A bemutató elején gyorsan kiderül, hogy a kézirat e-mailen érkezett teljesen váratlanul a Libri szerkesztőségébe, nagy szerencséjére igen megragadó címmel, hiszen máskülönben nem biztos, hogy felfigyel rá a kötet szerkesztője, Dunajcsik Mátyás, és lehet, hogy a süllyesztőben végzi, ugyanis a kiadóba naponta tíz-húsz ilyen e-mail érkezik, melyek mindegyikével egyszerűen képtelenség foglalkozni. A boldog hentes felesége azonban megkapó cím, ráadásul van benne egy klassz csavar is, hiszen itt nyilvánvalóan nem a hentes boldog feleségéről van szó, hanem arról, aki a megszállott, napi 24 órában csak a főzéssel foglalkozó séf mellett gyürkőzik “az órákkal, a szolgalelkű kispárnákkal meg az éjszaka aljasabbik felével", amíg vár arra, hogy a férj végre elszakadjon a tűzhelytől, a késeitől és hazatérjen hozzá.

A regény egy reménytelenül beteljesült szerelem története, ahol a feleség nem egy másik nőben látja a vetélytársat, hanem az ínyenc fogásokban, a konyhában, az étteremben. A narrátor mesél arról, hogy milyen kínokkal kell megküzdenie nap, mint nap, amíg férje szenvedéllyel ássa bele magát a fogások megalkotásába, hogy a pasi éjjel hazatérve milyen szenvedéllyel eteti őt félálomban a legegzotikusabb fogásokkal, amiről tudja, hogy ha a feleség magánál lenne, akkor biztosan nem enné meg, vagy arról, hogy a séf barátja csak az lehet, aki képes vele késekről és fél disznókról hosszasan elbeszélgetni, és hogy a férj úgy szedi szét és rakja össze a legkülönfélébb állatokat, mintha csak legózna.

Ugyan a szerző még a kötet elején gyorsan leszögezi, hogy ezek a történetek irodalmi fikciók, azonban a valóság jelentékeny ihletforrásként szolgálhatott, tekintve, hogy Bíró Zsófi férje a legendás Takács Lajos maga. A könyvbemutatón a szerző meglehetősen diplomatikus választ ad a narráció és a való élet közötti párhuzam kérdésére: ami valójában nem történt meg, az bármikor megtörténhet, ami pedig lezajlott, arról úgysem fogja senki sem elhinni, hogy az tényleg úgy volt. A bemutatón a valóság és fikció közötti átfedést még inkább felerősíti, hogy a beszélgetés első fele után beterelnek minket az Olimpia étterem konyhájába, ahol végignézhetjük, amint Takács Lajos egy óriáspontyot feldarabol. A könyvtől kicsit elszakadva megtudjuk, hogy mi az Ike jime vágás és hogy miért lesz ettől finomabb a hal húsa, illetve hogy a halászlevet milyen frissítőkkel lehet felturbózni, amiktől kevésbé lesz “iszap-ízű" a végeredmény.

Halpucolásból kiképezve visszatérünk az asztalokhoz és kiderül, hogy sztárséf mellett élni valóban nem hétköznapi, megszállottságának közvetlen környezete menthetetlenül ki van szolgáltatva: a családtagok, a barátok és főként maga a feleség automatikusan a séf hivatásának rabszolgájává válik – ahogyan a séf maga is. Ez az életforma rengeteg izgalmat hordoz magában, kínokkal és gyönyörökkel telve, viszont ha reflexíven közelítünk a helyzethez, akkor mindenképpen kimeríthetetlen humorforrássá válthat. És Bíró Zsófi nagyszerűen képes kihasználni a helyzetkomikumok adta lehetőséget: lendületes, könnyed stílusban megírt történeteiben ugyanis halmozottan kerülnek elő az (ön)ironikus-szatirikus elemek, amiknek köszönhetően mérhetetlenül szerethetővé válik ez a kötet.

A szerző egyébként első körben krimit akart írni, egy hentes-feleségről, aki bosszúból meggyilkolja a férjét, majd feldarabolja – direkt rosszul természetesen –, azonban erről a tervéről letett, hiszen nem lett volna olyan érdekes, hogy már előre lehetett volna sejteni, ki a gyilkos. Mi is jobban jártunk így, hiszen ezeken a szórakoztató történeteken keresztül nemcsak a séffeleség életének kifordított, a nem funkcionáló, Nemzeti Sportot tároló tűzhellyel és a titok-főzésekkel zajló mindennapjaiba kapunk bepillantást, hanem lényegében a most divatját élő gasztronómiai hullám karikírozásának is szemtanúivá válunk.
 

Bíró Zsófia: A boldog hentes felesége - kötetbemutató az Olimpia étteremben, 2014. 04. 14.

Fotó: Libri Kiadó