bezár
 

színház / előadás

Elhagyott a testem, becsapott az Isten
Elhagyott a testem, becsapott az Isten
Antal Attila, Jobbágy Bernadett és Pál Dániel Levente Akkor majd a gólya című felkavaró táncelőadása a Nemzeti Táncszínházban a gyermektelenség és terméketlenség fájdalmas kérdéseit vizsgálja meg a férfi szemszögéből, megtörve a szégyen csendjét.
A patkányok lerágják az arcomat. Na és?
A patkányok lerágják az arcomat. Na és?
Az Ódry Színpad egy előadhatatlan előadás bemutatására vállalkozott, mely kegyetlenségével és szürrealizmusával próbára teszi nemcsak a legedzettebb nézőt, de a rendezőt is. Vérfertőzés revüvel és piros festékkel: ilyen lett a Cleansed.
15 év bankrablás
15 év bankrablás
Hiába is tagadnánk, népszerű mítoszt teremtenek a bankrablók, gyilkosság nélkül még a szimpátiánkat is elnyerhetik. Magyar viszonylatban sem kell a szomszédba mennünk, elvégre van egy Viszkisünk, akinek a nimbusza az elfogását követő húsz évben sem csökkent. Az érdeklődést mi sem tükrözi jobban, mint Antal Nimród 2017-es filmje, amely két hónap alatt átlépte a 300 ezres nézőszámot. Alexis Latham legújabb darabjában egy 15 éven át bankot rabló, cseh házaspáron keresztül boncolgatja a titkot.
A halál geometriája
A halál geometriája
A miskolci Játékszínben bemutatott Lear halála Keszég László rendezésében a megöregedés, a halál, az emberi esendőség problémáját járja körül, jeleníti meg viccesen és komolyan, ironikusan és szívszorítóan úgy adaptálva Shakespeare Lear királyát, hogy az előadás bárkit megérinthessen. Az egyetemes „megérintettség” mellett pedig arra is vállalkozik a játék, mint ahogy el is hangzik a színpadon, hogy megmutassa, mi is a Lear király „központi metaforája”, az „előadás esszenciája”. A két szándék úgy talál egymásra, és formál koherens egységet, hogy a Lear esszenciáját a halálban, az esendőségben leli meg és jeleníti meg.  
Ópiumkeringő a Magyar Színházban
Ópiumkeringő a Magyar Színházban
Ópiumkeringő - jazz-story Karády Katalinról címmel tart bemutatót február 15-én, pénteken a Magyar Színház. Lengyel Ferenc színdarabját a szerző rendezésében láthatja a közönség.
Jön a tesó, ejha!
Jön a tesó, ejha!
Mert hát, mi a helyzet a „másikkal”? Aki majd a „nagyobb” és „okosabb” testvér lesz, akinek „vigyáznia kell” a kistestvérére? Aki elsőre csakis feladatokat, elvárásokat a kap már a tesó megérkezte előtt is? Aki csak annyit szeretne tudni és megérteni, hogy vajon anya és apa azután és ugyanúgy fogja szeretni őt is, mint ezelőtt? Ugye így lesz? Szerencsére nem maradnak magukra ezekkel a kérdésekkel a friss nagytesók, legalábbis a 3-5 év körüliek bizonyosan nem, ugyanis Márton Gábor Csaba és a rendezésben munkatársa, Bakonyvári L. Ágnes legújabb előadása pontosan ezekre a kétségekre akar ‒ ha nem is választ adni, de ‒ támaszt nyújtani apró nézőinek: „Nem bűn az, amit éreztek! Gyertek, nézzük meg együtt, mi is ez az egész!"
Menjek vagy maradjak, avagy Jancsi és Iluska ma
Menjek vagy maradjak, avagy Jancsi és Iluska ma
Ahogy a Nemzeti Színházban megszólalt Jantyik Csaba gitárján a Lelkem helyén dallama, rögtön eloszlatta kétségeimet a modern János vitéz-történettel kapcsolatban. Jantyik Zsolt Ezüstbojtár című meséjéből készült előadást hozta el végre a PG Csoport Budapestre is, szűk másfél órába sűrítve a 2016-ban megjelent könyv legjavát és a hozzá kiadott dupla cédényi dalok esszenciáját.
Ember szeme nem hallott olyat, ember füle nem látott olyat
Ember szeme nem hallott olyat, ember füle nem látott olyat
Horgas Ádám Szentivánéji álom rendezése hasonlóan más előadásaihoz olyan audiovizuális, intellektuális élmény, amit kár lenne kihagyni. Különösen azért érdemes megnézni az előadást, mert olyan történelmi pillanatban megy a darab, amikor két másik Szentivánéji álom előadás mellett kell megtalálnia a helyét, hiszen Budapesten a Nemzeti Színházban és a Vígszínházban is játsszák. Márpedig Horgas rendezése kifejezetten üdítő a másik két előadás mellett: igézően fájdalmas a koncepció, ahol különös hangsúlyt kap a másik leigázása, a mások tárgyiasítása, és ehhez a koncepcióhoz pompásan igazodik a díszlet, a szöveg, a színészi játék.
Fekete, fehér, igen – nem
Fekete, fehér, igen – nem
A budapesti Nemzeti Színház Kiss Csaba rendezésében mutatta be az Othellót. Az előadást hirdető plakáton Othello (Horváth Lajos Ottó) fekete bal kezébe temetett fehér arccal mered ránk – ami sejteti, hogy a darab a rassz, a bőrszín és a másság szülte feszültségeket, a bennünk rejlő és körülöttünk megnyilvánuló jó és rossz küzdelmét állandóan szem előtt akarja majd tartani, amelyeket Shakespeare darabja zseniálisan feszeget és tol el a végső határig.
Székely Csaba felkavaró és fegyelmezett
Székely Csaba felkavaró és fegyelmezett
Székely Csaba nagyon szeretne hinni abban, hogy tabutémákkal foglalkozó drámái eljutnak azokhoz, akik ezeket a tabutémákat nagy ívben kerülni szokták. Legalábbis főleg ez derült ki a Szkénében, két Öröm és boldogság-előadás között rendezett közönségtalálkozón. Jómagam a beszélgetést követően néztem meg a produkciót, a két esemény együttese pedig - némi bizonytalankodást követően - meggyőzött arról, hogy van értelme olyan műveket létrehozni, mint az Öröm és boldogság.
1   2   3   4   5   6   7   8   9 
bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés