bezár
 

színház

Kutyák és emberek
Kutyák és emberek
Volt egy kisfiú, Joshua, aki – talán egy napsütéses vasárnapon – szerető családja körében egy kutyapajtással, Szíriusszal gazdagodott. Pont akkor, amikor a Harmadik Birodalom diktatúrája úgy behálózta már a német társadalom minden szegmensét, hogy törvény tiltotta a zsidó gazdák házi kedvencét. Szíriusz fajtája és kiváló szaglása miatt érdekessé vált a német hadseregnek, SS kutyakiképzőbe került. A Spinoza színpadán Adam Meir színész a kutya, Szíriusz szemszögéből meséli el, hogy állatok és gazdáik miként élhették meg a holokausztot.  
Lövések a kormányzóságban
Lövések a kormányzóságban
Négy évvel ezelőtt Birinszkij Bolondok tánca című darabját az Örkény Színház vitte színre, azt vizionálva, hogy 2045-ben már az Újorosz birodalom tartománya leszünk. Mára ez kevésbé tűnik viccesnek. És enyhe rettegésre ad okot az a tény is, hogy az 1912-ben bemutatott darab ijesztően mai, nem véletlen, hogy a Radnóti Színház is bemutatásra érdemesnek találta. Ha a forradalom eszméjét behelyettesítjük egy hárombetűs mozaikszóval leírható magyar politikai-társadalmi klubtagsággal, mondhatjuk, hogy másfél évtizede a bolondok táncát járjuk.
Egyéni vágyak konferenciája
Egyéni vágyak konferenciája
Hogyan oldható meg az iráni helyzet? – teszi fel a kérdést a Koppenhágai Egyetem konferenciája, ahol különböző értelmiségiek (újságírók, zeneszerzők, papok, firstladyk) ezt a problémát vitatnák meg. De nem ez történik: az előadások nem foglalkoznak érdemben az eredetileg kitűzött kérdéskörrel, inkább az ember belső természetét, vágyait kutatják, a kelet és a nyugat szembenállására mutatnak rá, azaz Iránnál egyetemesebb kérdések felé fordulnak. A sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház Iráni konferenciája a Városmajor Szemle+-on járt.
Elsüllyedt világ, elsüllyedt élet
Elsüllyedt világ, elsüllyedt élet
Továbbra is olyan világban élünk – különösen a média területén –, amelyben a férfiak hozzák a döntéseket. A #metoo, a cancel culture is inkább a befolyásos férfiak túlkapásairól szól, bár vannak erős asszonyok, akik szintén simán hozzák ezeket. Penelope Skinner egy excentrikus színésznő történetét vetette papírra, akit a híres rendezővel való szerelmi afférja arra késztetett, hogy sikerei csúcsán eltűnjön. A szereppel Hernádi Judit újabb lehetőséget kapott megmutatni, hogy maga színházi lioness.
Karády örök
Karády örök
Hittem, ha Ascher Tamás előveszi Pintér Béla húszéves „Don-kanyar operáját”, annak oka van. Dacára, hogy a tartalmi és a technikai kivitelre is tisztes pontokat adok, összevetve a látottakat Pintérék morbiditásában csontig hatoló előadásával, korántsem érintett meg annyira. Kevés az az apropó, hogy 2024-ben is érvényes Magyarországon a hajdani sláger: „Ki tudja, holnap mire ébredünk?”
Gyilkosok közt cinkos, aki néma
Gyilkosok közt cinkos, aki néma
Vajon tévedhetetlen a bírói ítélet? Ha nem, akkor a halálbüntetés nem jogos, hiszen nincsen jogorvoslati lehetőség. De hogyan és kinek kell igazságot szolgáltatnia, illetve bosszút szabad-e állni egy tévesen végrehajtott kivégzés miatt a hóhéron? Ezeket a kérdéseket járja körül Martin McDonagh Hóhérok című drámája, melyet a Jászai Mari Színház társulata adott elő a Városmajori Színházi Szemlén (Szemle+).
A súlytalanság tánca
A súlytalanság tánca
ALS. Így hívják azt a betegséget, mely megfosztotta Karsai Dánielt a beszéd és a mozgás képességétől, és amit azért osztott rá az élet, legalábbis az előadás végén lejátszott hangfelvétel alapján ő úgy gondolja, hogy általa létrejöhessen egy olyan színpadi alkotás, mely a tabuk feloldásáról szól. Mindannyian hálásak lehetünk neki, még akkor is, ha éppen nem értünk egyet azzal a kérésével, hogy Magyarországon is engedélyezzék az eutanáziát, hiszen a betegségek, ha eltérő mértékben is, de mindannyiunk életének részei, ahogy maga a halál is.
Három generációnyi női sors
Három generációnyi női sors
Az elsősorban a kisebbségek felkarolásáról ismert, többek közt fogyatékkal élő művészekkel is együttműködő MáSzínházban mutatták be a KÖT-EL-ÉK – „Okos lány, túlteszi magát rajta!” című előadást, Bakonyvári Krisztina rendezésében. A középpontba ezúttal egy, az emberiség felét alkotó, magát mégis sokszor kisebbségben érző csoport, a nők kerültek, egy három generációs család példáján keresztül bemutatva mindennapi küzdelmeiket.
A virtuális [nem] való
A virtuális [nem] való
2024. július 5-én mutatták be a Városmajori Szabadtéri Színpadon az Örkény Színház társulatával készült [ESCAPE] – A Donkihóte-projekt című darabot. A szövegkönyvet Závada Péter, Varga Zsófia, valamint a rendező, Kovács D. Dániel jegyzi. Nem mindennapi előadás született, feszegetve mindazon határokat, amiket eddig a valóság és a képzelet, a virtuális valóság és a való világ, a látszik és a van közé képzelni véltünk. Az előadás során a virtuális valóság körbevesz, és a helyzet az, hogy minden józanságom ellenére boldogan ugrottam bele fejest.
Amivel a néző azonosulni tud
Amivel a néző azonosulni tud
Pálffy Tibor Jászai Mari-díjas romániai színész, 1994-től a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház társulatának a tagja, és 2008-ban diplomázott a marosvásárhelyi színművészeti egyetemen. Számos filmben szerepelt, és nemrég maga is rendezett előadást Oxigén címen. Az interjú előtt, miközben életpályáját kutattam, Folyamatos testfigyelem (a színész munkáról) című írására bukkantam, aminek témája egybevág azzal, amiről én magam is kérdezni szerettem volna.
20   21   22   23   24   25   26   27   28 
bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés