhatatlansága a nagyepikában A háború reprezentálhatatlansága a nagyepikában
Mészöly és a háború, Kisoroszi, 2021. július 3.
irodalom

Elveszett fiúk Elveszett fiúk
Ben Lerner: Az iskola Topekában - 21. Század Kiadó
irodalom

Értékelés, felolvasás, lazulás Értékelés, felolvasás, lazulás
SZÍN Szépírónők Évadzáró Buli
irodalom

Egy szó megtisztítása Egy szó megtisztítása
Prae Műfordító Tábor, tábori napló, 1. nap

Más művészeti ágakról

színház

A színházi nevelés felelőssége A színházi nevelés felelőssége
Ahogy teccik a Gyulai Shakespeare Fesztiválon
színház

Kinek szól a taps? Kinek szól a taps?
III. Richárd Gyulán
színház

Azt mondom: cirkusz Azt mondom: cirkusz
Szubjektíven CIRCUS FLOW Cirkusz-Művészet-Alkotás Tárlatról, Visegrád, 2021. július 7., Duna Event rendezvényhajó
színház

Kérek egy 7-es buszt! Kérek egy 7-es buszt!
A Táp Színház Gárdonyi Béla A megálló, avagy újra büdös semmisem című előadásáról


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés