irodalom / gondolat
2026. 11. 03.
A minap hosszú idő után újra elővettem Somlyó Zoltán verseskötetét, és két dolog hökkent belém. Az első, hogy milyen szabatos népi ritmusokat is ki tudott csűrdöngölőzni magából a hozzá tartozó zsánerképekkel együtt, a másik pedig az, hogy Szabó Lőrinc Szénásszekér ment át a városon című művének elődversét is ő írta meg. - Acsai Roland Reggeli jegyzetek című sorozatának újabb „epizódja".
2026. 10. 21.
Nádas Péter 84 éves a napokban. Nehéz azt mondani, hogy lenne. Nehéz ebben a helyzetben elkerülni a giccset, ráadásul most önkényesen emelek ki néhány számomra fontos pillanatot, kérdést, amin a halála óta sokat gondolkodtam.
2026. 10. 01.
Misi Nénitől, született Misley Judittól kaptam a Nemtudást (Milan Kundera: Ignorance, 2000) az AKG könyvtárában. Ő volt az iskola könyvtármestere, sokunk mentora, számomra pedig a legfőbb pedagógus. Számos hasznos dolog mellett ő tanította meg azt is, hogyan kell belógni a Szigetre. Nemrég, hosszan tartó betegség után elhunyt. Az ő emlékének ajánlom az alábbi írást, amelyben a nosztalgia fogalmával és Mary Halvorson - Ambrose Akinmusire duójával foglalkozom.
2026. 09. 27.
Németh László a magyar szellemi élet egyik legnagyobb szisztoléjú kitörése volt. Rugalmas elméje szivacsként húzott magába mindent, ezért egyszerre tartották polgárinak és népinek. Néha nem tudta elkerülni korának zsákutca-ideológiáit, de később ő is belátta járhatatlanságukat. A ma olvasója azt tanulhatja meg e hibákból, hogy merre ne induljon el. Bár Németh elismert regény-, novella- és drámaírónak számít, jómagam mégis inkább esszéistaként és kritikusként teszem a legmagasabb polcra. ‒ Acsai Roland Reggeli jegyzetek című sorozatának legújabb darabját olvashatják.
2026. 09. 16.
A Prae 20 – Művészeti platformok, irodalompolitika, társadalmi traumafeldolgozás konferencia szervezőmunkája során bukkantunk Németh Zoltánnal, a Bázis társelnökével arra a furcsa jelenségre, hogy a helyorseg.ma oldalon francia nyelvű halandzsa és „lorem ipsum” fogadja a látogatót. Először azt gondoltam, hogy ez a vagabund közpénzköltő újabb fricskája lehet, aztán kiderült, hogy ez a történet nagyobb tanulságokkal szolgál.
2026. 09. 09.
Újabban az irodalom azon energiapontjai érdekelnek, ahol a harmadik utas népiesség az urbánussággal, vagy más néven polgári radikalizmussal találkozik. Az ember nem is gondolná, hogy ebből milyen sok van, hogy a kettő között mennyi egérút cincogott, és milyen könnyű volt rajtuk az átjárás. Meggyőződésem, hogy legmesszebb azok az alkotók jutottak, akik mindkettőt felé nyitottak voltak, és ebbe a csapatba tartozik Móricz Zsigmond is, aki felváltva csiki-csukizott a két oldal között, és rendszerint meg is nyerte a játékokat, bár élete végén a Kelet Népe című folyóiratával és Rózsa Sándorával a népi szárnyhoz nyargalt közelebb a nagy magyar pusztán, és a Kelet Népe főmunkatársai közé a népiek egész derékhada odatartozott: Sinka Istvántól Veres Péterig. – Acsai Roland „Reggeli jegyzetek” című sorozatának újabb írását olvashatják.
2026. 09. 02.
Óriási hatalmat, vagyont kapott az MMA többek közt abból a célból, hogy „a művészeti alkotás szabadságát, sokszínűségét, irányzatait, áramlatait” védelemben részesítse, és „a művészeti élet pluralitását, sokszínűségét” elősegítse, erre külön kötelezte is egy 2014-es alkotmánybírósági határozat. Cikkünkből kiderül, hogy az AB-határozatban foglaltaknak nem tett maradéktalanul eleget, épp az ellenkezőjét tette az Irodalmi Tagozat, amikor tagjait felvette, illetve akkor, amikor lehetősége lett volna az NKA-ban a sokszínűséget segítő döntéseket meghozni. Ezeket maga az MMA tudná – érdemi bocsánatkérés kíséretében – elismerni, kiküszöbölni és megváltoztatni, a nyilvánosság és a parlament felügyeletével, különös tekintettel arra, hogy ez törvényben is rögzített feladata: „figyelemmel kíséri a művészeti élet kérdéseit és meghatározó szellemi folyamatait, majd álláspontját, javaslatait a nyilvánosság elé tárja”.
2026. 08. 10.
Rengeteg fájdalmat okozott az elmúlt időszakban az NKA kiszámíthatatlan döntési mechanizmusa, ami sokszor minden szakmaiságot nélkülözve – például Orbán János Dénes és Takaró Mihály kurátori jelenlétében – ideológiai vagy személyes bosszú miatt volt elutasító. A közpénzekből történő szakmai kultúrafinanszírozás hiányát tetézte az általam ebben az időszakban megírt, kereken 100 pályázat esetében az NKA kasszájába befizetett, és soha viszont nem látott 4.478.211 forintnyi „nevezési díj” – amit nyugodtan nevezhetünk a bevezetőjéről L. Simon László adónak, amivel a kulturális szférát sújtotta.
2026. 07. 06.
Nem tudom, meglepő-e, de Weöres Sándor a témái szintjén néha másodlagos tehetség volt, és be is érte ezzel, mert formailag viszont mindig az elsőrangúságot választotta, és tévedés ne essék: nálam jobban kevesen tudják, hogy a költészetben a formai elsődlegesség felér a tartalmival. Mire akarom mindezt kifuttatni? Csak arra, hogy Weörest az itt futó cikksorozatomban megint diákos csenésen kaptam…
2026. 07. 03.
Kedves Endre! Habár rendhagyó formában, engem megszólító, nyílt levelet írtál, ezért fordulok közvetlenül hozzád. Megértem felindulásodat. Ami nem lehet oka nemtelen támadásnak.
