irodalom / gondolat

Családom egy része Sopronban lakik, így minden nyáron eltöltünk itt egy hetet, és ilyenkor nem hagyjuk ki az antikváriumozást sem. Idén Gyóni Géza Ismeretlen versek című, 1943-ban kiadott kötetével tértem haza, melyet Gyóni Ferenc gimnáziumi tanár, a költő rokona gyűjtött egybe, s látott el jegyzeteivel. E kötetbe Gyóni azon versei kerültek, melyeket a költő nem vett fel könyveibe, de az újságok lapjain, illetve kéziratos formában fennmaradtak. Az opus érdekességének számítanak a költő napi hírekre reagáló, újságokban megjelent, alkalmi versei: „1911 július 9-étől kezdve a Soproni Naplóba majdnem minden nap ad Gyóni Géza alkalmi verset Vasárnapi Ódák főcím alatt”. Acsai Roland Reggeli jegyzetek című sorozatának újabb darabját olvashatják.

Meghívást kaptam a Szeptember Végén Irodalmi és Művészeti Fesztiválra Agyagosszergénybe, ahol még sosem jártam, de már sokat hallottam róla. Ez önmagában nagy izgatottsággal töltött el, de úgy alakult, hogy éppen ezekben a napokban indult a szombathelyi Joyce Irodalmi Club második évada. Öt napon át újra a Dunántúlon volt a fókusz, a múlt színhelyei megteltek irodalommal.

Az avantgárd és neoavantgárd érdeklődés felől különböző experimentális szövegalkotási eljárásokat már ismer a magyar irodalom. Hazai viszonylatban mégis meglehetősen kevés próbálkozást láthatunk olyan szöveggeneráló, elektronikus vagy digitális versalkotó megoldásokra, amelyek elérhetőek lennének az ezt kutatni vagy akár csak élvezni vágyó közönség számára - Bordás Máté műhelyesszéje.

Vas István költészetében sokat esik az eső, sok a köd, a szürkeség. Most két látványosan és nemesen szürke versről szeretnék írni, az egyik a Medárd, a másik a később íródott Novemberi helyzetkép. A Medárd így kezdődik: „Köröskörül izgalmas szürkeség.” A Novemberi… ezzel a sorral indít: „Az elkésett vénasszonyok nyara / Is eltündöklött már.” A korábban íródott mű tíz és tizenegy szótagos jambussorokból épül fel, tehát szépen időmértékes, még a későbbi vers szabadversnek mondható, bár akadnak benne időmértékesnek felfogható részek. Vas István 1983-as Ráérünk című kötetében több hasonló szabadvers-szerűség található.

Zelk Zoltán (1906-1981) azokhoz a klasszikussá vált költőinkhez tartozik, akiknek nevét még mindenki ismeri, de már keveset írnak, beszélnek róla ‒ sajnos. Ezt a tendenciát próbálom megállítani, illetve megfordítani. Zelk legismertebb versével, a gyermekdallá vált Este jó, este jó… kezdetű művével kapcsolatosan osztom meg most néhány észrevételemet. Hiába érdemelte volna meg, tudtommal nem nagyon vették górcső alá ezt a költeményt, különösen verstanilag nem. Írásom végén arra is fény derítek, melyik híres költőnk vette át Zelk versének dallamát. Lehet tippelni!