színház
2026. 01. 31.
Juhász Ferenc A szarvassá változott fiú kiáltozása a titkok kapujából című monumentális költeménye nem pusztán irodalmi mű, hanem tapasztalat: egy olyan nyelvi és zenei áradás, amely egyszerre idézi meg a mítoszt, a személyes sorsot és a mindenség kozmikus rendjét. A Vecsei H. Miklós vezette QJÚB koncertszínházi előadása ezt az áradást nem megszelídíteni próbálja, hanem hagyja, hogy maga alá temessen – és éppen ettől válik hitelessé.
2026. 01. 27.
A Műút folyóirat Túlhevített virágcsokor című digitális melléklete nem egyszerűen tematikus összeállítás Robert Wilson (1941–2025) életművéről, hanem olyan komplex kritikai gesztus, amely maga is wilsoni logika szerint szerveződik: nem lineárisan mesél, hanem rétegez, egymás mellé helyez, visszhangokat kelt. Az összeállítás egyszerre hommage, színháztörténeti áttekintés, recepciótörténeti dokumentum és gondolkodásra hívó esztétikai tér, amelyben az olvasó nem kész narratívát kap, hanem bejárható tájat.
2026. 01. 20.
Ficzere Béla kiköpött mása a Szeretünk Raymond című sorozat öcsijének, Brad Garrett színésznek. Magas termet, széles vállak, markáns állkapocs, sötét haj és jellegzetes bariton. De kiköpött mása lehet Dave-nek is, a Cicikrisztus című novellán alapuló előadás munkásosztálybéli – biztos cockney akcentussal bíró – angol hősének, aki kidobóember egy night klubban. A nagymonológ hosszúságú előadás kezdetén Dave éppen feljebb lép a társadalmi ranglétrán, már egy művészeti galéria biztonsági őreként keresi a kenyerét.
2026. 01. 18.
A valóság a képzelet és a realitás. Együtt. A képzelet és a realitás a valóság két alappillére. Együttesük az ember valósága.
2026. 01. 16.
„Igen, vér és szar megint. Nem, nem a te hibád.” Az egyik alkotót, Markus Öhrnt megjelenítő alak anyukájával beszél telefonon, miközben az előadás tételmondataként is felfogható gondolat elhangzik szájából. És tényleg: vér, szar, torzított hangok, groteszk maszkok és mérhetetlen mennyiségű erőszak tömörül a Trafó Semmit rólunk nélkülünk című tematikus hétvégéjére meghívott Fóbia című előadásban.
2026. 01. 15.
A Pannon Várszínház előadása ismét Budapestre látogatott, ezúttal Peter Quilter A filmsztár című komédiáját mutatták be a Bethlen Téri Színházban, Szelle Dávid rendezésében.
2026. 01. 14.
Mi a közös a szatírjátékokban, a farce-ban és a kjógenben? Ki Arlecchino japán megfelelője? Lehet-e nevetni az embereken anélkül, hogy megaláznánk őket? Hagyományos japán színházról szóló cikksorozatunk második részében ismerkedjünk meg a japán komédiával!
2026. 01. 08.
Mit jelent nőként megérkezni a 40-es, 50-es életkorba, amikor a tapasztalat már súlyt kap, a kérdések pedig új hangon szólalnak meg? Hogyan változik az önkép, a testhez és a világhoz való viszony ebben az intenzív, gyakran láthatatlan időszakban? A Csokonai KözTér 2025 szeptemberében indult csoport civil alkotó(nő)i ezekre a kérdésekre keresnek válaszokat. A munkafolyamat az Értünk című előadásban csúcsosodik ki, amelyet január 10-én mutatnak be. A KözTér alkotócsapatának négy résztvevőjével és Gemza Melindával, a projekt egyik vezetőjével beszélgetünk a midlife belső és külső rétegeiről, a közös gondolkodás tétjéről és a színház mint felfedező nyelv erejéről.
2026. 01. 07.
Ízig-vérig színházi ember, színházszervező, Thália kispapja, mindent tud, mindenre emlékezik, és mindenkiről van egy sajátos – rendhagyó, szarkasztikus, pikáns – egyéni képe. Magyar nyelven egyszerűen nem lehet egy szóban visszaadni, mit képvisel személye egy unalmas péntek délután is: ő a hétköznapok entertainere. Ötvenöt éve van jelen a színház világában, mára megkerülhetetlen, mert afféle színházi örökmozgó és örökmozgató.
2026. 01. 07.
Pintér Béla és Darvas Benedek Parasztoperája 2002-es első bemutatója óta a közönség kedvence, bár a kritikusi vélemény érdekesen változott e bő két évtized alatt. Nem csoda, hogy szeretik még azok a nézők is, akiktől a klasszikus opera világa távol áll: okosan, kreatívan keveri ki a zenei mixet Darvas Benedek az erdélyi népdaltól a barokkig, magyar nótától a mozarti hangulatú menüettig vagy A Whiter Shade of Pale popslágerig, mellé a szokásos Pintér Béla-i módon simul össze komikum és mélyen rejlő tragikum. A kérdés inkább az, hogy ezzel az izgalmas és inspiráló alapanyaggal mit tud kezdeni egy-egy társulat, magára tudja-e húzni a parasztoperai ruhát úgy, hogy az érvényesen szólaljon meg?
